Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-08 / 6. szám

háborúság nélkül mindgjarást engedje meg elfoglalniok, és ennek utanna semmi úton a templomok felöl egymás között háborúságot indítani ne merészeljen. Secus nulla raone facturi Preesent. Perlectis Exhibent restitutis. Dátum in Civitate Libera Nostra Csssiens. Anno Dmni Millesimo Sexcentesimo Sexto. Stephanus, m. p. Simon Pechi, m. p. Secreta. VII. Spectabiles Magnific Grosi Nobiles nec non Egregii Dornini Proceres totius Regni Hungarie, Salutem omniqu, felicitate Circumfluentem incolumitatem, Vestris Dominationibus lanquam Dominis Patronis nobis admodum gratiosis exoptamus. Miért hogy becsületes és nemes ország az Ur Istenrek jóakaratya ez volt: hogy ilyen emlékezetes motus által az eö szent igéjét elő mozdicssa; az mielébbeni sok keserűségünket is meg tekincse és megujjitson bennünket Istenfélő természet szerént való fejedelmet adván, mi is azért kénszeriteténk eö Felségét megtalálnut.k: mivel, hogy nékünk ben az Városban, Templomunk nem volt, hanem kívül tellyességgel pusztában, ugy anyira hogj a Tatárok gjakorta seregestöl körül nyargaltak mikor az Isten tiszteletére begyültünk az Feleségeinkel, gyermekeinkel az Szőlő hegjen strását kellett tartanunk hogy az tatárságriak rabságára ne menjünk. Az pápisták, miért hogj az várost bírják az Sarampo kapuját nyitva tartották miglen az kápolnába gyülekeztünk, veszedelmünkre utánunk bezárlották erős lánccal és békókkal, csak Isten oltalmazott bennünket. Ez okáért kénjszerittetünk eö Felségét meg találnunk Suplicationkal, hogj Tekintene reánk és az városban az kerittésen belől az két eöreg Templomnak edgjikét az megjes Templomot, kit sz. Berthalannak hivnak adná nekünk, az Barátok kalastroma maradna az Papista atyafiaknál, melljet eo Felsége kelmesen meg ada, Comissiójával két izben is eo Felsége Donatioját újította, az eo Felsége Comissiója ellen felfegyverkezvén engedetlenek lőnek kiváltképen az másodszor való Commissiója ellen, az vidéket begyűjtötték, és Harang félre veréssel támadást töttek, nem engedvén az eo Felsége, és az nemes országh adományának és parancsolatjának. Ez idő alatt az Vezér Passára küldöttenek, Természet Szerént való keresztyén Fejedelmünket és urunkat hátra vetvén oltalomért, nagj hatalmasul birják az eö Felsége adomannját mindez ideig: Könyörgünk annak okáért Nagystoknak és az nemes országnak illjen igazságunkban az eö Felsége adománja mellett legjen minden segittséggel és oltalommal meg tekintvén az Istennek Sz. igijének hogy Szállása lehessen városunkban. Miért az Ur Isten az Sz. gyűlést hordozza Tanácsával és igazgassa Szent lelkével. Kegyelmes választ várunk Nagjstoktól és az nemes Országtól. Gyöngjösi Ecclesiában levő Kereszteny gyülekezet, 1606. (Indorsata) hátirat. Ad. Regnum Hungarice Suplicatio Humilima Orthodoxor Gyöngyösiens. Stat Determinatio per partes et puniantur propter Inobedi entiam mandati Sí Secus fecerint. Ex Consensu D. (Vége köv.) OKMÁNY- GYŰJTEMÉNY. Mária Terézia korában élt Zalamegyében egy férfiuy a kit táblabirósággal tisztelt meg a zalai közönség, kire sobánc uradalmi ügyeit bizla az Eszterházi hercegi család, a balatonvidéki ágost. vall. egyházmegye pedig ügyelőjévé választotta. E férfiú Domokos Ferenc volt, akkoron azon vidéken egyetlen protestáns ügyvéd. Emiitett minőségeinél fogva ő volt a körülbelöl feküdt, mindkét felekezetű protestáns gyülekezeteknek teljes bizalmú pártfogója, tanácsadója, védője. 0 tehát a vallásügyeknek sükeres vezethetésére szükséges és megszerezhetett felsőbb rendeleteket, birói végzéseket, nevezetesebb folyamodványokat, melyek a hazai törvények bővebb kifejtésére, a magyarországi, különösen pedig azon vidéki protestánsokra nézve kiadattak, hozattak, fölterjesztettek, összegyűjtötte s ezekhez az általa védencei részére szerkesztett folyamodványok s nyilatkozatok másolatait vagy eredeti fogalmazatait is csatolta utóbb pedig- egy jókora kötelü okmánygyüjteménynyé egybekötette. E gyűjteményt alkalmam volt főtiszt. Székács József sup. ur szívességéből átlapoznom, és találtam benne érdekes dolgokat. A legrégibb okmány 1691-ből való. Vannak benne ezután a két testvérfelekezet által majd egyetemesen és közösen, majd különválva felsőbb helyekre különböző években fölterjesztett feliratok és kérelmek. Vannak benne a kapolcsi, nagy alácsonyi, debreceni, alsó dörgicsei, veszprémi, kenessei, vörös berényi, padraghi, sz. gáli. körmöci, nagy szőlősi, kertai, ösküi, pápai, csernyei, csokonyai, berhidai peremartoni, győri, etyeki, téti, mérgesi, külső vathi, kövágóőrsi, köcsei, sz. antalfai, soproni, kőszegi, arácsi, füredi, sz. györgyvölgyi, ajkai, bolhási, ráczkozári, erdélyországi, enyedi, szala-istvándi, zánkai, szepesdi, balaton-henyeir galamboki, sz. gróti, sz. péteri, aranyodi, gyülevészi, monoszlói, csopaki, kövesi, palosznaki, dörögdi, szárazdi, mindkét felekezetű hitrokonokra vonatkozó egy vagy több okmányok, részint eredetiek, részint másolatok. Vannak benne a m. k. helytartó tanács feles számú intézvényeí, köztök Torkos Jakab dunántúli helv. vall. superintendensre vonatkozó. Vannak benne mindkét felekezetű befolyásos5 tekintélyes férfiaktól egyházügyekben irt magánlevelek. Az egész e szerint nagy becsű gyűjtemény. E gyűjteményt most Domokos Ferenc unokája tek. Iíúthy Pál ur az ág. vall. egyetemes levéltárnak ajándékozta s történetíróinkra nézve használhatóvá tevén azt, mind nagyatyjának, mind magának maradandó emléket emelt. G—y. 12