Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-24 / 17. szám

gyakran egymás ellen küzdenek, mi rendesen a szerényebb visszavonulásával végződik. A reformált éneklés javításának kezdeményezése tehát ne alólrűl, hanem felülről induljon ki; gondoskodjék minden egyház vagy lelkes ügybarát oly eszközökről, melyek lelkesitendik az énekügy iránt merev és közömbös lelkeket. Tűzessenek ki több rendű jutalmak, s osztassanak ki azon tanitók vagy kántorok közt, kik a népből énekegyleteket, énekkarokat szervezvén, legtöbb sikert tudnak fölmutatni az énekügy körül. A ráparancsolás, eröszakolás vagy követelés e részben keveset ér, méltányosság és lelkesités leendnek a termöfák, melyeknek dtís lombozatjai alatt, a hervadásnak indult énekügy virágai uj életet nyervén, tenyészésnek indulnak, úgyhogy még a hálásabb utóivadék a küzdök homlokára koszorút is fűzhet azokból. Jelen időnkben minden tetemes anyagi segélyt igérö cél elérhetése végett egyletek, társulatok alakulnak. íme a zenedék, dalárdák, a földi örömök élő eszközei jótékony adakozások utján jönek létre s állanak fön ; hát az egyházi éneklés ujjá teremlhetése végett vájjon ily egyletek s társulatok nem alakulhatnának-e ? s ha a földi élvek után esengő lélek gyönyört keres és talál az érzéki zenében, vájjon egy örök istenség ihletett és áthatott éneklésein dicséretében, az Isten iránt hálásan érző szív nem találna e gyönyört, oly magasztosat, mely minden földi élveknél elragadóbb és kellemesebb ? avagy annyira elfásultak e már a keblek, hogy Isten iránti kötelezettségről megfeledkezve, csak muló örömök után vágyakodnak ? Ébredjetek az énekügyre nézve százados álmaitokból felekezetünk lelkesbjei, s méltassátok figyelmetekre s pártfogástokra az elhagyatott s lenézett egyházi énekügyet is, s ha az ősök szllleme, példája nem hevíti fendobogó kebleteket, hallgassatok vallásos lelketek sugallására, s megtudjátok mi a teendőtök e részben ! Egy puritán. KÖNYVISMERTETÉS Czelder Márton. Mindennapi és alkalmi imádságok. Templomi és családi használatra. Pest. Kiadja Heckenast Gusztáv 1864. Vallásos irodalmunk, mint minden tekintetben, ugy a fogalmuknak megfelelő imákban is oly szegény, hogy egykét fényesebb jelenségnél alig képes egyebet felmutatni s azok is nagy részben külföldi, csak átplántált termények. Kétszeres örömmel kell hát minden jóravaló igyekezetet fogadnunk, mely vallásos irodalmunk ez ágában is nyilatkozik. Mert, ha valami, úgy az ima az, a mi az ember legszentebb, legmagasztosabb érzelmeit, a vallásos érzelmeket leginkább éleszti, táplálja és fenntartja (nem akarván a vallásos költészet, különösen az énekek hatását sem eltagadni.) Azonban, hogy az ima ezt eszközölhesse, szükség, hogy megtartsa saját jellemét. „A stíl, melyben Isten egyháza épül — mondja egy bírálónk — nem kölcsönözheti el sem a színház csillogó diszitményeit, sem a vásári bódék rikitó tarkaságait. — Egyszerű, komoly fönnség illik ahhoz.u

— Valóban annyira igazak e szavak, hogy imádság-íróink jelentékeny részének szolgálhatnak intésül. Ugyanis az imádságirók kedvesebbé, élvezetesebbé akarván tenni müveiket az olvasó közönség előtt, nem akarnak a világi s kivált a költészeti styltől elmaradni, a mi szép volna, hanem erőlködésekben aztán legtöbbször képhajhászatban fuladnak el. — Valami nagyot akarván kifejezni fel-felszállnak a magasba, ott a nagy erőlködés miatt szárnyukat szegik és üres, semmit nem mondó dagálylyal rántanak le a por szenyjébe vallásos emelkedettségünkből. Sokszor hiányzik bennük a fohásznak már természetéből folyó rövidség, csaknem szaggatottság, a mivel épen ellenkezőleg, sokszor alig tud az ember a hosssu összevissza szőtt-font körmondatokból kikeveredni, a mi hogy mily fárasztó az imádkozóra nézve, mondanom sem kell. Jelentékeny fogyatkozás imáinkban az is, hogy legtöbbször nem befejezett, kerek egészek; az ima vége ott és azért van, hol és mert nincs mit olvasni tovább, — különben pedig akár folytatni, akár néhány sorral előbb bevégezni mindegy lett volna. Czelder Márton imái e tekintetekben, ha nem is a legfényesebb, de elég szép kivételt képeznek, kivált nálunk, hol — mint mondám — a jó imák legiot épen nem képeznek, — Elég mélyek, elég emelkedettek, s e mélységet ós emelkedettséget nem keresi szerző annyira, hogy homályba vagy dagályba csapna. Van e kötetben nyolc hétre való mindennapi, egy hétre bűnbánati ima, néhány fohász az ima bezárásául. Ezen kivül különböző alkalmakra, leginkább nagyobb ünnepeket megelőző napokra szóló, nem különben examenkor, confirmatiokor, betegekért és betegek által stb. stb. mondandó imákat. Szólnak ez imák mind templomi, mind családi használatra, mert szerezhet ebből minden épülni akaró üdvöt, lelki nyugalmat s ezért bátran ajánljuk mindenkinek figyelmébe buzgó hittéritönknek e munkáját, melyért, hogy szerző minő jutalmat óhajt, igy fejezi ki: „És ha ez imákba lehelt égi tüze, hite és buzgalma a kebelnek a házi és templomi isteni-tisztelet oltárán szelid mennyei lángra gyujtandja a sziveket: az apostolok pályáján szenvedő lelkipásztornak legdrágább jutalma az leend." D. BELFÖLD. FELSÖ-BORSODI EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE. A f. borsodi e.megye f. hó 5. 6. napjain Radistyánban tartá meg rendes tavaszi közgyűlését, n. t Somossy Sámuel esperes és tek. Szathmáry Ií. György segédgondnok urak ikerelnökletök alatt. Esperesünk buzgósággal áradozó imája után, melyben az anyagi és szellemi világ hatalmas Urának, a kegyel-34 *