Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-10 / 15. szám

gását, sőt a sakramentumokról szóló egész egyházi tanfogalmat elveti. Sem a keresztség, sem az úrvacsora nem kegyeszköz. A keresztség általában csak időszerű, s a keresztyénség kezdetében célszerű ritus volt, de a melynek ránk nézve semmi érvénye többé nincs ; az úrvacsora nagyon hasznos, s ezért Krisztustól rendeltetett, de benne Krisztussal semmi mysteriosus viszonyunk sincs. Valamint általában az isteni kegyelemnek az emberre semmi olyan úgynevezett közvetlen vagy természet feletti működése sincs, a mely különböző volna az embernek erkölcsi önerejétől; ép ugy nem gondolhatunk ilyesmit a sakramentumokban sem. Mindkettő (t. i. keresztség és úrvacsora) egyszerű szertartások, a melyekben az ember cselekvőleg, és nem elfogadólag működik. E nézet épen ellenkezője annak, a mit az orthodox egyház a sacramentomban fődolognak tekint. Az uj szövetségnek egyetlen szertartásostörvénye a Krisztus által rendelt úrvacsora. Az úr parancsolá ez ünnepélyes cselekvényt, a mely -lyel mi az ő halálát hálásan emlegetjük, hirdetjük, s dicsérjük, s ez által a hálás reágondolást föntartjuk. A rakowi káté (339 1.) mondja: az ur Jézus Krisztus intézménye, hogy hivei a kenyeret megtörjék, a kehelyből igyanak, hogy az ő halálát hirdessék. Az ő halálát emlegetni pedig ennyit tesz; mint Krisztusnak nyilván |és ünnepélyesen hálát adni azért, hogy irántunk viselte, tett kimondhatatlan szeretetből magát testileg kínoztatni, megtöretni és vérét kiontatni engedé. Innét az úrvacsora célja nem abban áll, hogy az egyesek bensejükben fölelevenítsék a Krisztus emlékét, mert ennek egyébként is, s már az úrvacsora előtt megkellett történni, hanem tulajdonképi célja a „commemoratio," a nyilvános dicsérés, a ^xarayyeXeiv^1

hogy ekkép a nyilvános köz- megemlékezésben iránta munkás hála élesztessék és tartassék fön. — Ezért az úrvacsora! ünnepélyben lényeges annak, „nyilvános gyakorlása.'4

Krisztus érdemét a közönség előtt kell elismerni és hirdetni. Ez az úrvacsora egyedüli célja és gyümölcse; sminden egyébb a nagy prot. egyház által tanitott hatását (p. o. bűnök bocsánatát) elvetik. Az úrvacsora a hitnek csupán kifejezése és tevékenysége, nem pedig megerősítése. E szerint természetesen szó sem lehet Kristus testének és vérének az urvacsorában reális jelenlétéről, sőt még Zwingli és Kálvin értelmében vett szellemi jelenlétéről sem. A szereztetési szavak a rakowi kátéban (344 1.) exegetice ekkép magyaráztatnak: TOŰTO azt jelenti a mit Krisztus azon pillanatban tesz, nevezetesen, hogy a kenyeret megtöri és enni adja; ez adumbratio arra a mi testével történni fog. 1. Kor. 11, 26-ban csupán annak megismeréséről van szó, hogy részesülünk Jézus jótéteményeiben. A keresztséget illetőleg, Socin mihelyt Lengyelországba megérkezett, azonnal kénytelen volt e tárgygyal tüzetesen foglalkozni. Ugyanis, az ottani baptista unitáriusok az ujrakeresztelést kívánták tőle. Socin ezt nem akarta, s a keresztség felől való nézeteit egy értekezésben fejtette ki: Disputatio an homini christiano aquae baptismo carere liceat." Ebben azonban csak azt kívánja, hogy az ujrakeresztelést ne követeljék. A rakowi kátéban Socin nézete szerint a keresztség csak mint csupa ritus adatik elő, a mely a proselytáknál alkalmazandó, az ujrakeresztelés pedig mint észszerütlen elvettetik. Későbbi iratokban azonban a keresztség már Krisztus parancsai között említetik, röviden összefoglalva, a keresztségről tanitják, hogy azt ugyan Krisztus rendelte, de csak az akkori zsidók és pogányok számára a keresztyén községbe való felvételük szertartásául, de nem azok számára is, a kik már keresztyénektől születtek (rakowi kát. 3 45.) 2. Bár e szerint a keresztségnek csak időszerű jelentősége van, mindamellett még mindig használható a proselytáknál, csakhogy nem a Jézus parancsolatának erejével; 3. a gyermekkeresztség haszontalan, céltalan és észszerütlen (rakowi kát. 365), mert a bibliában sem parancsolat sem példa nincs a gyermekkeresztségre és a csecsemők nem ismerhetik el Krisztustmegváltójokul, s pedig a keresztség ezt akarja kifejezni. 4. mindazon hatások, a melyeket az egyház a keresztségnek tulajdonit, elvetendők. A keresztség minden esetre csak fölvételi szertartás, s hitvallási symbolum. Ezt exegetice igy bizonyítják: Ha csel. 2, 28; 22, 16-ben a bűnbocsánat és keresztség között különbség említtetik, ez ugy értendő, hogy a bűnbocsánat feltétele Krisztusnak az elismerése és a benne való hitnek vallása, és a keresztség csak annyiban szolgált ilyen feltételül, mert e hitvallás symboluma volt. 29 *