Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-10 / 2. szám

lekezetnek, vagy csak az egyiknek van azon egy helyben anya ekklézsiája, u. m. temploma, prédikátora, iskolamestere és iskolája: ha csak egyiknek van, akkor a másiknak hívei mint filialisták valamely közellevő ekklézsiához köttetve vannak, ha pedig nincs egyik félnek is ott helyben anyaekklézsiája, csak az egyiknek van praeoransa, vagy licentiatusa, imádság háza, akkor mind a két felekezet filialis állapotban lévén, mindenik hasonló hittartásu anya ekklézsiához csatolva vagyon, nem lévén szabad a legfelsőbb kegyelmes rendelések szerint, akármely nagyobb és kisebb gyülekezetnek, sőt egyes háznépnek is, valamely bizonyos és meghatározott anya ekklézsiával való összeköttetés nélkül lenni. Ezeket elörebocsájtván mind a két felekezet kölcsönös egyházi összeköttetése megállapításának legelső és legfőbb talpköve s törvénye ez: Mind az evangyéliomi szeretet, mind a felekezetek atyafisága, mind a századnak lelke azt kivánja: hogy egyik gyülekezet, melynek ott helyben sem temploma sem iskolája nincsen, a másik félnek templomában vagy oratóriumában, az alább megállapítandó mód szerint az isteni tiszteletet szabadon gyakorolhassa, ott a? Isten beszédét hallgathassa, annak iskolájában gyermekeit tanithassa, és az isteni tiszteletnek ezen közös gyakorlásában, és az iskolának közös használásában, egyik felekezet a másiknak legkisebb akadályt is annyival inkább ne tegyen, mennél méltábban, lehet tartani: Hogy az ilyen a maga lelkipásztorától távollevő és a vallás szent dolgaiban csak ritkán részesülhető, és meg iskola nélkül is szűkölködő gyülekezetben, netalán a tudatlanság, vallástalanság, és ezekből eredni szokott erkölcsi veszettség hova tovább elhatalmazzék,ide értvén még azt is: Hogy valahányszor az ilyen filialis gyülekezet a maga anya ekklézsiájának lelkipásztorát az uri szent vacsorának kiszolgáltatása, vagy halotti prédikáció tartás végett a hely színére kiviendi, tehát az ő isteni tiszteletének a helybeli templomban bizonyos és pontosan meghatározott órán leendő végbevitelére, annak mindannyiszor teljes szabadság engedtessék; úgy mindazon által, liogy a másik confession levők templomát, oratoriumát, iskoláját, a most előadott módon a magok lelki céljaikra használó atyafiak ezen puszta használás tekintetéből semmi tulajdonosi just magoknak ez által fenn ne tartsanak. Ez a mindkét confession lévő atyafiaknak, a lelkiekben való kölcsönös megegyezésük, ámbátor egyrészről kivánatos dolog, mind a nagyobb idejiiekre, mind a növendék gyermekekre nézve nagy jótéteményeket hoz magával,; de más részről ugyanezen egyházi összeköttetésből ottan-ottan sok rendbeli nehézségek, ízetlenségek, kedvetlen összeütközések származtak, melyek azután az emberi indulatok gyai lósága miatt versengéseket okozván, a két részen levő atyafiak között támadott kölcsönös idegenkedésnek és meghasonlásnak kútfejévé lettek és lesznek. Hogy azért az ilyen egyenetlenségek elhárittassanak, és az a szent békesség mind jobban megfundáltassék, melyet lerajzol szent Dávid a 133—ik zsoltárban ilyen szókkal: íme, mely igen jó és gyönyörűséges dolog, az atyafiaknak egyességben való lakások; tehát ezen célból a jövendő időkre megtartandó zsinórmértékül a következendő rendszabások tétetettnek. A.) A másik confession levő hivek hittudományának, szertartásainak mimódon való követésére s azoknak becsületben tartására, és egymásnak kölcsönös megkimélésére nézve. B.) Predicatorok, praeoransok, és iskolatanitók hivatalbeli kölcsönös szolgálat-tételének minőmiségére, kiterjedésére, és módjára nézve. C.) A fizetés és szolgálatbeli tartozásokra nézve. A.) A másik confession levő hivek hittudornánvának s rítusainak mimódon való követésére, «• 7 azoknak becsületben való tartására s egymásnak kölcsönös megkimélésére nézve. 1.) Mind a két felekezet, akár a hittudományba, akár a ritualékba, vagy templombeli szertartásokba kövesse azt a kevésből álló külömbséget, a mint azt az ő atyáinak tanításából és példájából átvette; de valamint mindenütt másutt ugy különösen az oly helyeken, a hol az istenitisztelet közös gyakorlása tartatik, szoros kötelességök a predic itoroknak és praeoransoknak, hogy az ő vegyes hallgatóik előtt tartandó predicatiókban, catechisálásaikban a magok fele ezetökbeli hitágozatjoknak magyarázatakor, az másik felekezet hitágozatinak fejtegésébe soha ne ereszkedjenek, s minden sértegetéseket figyelme-