Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-17 / 16. szám

kész által fizetett járulékok által. — Jelenleg 8 lelkész özvegy kap belőle 30, 30, o. frt évi segedelmet, hanem az ujabb terv szerint reménylhetö, hogy néhány év múlva jóval több segedelemben részesülendenek az özvegyek, és árvák. 10. Végül a vallásosságnak, a keresztyéni szeretetnek egy szép példáját mutatom fel, mely közgyűlésünk tagjait is hálás érzelmekre ragadá ; midőn a vértesi lelkész által az jelentetett be, kogy vértesi birtokos, n.-váradi lakos tekintetes G o r o v e Jakab úr a vértesi ref. egyháznak iskola helyiségeül egy szép telket ajándékozott, még pedig azon igéret mellett, hogy rövid idő múlva ezen telket, egy leányiskolához méltó alkalmas épületekkel fogja beruházni. A mely kegyes adomány annál nagyobb erkölcsi becscsel bír, hogy az adományozó nem hitünk sorsosa, hanem róm. catholicus. Méltó, hogy e jeles férfiúnak neve ne csak jegyzökönyvünkben legyen beírva, hanem a nyilvánosság elébe is bocsáttassák !! Gyülésünk berekesztése után egy szívélyes lakomában vettünk részt, melyet az M. pércsi egyház elöljárói, főleg annak jeles fögondnoka tekintetes Sinai Károly úr valódi magyar szívességgel rendeztek számunkra ; hol ős magyar szokás szerint nem hiányzottak a lelkes felköszöntések egyházunk, hazánk jólétéért, virágzásáért; kitűnő egyházi s világi féríiainkért. — És mi mindnyájan azon édes meggyőződéssel távozánk el, hogy mig egyházunk élén ily kormány férfiaink állanak, mig a vallásos buzgóság ily jelekben mutatkozik, addig nincs mit félnünk, mert rendületlenül áll a mi magyar protestáns Sionunk. Berettyó-Újfalu, april 6-án 1864. Némethi Lajos, egyházmegyei jegyző. AZ ISTENNEK BÉKESSÉGE. KECSKEMÉT. Ismeretes dolog, hogy Kecskemét városát mintegy 45,000 lélek képezi, kik vallásukra nézvé öt felekezetre oszlanak. Azon példabeszédnél fogva, mely azt mondja, hogy nem jó több gazdának egy udvaron lakni, azt hihetnéd, kedves olvasó! miszerint nálunk boldogságduló békétlenség uralkodik és oly vallási türelmetlenség, mely nemcsak a házi körök csendjének háboritója, de a város nyugalmának, az egyházak boldogulásának hátráltatója. A következő példák ellenkezőt tanúsítanak. Két év előtt a kecskeméti ág. hitv. egyház roskadozó imaháza helyén, az Isten szent nevének imádásához méltó templom emelését határozta el s annak minden tagja oly összeggel járult e határozat éleibe léptetéséhez, a mennyi tehetségétől telt s nem alamizsnát, de valódi áldozatot hozott. Áldó zó oltárától nem maradtak el a többi felekezetű testvérek sem, ők is „hozának ajándékot az Úrnak, a gyülekezet hajlékának müvére és annak minden edényeinek müvére" (II. Mozs. XXXV, 21.) valódi testvéri érzelmöket az által kívánván tanúsítani, s azon felül, hogy mindenki igyekezett pénzbeli segélyt nyújtani, szolgálati készség által vetekedett az építésnél is, tettel bizonyítván, hogy érti s követi az Idvezitő beszédét: „egymásnak szolgáljatok, a szenteknek szükségeire adakozók legyetek." Igy mindjárt az alap megvetésénél egy róm. kath. hitv. egyén volt az első, ki a legnagyobb örömérzettel vitte és tette le egyházunk egyik tagjával az első követ annak rendeltetése helyére. De nem egy, ehhez hasonló példát hozhatnék én fel. Csak a kiválóbbakat említem. A helv. hitv. testvérek szintén fényes bizonyságát adák a mindennapiság színvonalán felülemelkedett nemes gondolkodásnak és „minden szentekhez való szerelmöknek Efez. 1, 15 és pedig azáltal, hogy mialatt templomunk épüle, megengedték az ő templomukban tartani isteni tiszteletünket s inidön az egyház pásztor nélkül vala az ö pásztoraik vevék oltalmuk alá egyházunkat, megkeresztelék a szülötteket, eltemették az elhunytakat. S mind ez az ő részökröl a legnagyobb előzékenységgel vala téve. Nem kérdezték, ki szükségli a segítséget, — hanem rögtön készek valának a segélynyújtásra , nem számítva hálára. Ezért az ág. hitv. egyház, most a mióta saját templomában tarthatja isteni tiszteletét elhatározta, hogy kéressék meg a helv. hitv. egyház nt. lelkésze Fördös Lajos űr, engedné meg hogy egyházunk lelkésze hálabeszédet tarthasson a testvér gyülekezet előtt. Ez miután meg lőn engedve, a testvéri ünnepély mult vasárnap apr. 3-án meg lőn tartva, mely alkalommal, a beszéd II. Mozs. XII., 14. lévén a nap többi közt a 45 évvel ezelőtt kiütött nagy tűzvészről emlékezetes. S azt hinné valaki, hogy már befejezhetem a testvéries élet dicsőítését? Nekem naponta van alkalmam, szerencsém ujabb és ujabb bizonyságát tapasztalni a testvéries egyetértésnek. Múltkor is egy reform, atyámfia csak azért köszönt be hozzám, hogy ékesítendő oltárunkra egy forintot ajándékozzon. E napokban pedig — az állítandó uj orgonára egy róm. kath. hitvallású testvérünk felszólítás nélkül, önként 2 frltal nyitotta meg az aláírási ívet. Dicsőítsem e tovább is ezen atyafiságos egyetértést, melyet a tények ily fényesen dicsőítenek ? Boldog nép I melynek testvéries érzelme nem fajul ellenséges indulattá s el nem vadittalik. Boldog város 1 melynek lakosait ily szívű nép képezi. Boldog hon! melynek minden gyermekei ily egyetértő szeretetben élnek; mert „gyönyörűséges dolog az atyafiaknak egyességben való lakásuk, olt parancsolja az Úr, hogy áldás és élet legyen mindörökké!" Zsolt 33. Margócsy József. REMETEMEZÖ (Szalhmár,) a

pr. 5. A nagybányai helv. hitv. egyházmegye helyosztó gyűlését mart. 30 és 31-én, Uj falusi Miklós segédgondnok úrnál, Remetemezőn tartá meg. Ünnepélyes, vendégszerető gyűlése volt ez a nagybányai egyházmegyének, melynek kedves emléke sokáig élni fog az egyházi képviselők, lelkészek és tanitók szívében. A nyilvános népképviselet utján tartott egyházmegyei gyűlést nt. M e 1 e g h Dániel esperes úr szivet lelket emelő