Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-20 / 51. szám

kek is szerepelnek, liogy e mozgalmak gyakran nem vallásos rugók miatt keletkeztek. Hogy mennyire veszélyes az egyháznak s vallásnak ez idegen elemmeli szövetkezése, eléggé kimutatta az 1848-ik év. A mint Poroszországban s más német tartományban kitörtek a politikai lázadások, azonnal meg lön támadva s tökéletes felforgatással fenyegetve az államegyház is, és ki tudja mi történt volna, ha a politikai mozgalom csakhamar le nem csillapíttatik. Es hogy Strausz, majd Cerszky és Ronge — a német kath. egyház alapitói — legalább fellépésök első éveiben, — ujabban Colenso és Renan oly nagy népszerűségre, hirre tettek szert, hogy munkáik után anynyira rohant és rohan a világ, és hogy p. o. Renan ez előtt félévvel megjelent műve száz és százezer példánybari olvastatik milliók által: mi ennek oka? Forgatom e műveket, de semmi oly nagyszerűt, meglepőt ezekben nem lelünk, — a benne levő eszmék mint Szilágyi F. úr is közelebb mondá, nem ujak, több mint 1700 évesek. Honnét e nagy tolongás, e kapsiság e művek után ? . . Fülledt, nyommasztó, pestises a lég mindenütt; — rohan Európa oda, hol egy kis szabad szellőt érez. Es im itt a kezdetnek vége! azon különös jelenségek, azon látszólagos ellenmondások, érthetlenségek itt lelik megfejtésüket. Nem örök béke, hanem örökös harc és küzdelem, úgy a vallási s egyházi téren mint egyebütt, csakhogy, mint mondám, a táborok most másképen vannak alakulva, mint ezelőtt 300 évvel, — most megeshetik, hogy egyes protestánsok védik a papismust, s egyes catholikusok harcolnak a reformációért s ennek eszméiért, most nem a confessiók képezik a két tábor lobogóját, most más a jelszó. Adja Isten, hogy úgy folyjék a küzdelem, hogy belőle a tiszta vallás s egyház diadallal jöjjön elő!! Magyarhoni protest. egyházunk, mint a t. olvasó láthatá — itt nem volt figyelembe véve, mindössze is tán egy példát hoztam fel az ujabb kori ellentétekre, hazai egyházunk történetéből. Hazánkról, mondom, nem szóltam, itt egészen más sajátságos körülmények voltak és vannak, melyek miatt a fentebb elmondottak reánk nem illenek, vagy ha illenek is, csak azok, melyeket a 16. s 17-ik század elsőbb feléről mondottam. Ez ideig szabadabb, önállóbb levén egyházunk, szabadabban küzdhettek benne a különböző elvek; de 1. Leopold kora óta mi alig gondolhatánk a theologia körében nagyobbszerü haladásra, benső theol. pártküzdelmekre, nekünk a két Leopold közti időszakban elég dolgunk volt az önfenntartási harcokban; elég boldogoknak éreztük volna magunkat, ha csak az ágostai s helv. hitvallás korlátai közt békén hagyattunk volna, hagyján, hogy új bölcsészeti s theologiai irányokkal, iskolákkal csináltunk volna még több bajt, zavart, belől az egyházban egyenetlenségeket. Következőleg a pietisták, deisták, rationalisták, materialisták, szenvedélyes párttusái lezugtak a nélkül, hogy nálunk legkissebb mozgalmat támasztottak volna; egyes műveltebbek tudomásul vették, a menynyire a sajtó viszonyok s egyéb körülményink engedték, ismerteték is s birálák a pártok eszméit, főbb műveit, de magában az egyházi életben, mondom, semmi lényeges változást nem tettek; mindössze is a rationalismus vagy inkább Kantianismus, ennek morálja látszik meg a magyar evangelicus egyházban s a reformátusok közül tán legkitűnőbben a dunántúliakon Márton uram tanitványain. 1791-től fogva azon nyommasztó körülmények tán megszűntek némileg, melyek nálunk több mint egy századig a theologiai tudomány szabad fejlődését s a haladást gátolák; de a mellett hogy ezek is csak némileg szűntek meg, jött sok más akadály. -Ilyen volt mindjárt a 25 éves európai háború, mely a múzsákra, mint tudjuk, nem kedvező, utána 1814 óta a nálunk is teljes érvényre jutott európai politika, melynek folytán 1818-ban megtiltá I. Ferenc a fejetlenséggel vádolt jénai és göttingai, majd 1819 óta pedig, midőn a német demagógoknak veszett hírét költötték, általában minden német egyetem s külföld látogatását, pedig ha valaha, most lett volna reájuk szükségünk, miután, mint mondám, igen sokban elmaradánk külföldi hitrokoninktól. A fentebbi tilalmakhoz járulnak a behozni akart vagy benn nyomatott könyvek iránt kiadott szigorú sajtó rendeletek. Valamint felettébb káros hatású volt reánk nézve a korábban tudományos nyelvül használt latin nyelvnek 1750 — 1800 a nemzeti nyelvek általi felváltatása, mely miatt nemzetünk s kivált ref. papjaink nagy része az