Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-14 / 7. szám

Az 1861 évi jan. havi közgyűlésen hozott határozat illetőleg szabály értelmében az elöljáróság minden három évben változik, minek alapján ügyelnökünk az összes elöljáróság nevében leköszönvén, több mindenféle tárgyak elintézése végett az uj tagok megválasztása, 10-re halasztatott el, a midőn ügyelnökül, ezen hivatalban már több évek óta működő — buzgó tevékenysége valamint részrehajlatlan ügyvezetése által közszeretetünket kivívott, tekintetes Pokorny Gusztáv úr egyhangúlag újra is elválasztatván, a többi választások is szokott renddel mentek végbe. Ugyanekkor több évekig volt főfelügyelő tekint. Benitzky Márton úr, ki e vidékről történt elköltözködése és távollakása miatt évek óta akadályozva volt közreműködni is beküldé lemondását, melyet az egyház méltányolva, helyébe Terbelédi tekintetes Benitzky Gyula űr, — ki eddig egyházunk ügyeit gondos figyelemmel kisérve tevékeny befolyásával hathatósan támogatá, — közakarattal választatott. — 0 nem volt ugyan ekkor jelen, eddig sincsen tudomásunkra még, elfogadta e e megtiszteltetést ; de reményijük, hogy a közbizalmat vissza nem utasitandja. Nem tartom feleslegesnek itt felvilágosítást adni arról, mi oka hogy ezen egyház kormányzata két iigyelnök által kezeltetik, az anyaegyház kebelében az ügyek folytonos vezetése körül helyi ügyelnök mulhatlanul szükséges, — a főfelügyelő közönségesen a fiókegyházakból szokott választatni; miután azokban az értelmiség meglehetős számmal képviselt, helyi hivatalt, hogy illyenek kedveért áttegye lakását, bizony ki sem vállalna; tehát a megtisztelés, de különben a kegyelet és hála adója ez, melylyel az egyház a hajdan mint ujabbkori nehéz viszonyok leküzdésében eme bajnokainak kötelezettje, kik az egyház jogait megóvni, javát előmozdítani semmi áldozatoktól sem rettennek vissza, és mint ilyeneknek neveit és tetteit az utókor is áldással emlitendí fel, ezeknek sorában méltó helyet foglal a jelenleg magválasztott főfelügyelő is. A nép rendesen és természetszerűleg mindig a felvilágosodott osztály példáját követi, a hol az egyház iránt buzgó kegyeletet tanúsító vezetők vannak, azoknak körében a hivek közönsége is kitűnő ragaszkodó, a közterheket pontosan teljesítő ; mig ott, hol ennek ellentéte képviseltetik : bizalmatlanság — kegyetlenség — elhidegültség és erkölcstelen elfajulás növi ki magát, — például: fiók -egyházunkbeli egy az értelmiség köréhez tartozó egyén, egyházunk ügyeiről felmerült vita közt előttem oda nyilatkozott, miként neki életében papra szüksége nem levén, templomba nem jár, következésképen ennek céljaira nem is fizet; hanem végrendeletében majd az egyházról is 50 forintokkal megemlékezendik. Ha minden protestáns ember igy gondolkoznék, a protestantismus sirja megásva és temetkezése könnyen meghatározható lenne; — de hála a gondviselésnek ehez hasonló vad fogaltnu ember tán igen csekély számmal létezik ? Vannak ugyan egyházunk kebelében is fájdalom ! számra meglehetősen az úgynevezett intelligentiából, kik templomba nem vagy igen ritkán szoktak járni, igen csekélyet adóznak ; de azt ha nehezen is és huzakodva jó kedvükben találtatva hébe korba mégis csak lefizetik, a mi ugyancsak szánandó ; de bebizonyult tapasztalat! — miért van ez igy az értelmiség nagy részénél, honnan e részvétlenség, honnan hogy a tanácskozásokbani részvétüket illetőleg befolyásukat az egyháztól megvonják ? melynek mindenesetre egyedül köszönhetjük lelki szabadságunkat, és a melyért őseink annyi véres áldozatokat hoztak szent oltárára; miért van az, hogy az egyház feltartása érdekében annyira szükkeblüséget tüntetnek fel, és mivel templomba nem járnak igen csekély vagy mivel sem járulnak ? ennek okát felfedezni vagy felettük Ítélni nem szándékom, — az ilyenek magok kimondják maguk felett az Ítéletet: az az nem méltó utódai azon — a vallás szent harcaiban — elhunyt hős elődeiknek és nem őrei azon nekik szent ereklyéül hagyományozott örökségnek, — hanem hasonlók a gondatlan könnyelmű mezei gazdához, kinek szénáját felgyüjteni csak akkor jut eszébe, midőn zivataros felhők boruját látja feje felett tornyosúlni; — csendes időben megfeledkeznek, magára hagyják az egyház hajóját, mit sem törődve azzal, mig ha vész fenyegeli kapkodnák evező és kormánya után, — legyetek ébren, készen őrködjetek, nehogy az incselkedő ármány orozva üssön tanyáitokra! Ezen előzményből kévetkeztethető, hogy két felügyelő, ha kellőleg eleget tenni akar hivatásának, — nem szükségfeletti; hanem kettőre is kijutnak a teendők. — Ha a felügyelő egyebet nem is művelne, mint a fenn elsorolt szánandó viszályt megszüntetné: örök hálára kötelezendi az egyházat; egyébaránt ilyen elismert tevékenységű férfiútól többet is várunk ; — és előre is bátorkodunk magunknak hízelegni, hogy reményünk meg nem hiusuland. Az Isten éltesse ! Hogy 1849-dik év augustus hó 7 —10-dik napjai alatt egyházunk összes vagyona templom, iskola, pap és tanitólak épületei a pusztító orosz sereg áldozatává lőnek, úgy hiszem országszerte mindenki előtt ismeretes tény, valamint az is, hogy nemcsak a köz, hanem minden egyes híveinek vagyonával hasonlólag történt, szóval azon időben földhöz ragadt koldusok maradtunk;—magunk erejéből egy szalma kunyhó felépítésére is képtelenek leendénk; de a gyermekek neveltetése, az iskola, templom-lelkész és tanítók lakása — ha csak ideiglenesen is — használhatóvá tételéről haladéktalanul és minden áron gondoskodni kénytelenitve valánk ; mit lehete egyebet tenni, mint az egyház fekvőségeire kölcsön pénzt szerezni, mi az egyház túlterheltetésével meg is történt, ezt még máig is nyögi. — A kéregetés csak később engedélyeztetvén — benső hálánk elismerésével vannak mindazok szíveinkbe vésve, mind becses neveik jegyzőkönyvileg megörökítve, kik a mostoha és azon legsanyarúbb napokban könyöradományaikkal enyhiték nyomorult helyzetünket és lényegesen elősegiték középítkezési ügyünket;— még eddig sem volt lehető jóltevöinknek összes névjegyzetét hálás elismerésül nyilvánosságra hozni; de ez mindig emlékünk előtt áll, és lehető első alkalommal bizonynyal fökötelességünknek tartandjuk, — mint mondám, oly igen lényeges segélyzések