Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-20 / 51. szám

méltóbb haragra gerjeszt, a mi gyengéd anyánkat, a mi szivünk gyönyörűségét, a szeplőtlen szűz Máriát s az ö tiszta méhének áldott gyümölcsét. Az ilyen előleges ismertetés után aztán természetesen, kíváncsi lett a közönség, a kővetkező három napon tartandó prédikációkra; s ámbár azt a Renant, a ki ellen ilyen agitatio szükségeltetik, nem hitte is teljesen olyan sült bolondnak, mint a milyennel őt ama encyklica festi, de mindamellett is, azon meggyőződéssel ment a következő napokon a templomba, hogy ott majd valamely mély tudományu egyházi szónok, ama fentebbi vádak igazságát kimutatva, az igaz tudományosság fegyvereivel fog ama különben is oly véghetetlen ostobának hirdetett francia professor felett diadalmaskodni. — Eljött a kitűzött négy óra s magamis sieték a szt. Márk nevéről nevezett fényes templomba, hol nem kis meglepetésemre, a helyiséghez képest nem épen nagy számmal egybesereglett közönség, — néhány kíváncsiságtól hajtott miveltebb osztálybelit kivéve azon szegény néposztályhoz tartozott, a mely hasonló manifestatio nélkül Renannak még csak nevét se fogta volna ismerni. — Rövid várakozás után, feláll végre a jó téres katedrára egy kanonok, s nem tudom miféle homileticai szabályok szerént a közönségnek a szó teljes értelmében hátat fordítva (minthogy folyvást az oltáron álló feszülethez beszélt) neki vág csak űgy textus nélkül, s egy — röviden a következőkben 'összefoglaltató dictiot mondott: A szeplőtelen szűznek áldott magzatja, mi fejedelmünk Jézus Krisztus! Egy istentelen támad fel ellened rágalmaival minden igaz hivek méltó botránkozására. Mi kárhoztatjuk a pokoli fajzatot! Megismerünk téged mint Istennek a szentséges szűztől született egyetlen egy fiát, s előtted mi felkent szolgáid e néppel együtt arcrabürulva kiálltjuk: „credo! credo! credo!'4

A következő két nap szinte hasonló szellemben tartatott az igért tanítás s természetesen, hasonló volt az argumentatio is. — A legalább részben tudományos értekezést, cáfolatot váró közönség e sentimentalis ömlengésekből álló beszédek által, — melyet a kárhoztatott munka felöl tudományos ismertetéssel fel nem világositák, — csak kíváncsivá tétetett, az oly együgyűnek hirdetett Renan munkájának közelebbi megismerésére, s igy aztán a három napi áhitatoskodásnak következménye az lett, hogy a velencei könyvárusok, — minthogy az emiitett munka terjesztése itt rendörségileg eltiltva nincs, — alig egy pár nap alatt több ezer példányt adtak el azon munkából, a melynek itt legnagyobb része, a venerabilis clerus ismertetése nélkül, talán esztendőkig raktárban állva, végre is sajttakarónak fogott volna használtatni. Mint curiosumot — ámbár ez már nem a helyi újságok közzé tartozik — megemlítem még, hogy a bécsi evangelicus helyőrségi lelkésznek Sz. I. úrnak, sikerült az ottani prot. theologiae facultáshoz a practica theologia rendes tanárául kineveztetnie. Egy bécsi lap e hír közlése mellett azon nézetét nyilvánítva, hogy Sz. űr még eddig inkább politicai mint theologiai tevékenységéről ismeretes, azt is tudatja, hogy a nevezett úr a professori hivatal mellett a helyőrségi lelkészetet is megszándékozik tartani. Minthogy azonban e lelkészi hivatal, több, a helyörségen kívüli funktiókkal, utazásokkal van egybekötve, tehát inosl már ezek végzésére nézve oly intézkedés fog történni, hogy az eddig üresedésben állott másik prot. katona lelkészi hivatal is be fog töltetni, s a helyőrségen kivüli funktiókat, majd ez az újonnan alkalmazandó lelkész fogja végezni. — Mi ugy tudjuk, hogy a Bécsben alapított két prot. katona lelkészi állomás közül az egyik a helv. hitvaliásuak számára van alapítva, sigy a legfelsőbb császári akaratnak megfelelöleg, az 1860-ki apr. 26. szóló kegyelmes császári rendelet értelmében, ama fájdalom! még mindig betöltetlen lelkészi állomásra, helvét hitvallású lelkésznek kell alkalmaztatni. — Ez igy lévén, nagyon kellene csudálkoznunk ha Sz. úr, ki eddig amaz eléggé ismert buzgó férfiak sorába tartozott , kik calvinisálástól rettegtek: egyszerre oly közönyösen venné a dolgot, hogy annyira féltett híveinek lelki vezérletét — csakhogy az emiitett hivatalok jövedelmeikkel együtt számára egyesítve legyenek, — kész lenne, helvét hitv. calvinisla lelkészre bízni. — Ismerve Sz. úrnak felekezeti buzgalmát, ez — róla szinte hihetetlennek látszik. Kátai Márton. MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. LX. Néhány nehéz, igen nehéz hó túl élte után< illő hogy valamit irjak ; ne hogy távol kedves hazámban ezen szegény ü^y barátai elfáradottnak véljenek. Még nem mindig csak olykor vagyok, nagyon fáradt; lelkemnek a küzdésre még van ereje, habár sok szép képzemény elhalását siratta meg. De ez az élet, és rendeltetés. Pályánkat magunk látjuk virágosnak; útját a kellem szép lombjaival ülteti be álmodó lelkünk ; megyünk; a köd oszol, vidám tekintetünk virág helyett hervadt leveleket találván remegő elborulással tér meg; az erő ing; a karok lehullnak; nyomunkat saját vérünk áztatja, s a lélek a hajdani sok kincsből, a pályafutás örömének előre kötött koszorúiból, nem bir egyebet csak fájdalmait. Jól van ez igy is. Ne zúgolódjunk, habár nem tagadhatjuk : hogy a legmagasabb eszmék szeretetében is sokszor megingunk, s lelkünk elborulásában csaknem elesünk. De mily jó az Isten! midőn lelkünk ugy szólván minden virágát elhullatá s előbbi hevületünk szent tüzét kioltotta a fájdalom: lelkének fuvalma roncsolt keblünkbe hat, az erő elevenül; a lélek fölemeli bánatos fejét, a lelkesülés lángjai még egyszer kigyúlnak körűlünk, s melegében szenderedünk el, omlunk Össze! Még nem, még nem; a pálya tart, a cél messze, hála Istennek hogy mégis mindig közelebb és közelébb jő; s az esztendőt bármily sanyarú volt is: missiónkra nézve áldásosnak nevezhetem. Galacot elhallgatva, mely még egészen ez év virága, gyümölcse : Ploesten a szükség kényszeréből iskolaépítéshez fogtam. Néhány forintom volt a missio pénziből, híveim elhatározottsága, sok felölröl remény; biztatás, s bár csalatkozám és számításaim meghiúsultak: a folytonos pénzetlenség dacára iskolaépületünk egy kis