Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-13 / 11. szám

^os-t, a legfőbb tanítót egyedül Isten ismeré, t. i. mielőtt az evangéliumot ker. János elkezdé pré­dikálni, xai Osoq, rjv o /loj-os-ban a 6eog nem az is­teni természetet, hanem az isteni munkásságot, hatalmat, és fenséget jelenti, a melyet az ember Jézus istentől a legnagyobb mértékben kapott. A b xofffioq de auTou eyevezo, elsőben az erkölcsi át­alakulást, az igazi világot jelentette, később a lelki halhatatlanságot vagy a jövő világot értet­ték alatta, a mely Krisztus által alapíttatott meg. Mindezek tagadhatlanul erőszakolt és mes­terkélt magyarázatai az idézett helyeknek. Ezek­nél szerencsésebbek a szentlélek külön szemé­lyessége ellen felhozott exegetikai okoskodások. Socin be akarja bizonyítani, hogy a nveofia álta­lában erőt, működést jelent s a 7rvsufjia áycov oly működés és erő, a mely megszentel s üdvözít. Ezt bizonyítja különösen az ó szövetség nyelv­használata, valamint az uj szövetség is p. o. Luk. I, 35 összehasonlítva a 21, 49. a hol nveo/ua áyiov annyi mint duva/xcg otyiarov, továbbá 1 Kor. 2, 10, II, a hol az mint Istenben benlakó, tehát nem mint az atya mellett különálló isteni subjectum említte­tik. Ha más helyeken meg a sz. lélek sajátlagos subjectumul említtetik, mint a ki akar, tesz, beszél (különösen p. o. Jan. 14.) ez nem egyébb mint már &z ó szövetségben is szokásos personisficatio, s hasonló az uj szövetség személyesitéseihez. 1 Kor. 13, 4; Rom. 7, 8. Gal. 3. 8; Jan. 3. 17. A keresztelési formulában található bizonyí­ték ellen a rakowi káté a 48 kérdésben mondja: „A szentléleknek az atyával és fiúval való ösz­szefoglalása még nem bizonyítja azok külön is­teni személyiségét, mert egyébb helyeken is együvé állitatnak Istennel más személyek és tár­gyak is; de a melyek még sem lehetnek isteniek 1 Kor. 12, 18: Ap. csel. 20,32; még a miatt hogy „azoknak nevére" kell keresztelni, nem követke­zik, hogy isteni subjectumoknak kellene lenniök. 1 Kor. 10, 2. Ezek a socinianusok által az egyházi három­ságtan ellenében kiemelt exegetikai alapok. Azon­ban a socinianismus nem maradt e negatív eljá­rásnál, hanem positiv rendszert is állit föl a Krisz­tus istenségéről és az isteni szellem természeté­ről ; sőt mondhatjuk, hogy minél inkább mellőzni törekszik a sajátképeni háromságtant, annál erő­sebben kieméli Krisztusnak az istenségét. E te­kintetben élesen megkülönböztetik Krisztusnak természetét és azt, a mit kegyelem és kifej­lődése által nyert. Krisztus természettel nem is­ten, hanem csupa ember, nincs praexistentiája, hanem a világba megszületése által jött létre. Csakhogy Kr. nem maradt csupa ember, mint egyebek, hanem Istennek fia, oly értelemben, a minőben senki más. A legfőbb isteni méltóságra és hatalomra emeltetett. Az istenfiuságot e kö­vetkező bibliai tanokra alapítják: „minden embe­rek közöl egyedül ő az, a ki közvetlenül az is­teni mindenhatóság actusa által jött életre, min­den emberi természet hozzájárulása nélkül. Taní­tói hivatalában belépése előtt az égbe ragadtatott, és ott közvetlenül taníttatott az isteni akarat, fe­lől. azért neveztetik igének és Isten képmássá­nak. Mivel pedig azontúl is tökéletes engedelmes­ségben járt, nem csupán az Isten népének kor­mányzójává lett, hanem általában isteni méltó­ságra emelkedett. Tehát joggal mondható Isten­nek, valódi Isten, mivel a tanítói hivatalba belé­pése alkalmával vele az egyetlennel lett közölve, tökéletes ismeret az igazság hirdetésére, és isteni hatalom a bűnök megbocsájtására és rendkívüli csudák megcselekvésére, sőt a mennyiben Isten Krisztust a feltámadas után a gyülekezetnek s ez által az egész világnak korlátlan mindenható és mindendtudó urává tétette; épen ugy kell tisz­teltetnie és imádtatnia, mint magának istennek. — Ez utolsó pontra nézve Kr. tiszteletét illető­leg a szigorú socinianusok különböznek a többi unitáriusoktól, s e tekintetben Socin Faust meg­hasonlottDavidis Ferenccel és Franké Kristiannal. Ugyanis ezek semmi világos parancsot sem talál­nak a szt. Írásban Kr.-nak isteni tiszteletére, és ha Kr. a mi közbenjárónk és szószólónk az atyá­nál, ugy nem szabad külön könyörögnünk hozzá, vagy pedig a többi szentekhez is kell. Socin el­lenben világos bibliai helyekre hivatkozik, (Csel. 1, 24.) és azt állítja, hogy a kinek isteni hatalma és urasága van fölöttünk, azt istenképen kell tisz­telnünk is. Többen ezen pontot is csak az egy­házi erkölcsökhöz való alkalmazkodásból helye­selték. A socinian Christologiának sajátságos tana az u. n. raptus in c oe 1 um, t.i. azon föltevés, hogy Kr. a tanítói hivatalba belépése előtt (s talán több ízben) bizonyos időig az égben tartózkodott,

Next

/
Oldalképek
Tartalom