Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-17 / 16. szám

nek elvont fölfogása, a melynek' csak annyiban van értéke, a mennyiben engedelmességgel és cselekedetekkel jár. Mindemellett a socinianismus és catholicismus között — a theologiai és cbristologiai tanokon kivtil is — nagy különbség van a „gratiainfusa" fogalmában, valamint az egyháznak mint a kegyelem eszközének és kezelőjének fölfogásában ; a rom. egyház e tanában a pelagian féle subiectivismus, bizonyos mystikus, tárgylagos színbe van öltöztetve. A németkatholikusok a róm. egyház e tanát elvetették, s ezért nem épen helytelenül tekintetik álláspontjuk a socinianismus egy bizonyos fajának, csakhogy hiányzik náluk nézeteiknek oly tudományos megállapítása, mint a socinianusoknál láttuk, s mondhatnók. hogy a socinianismusból csak a népszerű közepes felfogást vették át. A socinian tanfogalmat, mint a protestantismus egy faját, Möhler szerint az jellemzi, hogy a socinianismus is, mint az egész protestantismus, az ős keresztyénséget akarta visszaállitani, s egyedül a szentírást tekinti a vallásos élet forrásául, és szabályozó sinormértékeül, mint amelyből kell mindent a mi keresztyéni meríteni, és a mely szerint kell mindent megvizsgálni; továbbá, hogy mindegyik a keresztyénségnek csak bizonyos gyakorlati feladatát ismerte föl a maga egyoldalú jelentőségében, kizárván minden speculativ tudományt. Ez egyezet mellett a socinianismus abban különbözik a nagy protestantismustól, hogy mig ennek alapjelleme egyoldalúan vallásos, a socinianismusé egyoldalúan moralizáló. Ez Ítélet Möhler azon fölfedezésével egyez meg, hogy a protestantismus ellensége a tudománynak és moralitasnak. E nézetét Luthernek az okosság ellen nyilvánított kárhoztatásaival támogatja, s másfelől nem veszi figyelembe ama mély speculativ gondolkodást magának Luthernek a vallásos képzeteiben. Más helyütt meg ugyancsak maga Möhler a protestantismus! gyakorlatiatlannak és mysticusnak nevezi. Az igaz, hogy a protestantismusnak vallásos gyakorlati iránya van, s a socinianismus e tekintben is (habár mint egyoldalúság) hozzá tartozik. A socinianismusnak még az által is határozottan protestáns jellege van, különösen a katholicismus ellenében, hogy kizárólag Krisztus személyét tekinti egyedüli közbenjáróul az üdv megszerzéseben. És a protestantismus két fő iránya közül a reformált egyházhoz áll a socinianismus legközelebb, mint a mely épen a dogmáknak inkább értelmi és gyakorlati irányban való felfogása által különbözik a lutheránusok inkább speculativ és mysticus felfogásától (?). Ezért helyesen nevezé Schweizer*) a socinianismust a reformált irány mellék sarjadékának, a mely száraz értelmességben a reformált állásponton túlment, és minden pogányság (paganisinus) ellen való erős oppositiojában csaknem egész az ebionita zsidóságra ment vissza. Épen ezen, minden pogányság ellen való erős protestállása ad a socinianismusnak határozottan reformált jellemet. Ide járul még a humanisticus felvilágosodás, a melyből keletkezett ama protestatio is minden specifice keresztyén érdek nélkül. Habár a ref. tanrendszerben a keresztvén érdek is j a túlerős, mégis épen e humanismus képez legerősebb közösséget a socinianismus és a ref. tanfogalom között; a mely a humanismustól sokkal inkább át van hatva, mint a lutheri. A rokonság még tovább megy, s több pontokban kimutatható, s ugyan e rokonságot tanúsítja az is, hogy épen a ref. egyházból és annak tanaiból született meg az arminianismus, egészen a socinianismus irányzatában, s ép ugy nevezhetnők mérsékelt socinianismusnak, mint a ref. egyház egy kihajlott oldalágának. Molnár Aladár. TUDOMÁNYOS KUTATÁS A VALLÁSBAN. FÜGGELÉK. (Folytatás és vége.) B) Az úri szent vacsora történelme. Gr. Zay Károly úr, a magyarhoni ágost. hitvallású evangelicusok egyetemes főfelügyelője, egy Pesten felállítandó református főiskola ügyében, az 1841-dik év februárja végén minden magyarországi és erdélyi magyar hírlapokba beigtatott szózatában indítványozta, hogy az emiitett,,közérdekű üdvös cél, t. i. a ref. főiskola létesítése annál gyorsabban s foganatosabban elérettessék, történjék a két evang. felekezet összepontosított erejével, ezen összepontositás pedig egybeolvadásuk által*' mint a mely „egybeolvadás, nemcsak a protestantismus, hanem a kathol. testvér vallás, alkotmányos szabadságunk, s kormányunk érdekében fekszik." A három század óta elvált két evangel. test véregyház viszont *) Glaubenslehre der ev. reform. Iíirche 1. 5. 6.