Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-08 / 6. szám

az ujjonan választott superintendens legfelsőbb helyeni megerősítéséért az appr. Cons. I. R. L T. art. értelmében. 169. §. Az uj superintendens egy e végre külön összehívott orsz. egyházgyülés jelenlétében, miután az egyháznak a hivatali, a felségnek a megtörhetlen jobbágyi hűségre a hitelt Isten előtt letette, ezen hivatal és tisztességbe az egyház szokása szerint beállittatik, s minden gyülekezetek templomaiban a szószékről egy hálaadó könyörgés után ünnepélyesen kihirdettetik. 170. §. Itt a superintendensi jogok és kötelességek soroltatnak elő, a hatáskör szorosabb meghatározásáig. 171* §. A superintendens oldala mellett van a superintendensi Vicarius, ki a papok sorából épen azon móddal választatik mint maga a superintendens. A választás eredménye minden egyes gyülekezeteknek tudtára adatik. 172. §. A superintendensi vicarius helyettesíti a superintendenst minden egyházi hivatalos teendőkben, ha a hivatal megüresedett, vagy gátoltatás esetében. A VIII. fejezet szól a papok választásáról, jogaik és kötelességeikről. Mivel pedig ezen tárgyat maga az evang. egyház ujjabb rendezésre fen hagyta, mi sem folytatjuk tovább, de megérdemli, hogy reform, egyházunk minden tagjai, kik a mi papválasztásunk szabályait újból alkotni szükségesnek látják, ezen szakaszát is az evang. egyház szervezetének figyelemmel tanulmányozzák. Ezen körvonalozás berekesztéséül is meg kell jegyeznünk: hogy a fennebbi szabályok szerint újból választatott főconsistorium a maga első gyűléséből a Felséghez apr. 24. 1861. intézett hálaíratában a rendezett egyházi szervezetre vonatkozva, ugy nyilatkozott, miszerint az ev. hitsorsosok, az ő törvényes önkormányzati joguk gyakorlása mellett oly szervezetet nyertek, mely mint evangeliumi alapon épült presbyteriosynodalis alkotmány, az egyház szabad kifejlődésének minden feltételeit biztosítja s annak öszszeállása, tartóssága, a jó rend- és mind benső mind külső biztonsága és erejére nézve kezességet nyújt. Avagy ezen előnyöket nem kívánná e magának a reform, egyház is megszerezni? Megszerezheti, a nélkül pedig, hogy uj szervezetet alkosson. Csak meg kell szüntetni a becsúszott visszaéléseket, és vissza kell térni, mind polgári mind egyházi törvényeink szavaihoz és szelleméhez! Mindezt minden feltűnő zaj nélkül az autonomia határai között maradva, végre is lehet hajtani. Legyen tehát a következő cikkely épen ezen kérdésnek szentelve. (Vége köv.) RÉGISÉG TÖRTÉNETI ADATOK. A gyöngyösi ref. egyház történetéből. Több mint két éve, hogy elhatároztam magamban, — közölni egyházam történetéből azon okiratokat, melyeket a múltból, — mint virágzásának — gazdagságának nagyságának, s pusztulásának szomorú emlékjeleit, — mindez ideig mondhatnám féltékeny tisztelettel őrzött meg a multak emlékeihez kegyelettel ragaszkodó vallásos hűség. E határozatomtól elriasztott egyfelől azon aggodalom, mely a közel múltban, mindnyájunk figyelmét legféltőbb kincsünkre irányzá, — más részről bízatott az édes remény, hogy minél több adatokat szerezhetvén egybe, ha nem is egészen kielégítő s tökéletes, — de mégis a lehetőleg elég világosságot deríthető töredék kép-ben mutathatom fel a t. cz; közönség előtt ezen egyháznak történetét. Most habár amaz első ok nem enyészett is el egészen, — s emez nem vezetett is ohajtott eredményre, — közlöm azt mit eddig találtam. Hogy kik által s mikép hirdettetett itt legelőször megtisztitott evang. vallás — azt mint sok egyéb, történeti multunkra világosságot deríthető adatot feljegyezve sehol nem találtam. De hogy az ige hirdetőknek munkája mint az apostol mondja itt ,,nem volt hiába való" az bizonyos ; — akár külsőleg — az Isten látható egyháza híveinek hirtelen megnövekedett számát tekintjük, — mert már 1585-ben megalakult egyházok, prédikátorok, s tanitójok volt, akár belsőleg, — az evangyeliomi vallás hirdetőktől, szívok meleg ágyába ültetett, Isten, Jézusba vetett hit, szeretet, reménység, vallásokhozi erős ragaszkodás, — s az üldözések közt mutatott keresztyéni türelem nagyságát tekintjük. Mert a bekövetkezett üldözések közt elveszték sokszor mindenöket; de hitöket, vallásokat megtartották. Tudták ők hogy Jézus nekik is mondá „mikor háborgatnak titeket abban a városban, szaladjatok más városba. Bizony mondotta noktek, hogy mind el nem járjátok izraelnek városit addig elközelget hozzátok az embernek fia Mát. 10, 13," s ezt tették csakhogy vallásokat megtarthassák.