Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-03 / 14. szám

alap gyarapítására, a hol már gyülekezőt van keletkezendőben, a hittéritők buzgalma folytán, ott már külön küldött ügynökeik által iskolát, templomot építtetnek, ugy hogy a hittéritőknek a lelkieken kivül, nincs, ugy szólván, semmi teendőjök, az ő megélhetésökre biztosított összeg pedig évnegyenként vagy hónaponként a legbiztosabban kezokbe szolgáltattatik. Az egyszer megalakult és sükeresen működő missio-társulat nem elégszik meg a kezdetbeni tökével, hanem ahoz folytonosan gyűjt, a legelső angol lord, vagy miniszter nem tartja szégyennek a missiókra gyűjteni, sőt nálok nem gyűjteni szégyen. Vannak missiói nöegyletek is, melyek a keresztyén vallásra tért szegény gyermekekről gondoskodnak. Nálunk egészen máskép van. E missio ügyérőli gondoskodásban még eddig, ugy szólván, semmi részt nem vettek a világiak, az egyház és nemzet tehetősebbjei számára sem nem alapítottak, sem nem gyűjtöttek egy pár tisztelt kivételen kivül, ugy hogy negyedik év óta, alapja e missiónak, mely saját nemzeti érdekünkben is működni szent kötelességül ismeri, tudtommal 200 forint. A missiórai gyűjtésben mint egyetlen példánykép áll Pálóczi Horváth Mária ő nagysága, ki mindenek közt e szegény ügyre legtöbbet áldozott. Ha nem gyűjtöttek, nem alapítottak is, hálával kell nyilvánítanunk, hogy világi uraink közül sokan emlékeztek meg ezen ügyről, mindenek felett pedig a papság és közrendű nép által tartatott fenn. Mai napig Magyar- és Erdélyországból a missióra gyűlt összeg alig teszen ezer kétszáz aranyat, mely három részre osztva, egy felelősség nélküli angol missionariusnak évi fentartási dija. Hála Istennek s mély köszönet a jóknak, kegyeseknek, buzgolkodóknak. Lehet hogy egy némely atyánkfiánál e sorok olvasása után egy kérdés fog támadni: mit akarok én ezek emlegetésével! Talán fizetésre vágyom missionariusi pályám negyedik évében, hogy jöhető tehetetlen állapotomra valamit meggazdálkodjam; vagy megunva a munka terhét, szabadulni kívánnék ? sem egyik, sem másik. A ki a mezők liliomait táplálja, Isten eltart engemet; a munkát hova tovább nagyobb mértékben folytatom, a teher könnyű lett, s mondhatom, hogy a kín és szenvedés mékem megédesült. Az angol missio-társulatok adtak okot azokra, a melyeket fölemliték; s én tettem azért is, hogy az érdeklettek előtt kellő világításban legyen ezen első protestáns magyar misaioügy s némi gondolatot támaszszon ott. a hol támaszthat. Elvégre pedig azon ügy jövendőjéről, melynek éltünket áldozatul adtuk, gondoskodnunk több mint kötelesség ; s azok a szent lelkesülések, melyek lelkünknek még eltünésök után is drága szentségei maradnak: kell hogy hova tovább erősb állandóságot keressenek. Én ismerem helyzetünket, s magunkat távolról sem hasonlíthatom az angolokhoz. Ott a vallás törekvése közös ügy, melyben az utolsóig mindenki érdekelve van, — a szabadságában önérző nemzet semmi szent törekvésében nem gátoltatik; az angol missiotársulatokat nem a hasonlításért hozám fel tehát, de mert a dicső példák fölemlitése soha nem árt, hogy náJok a lélek melegedni s tartósabb lángban buzogni tanuljon. Isten velünk ! mára elég ennyi, mert rettenetes hideg van s holnap Pitest felé kell indulnom 1 Ploest, január végén 1864. C z e 1 d e r Márton. NRKROLOG. H.-SZOBOSZLÓ, mart. 22-e 1864. Ismét egy közjóllétért világolt életfáklya, egy jeles életsugár hamvadt el ; a protestáns egyház ismét kevesebb egy derék ősz lelkipásztorral! Nagytiszteletü Jósa János úr, a h.-szoboszlói ref. egyház idősb ősz lelkipásztora, az alsó-szabolcsi és hajdukerületi n. t. egyházmegye több éves tanácsbirája és pénztárnoka nincs többé az élők között; folyó hó 20-án munkás életének 69-ik éviben, félévi sorvadozás s egy heti súlyos betegség után a boldogabb hazába átköltözött! A boldogult született Debrecenben, az 1795-ik év julius 2-án, s tanpályáját az ottani ref. főiskolában kezdvén, azt ugyanott kitünöleg az 1818-ík év tavaszán bevégezvén ; a h. - szoboszlói ref. gymnásiu mban mint igazgató, 4 teljes évig közelismerést aratva működött, melynek végeztével Szepességen s Bécsben a német nyelvbeni önképzés végett másfél évet töltött. Innen az 1823-ik év tavaszán O 1 a s z-N é m e ts Helvéthon jelesebb városaiban utazva, s tudományt, világ s emberismeretet szerezve hazatért, honnan T. Roffra meghívást kapván, itt, előbb nevelői pályán fél — később ugyanott mint lelkész 5 ; H.-Szoboszlón pedig 35 — összesen 40 teljes évig mint valódi protestáns pap szolgált, kit hivatali pontossága mellett alapos classicai ismeret, mint embert könnyű és kedélyes társalgás feledhetlenné tesznek. Rendszerető, takarékos életmódja által, mint család nélküli szép összegről rendelkezett, s a mellett, hogy legközelebbi rokonát mint fogadott gyámleányát s két gyermekét szép vagyon örököseivé tette, megemlékezett a többek közt a debreceni ref. főiskoláról annak átalakításakor adván 400 o. é. forintokat; b) a magyar tudós Academiának 100 o. é. frtokat; c) a debreceni főiskolában tanuló ifjak évi ösztöndijai alapjául 3000 o. é. forintokat; d) a h.-szoboszlói árvagyermekeknek 200 o. é. frtokat alapul; e) az alsó szabolcsi és h. kerületi egyházmegye papi gyámintézetének 100 — ; f) ugyancsak az ezen egyházmegyébeni tanitók gyámintézetének 100 o. é. frtokat. Tetemei folyó hó 22-én diszes érc koporsóba záratva a h.-szoboszlói ref. sírkertbe tétettek nyugalomra. Szónokoltak felette ; a templomban — igen nagy számú, fényes, a vidékről megjelent — gyülekezet előtt nt. Benedek Lajos úr, az alsó-szabolcsi és h.-kerületi egyházmegye esperese, és h.-böszörményi ref. lelkipásztor, tudományosan és főpapi ihlettséggel, egyházi beszédében