Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-03 / 1. szám

Táncsics és családja részére: Bartha Mihály liadházi ref. lelkész 9 frt. A duna-földvári h. h. egyháznak: Az alsó-dabasi egyház 4 frt 15 kr. Gulyás István lelkész és Molnár János fögondnok Kovács-vágásról 5 frt. Tiszt. Szappanos S. lelkész úr s hívei részéről 9 frt 73% kr. Tiszt. Kontra János leik. tóthfalusi egyház 2 frt 47 kr. = Összesen 21 frt 35% kr. A sajó-vadnai ref. egyháznak: Az alsódabasi egyház 3 frt 70 kr. Tiszt. Szappanos Sándor ref. leik. s hívei részéről 7 frt 53V2

kr. Tiszt. Kontra János ref. leik. s a tóthfalusi egyház 2 frt 44 kr. Tiszt. Ecsy Péter 1 frt. = Összesen 14 frt 67% kr. A kávai leány gyülekezetnek: Gáspár Mihály vadkerti polgár 1 frt. Atályai ref. templom számára; Főtiszt. Bodola Sámuel superínt. az erdélyi h. h. superintendentia részéről 14 frt. A peszeki agglelkész számára: T. Kulcsár Ádám, mohi leik. 3 frt. Boczkó D. 2 frt. Jurany 2 frt. Gál Péter 2 frt. Mélt. Zsivora Gy. 10 frt. T. Cserki István nádasladányi ref. leik. 2 frt. T. Boros Mihály tanácsos 1 frt. Özv. Fabinyi Mária assz. 5 frt. Fabinyi Beret\ás Emilia assz. 5 frt. S. I. Zalai közbirtokos 2 frt. D. S. szoládi lelkész 1 frt. Kármán József ujverbászi ref. lelkész 3 frt. Nt. Belevári Ferenc viszlói ref. lelkész 2 frt. Nt. Aszári Szalay Ant. kis-mányi ref. leik. 1 frt 34 kr. — Öszszesen 41 frt 31 kr. Az alföldi szűkölködők részére: T. Vendégli Lajos ref. leik. gyűjtése a kis-mányi egyházban 5 frt 50 kr. Annak, ki e számadásunkat a tavalyival összehasonlítja, bizonyosan épen ugy fel fog tűnni, mint nekünk, liogy az abban kimutatott összeg a tavalyinak felét sem üti meg. Ha csak a rideg számokat néznők, valóban el kellene szomorodnunk a jövővel szemben ; azt kellene hinnünk, hogy e csekélyebb eredmény egyszersmind híveink áldozatkészségének csökkenését is jelenti. Azonban mi a körülményeket is számba vesszük s málékkor egy átalában nincs okunk pirulni, a felett, mert hanyagok voltunk a keresztyén munkás szeretet gyakorlásában. Midőn vallásos közcélokra , szegény egyházak és véletlen csapás által sajtolt embertársaink felsegéllésére, a felebaráti szeretet oly mérvben hozza meg áldozatát mint a milyenről a tavali év tanúskodik, — oly év, mely az elemi csapások minden nemeivel nehezedett reánk, melyben a bővebb adakozásra nem a jó akarat, hanem a tehetség hiánya zsibbasztotta el a jótékony kezeket: akkor még bizonyos elégtétellel mutathatunk oly eredményre is milyent a fentebbi számadás tanusit, és biztos reménynyel lehetünk, hogy szent ügyeink s szerencsétlen egyházaink és hitsorsosink e jelen, bár elég szomorúan kezdődő évben sem fognak a részvét és könyörület kegyes adományai nélkül szűkölködni! Megtörténhetvén, hogy a íennebbi számadásból valakinek adománya — mert nem jutott hozzánk, vagy ha hozzánk jutott is, tévedésből — kimaradt, vagy hibásan van ott közölve: tisztelettel felkérjük ezennel mindazokat, a kikre ez esetek valamelyike illenék,— szíveskedjenek minket b é r m e n t e 11 e n levélben azonnal tudósítani s tudósításokban a kérdéses összeget és annak célját megjelölve, egyszersmind arról is felvilágosítani, mikor, mennyinek és mi utón kellett hozzánk jutni, s micsoda bizonyítékok vannak kezeikben, melyek a küldeménynek általunk történt átvételéről tanúskodnának? s mi azonnal helyre hozzuk hibánkat. Felhívjuk egyúttal azokat is, kiknek részökre a fentebb kimutatott adományok gyűltek: szíveskedjenek e kimutatás olvasásával, az abban foglalt összeget az általunk.már részökre elküldöttekkel összehasonlítva, nyugtáikat minélhama— rább elkészíteni s azokat, ha már ki volnának elégítve, megnyugtatásul elküldeni; — azok pedig, a kiknek még mi tartozunk, e tartozás átvétele iránt, a nyugta melléklete mellett, levélben hozzánk fordulni, s mi a hátralékot azonnal útnak indítjuk. Nem különben felkérjük végre azokat az egyéneket vagy községeket is, a kiknek illetoségök oly csekély, hogy az a postai költséget is alig fedezhetné: hogy annak átvétele végett valami magán alkalomról gondoskodjanak. Sz e rk. GYÁSZHÍR. 1RSA. (Pestmegye), dec. 27. 1863. Nagy hirtelenséggel köszöntött be a halál angyala a karácsoni örömre készülő irsai evang. hívek közé. Ugyanis a szelidlelkü Mocskonyi Náthán, irsai evang. lelkipásztor, — az egy évvel ezelőtt elhalt szelei lelkész öcscse — Vacs nevü filiáján szétszórt egyik haldokló hívének Úrvacsorát osztnndó, karácson előtti napon elindult nevezett messze fekvő pusztára. Fel is adá az egész testében hüledező lelkész, nem birva jobbját, balkezével az úri sz. vacsorát és bevégezvén a szent cselekvényt összerogyott. Jó meleg bundába takartatva kocsiba fekteték őt hívei s nagy sietség-