Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-13 / 50. szám

sem féke, sem fenyítéke. Itt is vannak kitűzve korlátok nemcsak az állam, de maga az egyház részéről is, melyeket megszegni már az önbecsülés is tilt, mert Önszabta korlátok. Ha mind a mellett kihágások fordulnak elő, az egyház nem tehetetlen : mert már maga a nyilvánosság oly erkölcsi brachiummal ruházza föl, mely sok külső kényszerítő eszköznél többet nyom. Senki sem vonja kétségbe, hogy az állam joggal megkívánhatja, hogy a gymnasiuini tanulmányokat végzett s az egyetembe lépni szándékozó ifjak bizonyos föltéleleknek megfeleljenek: a prot. egyház is gondoskodott róla, hogy tanintézeteiben az érettségi vizsgák szigorúan megtartassanak. Sajnos, ha találkoznak keblében intézetek, melyek megfeledkezve a tanoda magasztos hivatásáról, s e haza meg egyház irányában elvállalt kötelezettségéről, oly hanyagul vagy lelkiösmeretlenül járnak ezen vizsgák körül, hogy a fennemlitett megszégyenítő folyamodásra szolgáltatnak alkalmat. E visszaélés a prot. egyház szempontjából is, és magát ez egyházat illeti első sorban, hogy jogával élve ez ügyet szorosan megvizsgálja s intézkedjék, hogy ily visszaéléseknek eleje vétessék. Meg kell mutatnia, hogy önkormányzatával birja is, akarja is fenntartani az üdvösnek tartott rendet, s nem tűr meg semmit, mi tanodáinak jó hitelét, becsületét, méltóságát csorbíthatná. Ha a prot. egyháztestület e tekintetben nem fejtene ki elég erélyt, a mitől ugyan nem tarthatni, felsőbb helyről könnyen a tehetetlenségnek vagy jóakarat hiányának vádját vonhatná magára, könnyen megeshetnék, hogy a rendszernek róvnák fel hibául azt, mit egyesek vétettek s oly rendszabályokhoz nyúlnának, melyek minden egyebet mellőzve, már csak is sértők volnának az egyházra nézve, mert, ha idejekorán erélyesen föllép, minden külső befolyás kirekesztésével, magához méltóan saját rendes szabályai által intézheti el a dolgot. De ugy hisszük, ettől nem tarthatunk. Az egyház, a mily féltékenyen óvja iskoláihoz való jogát, szintoly féltékenyen őrzi becsületüket is, és mindent elkövet, hogy azt szenny-mocsok ne érhesse; tanodáit mindig ugy tekintette, mint csemete-kertjeit, hol sudarakat nevelt alkotmánya s a közös haza számára; a tudományosságot mindenkor éltető nedveként tekintette s fejlesztette — minderről századok tanúskodnak. Most sem hazudtolhatja meg magát: nem szenvedheti meg, hogy bármelyik intézetében is dolgok forduljanak elő, melyek a tudomány iránti kegyeletet a társintézetek iránti méltányosságot sértik, a tanodát méltóságától megfosztják s a protestáns elnevezésre szégyent hoznak. Meg vagyunk győződve, hogy a prot. tanintézetek saját jó hirnevök, becsületök érdekében óhajtják és sürgetik, hogy a jelzett visszaélések meggátolására az egyház részéről mihamarabb erélyes intézkedések történjenek *). Legyen sújtva az, a ki megérdemli, de az egésznek legyen mentve a bécsülete. Égy protestáns tanár. Megtörténtek. S z e r k. BELFÖLD. KECSKEMÉT , nov. 1863. — A kecskeméti ágost. hitv. evang. egyház f. é. nov. hó 1-sö napján nyitá meg uj templomát, s azóta, a vasárnapi isteni tiszteletek, az egyház volt lelkésze, tiszt. Torkos István úr lemondása s eltávozása következtében, a helybeni reform, segédlelkész urak készséges fellépései folytán, rendesen megtartatnak. A diszes templom — belső felszerelését illetőleg, — még sok kívánni valóra emlékezteti a buzgó egyházat. Uj orgona, uj szószék és oltár, még mind annyi szembeszökő hiányok; azonban a helyesen összeállított régi padok, a célnak még hosszú időre megfelelhetnek. — Az oltár Gaal József jeles terve szerint, ugyancsak ö általa már épülőfélben van s a kiállítás, építőjének kétségtelenül érdemére váland. — A mi magát az elölhivatkozott megnyitási ünnepélyt illeti, e tekintetben az egyház részéről nt. főesperes Juhász Ferenc űrhöz irt jelentésnek következő töredéke ad felvilágosítást: „Egyházunk történelmét, tegnap, azaz nov. 1-sö napján, minden nagyobbszerü zaj és különleges ostentatiók nélkül, örökre elfelejthetetlen, dicső esemenynyel gazdagítottuk, a midőn a reformatio emlékünnepével kapcsolatban, uj templomunk megnyitási ünnepét, elérzékenyült szívvel, magasztos lelki érzelmek közt megültük. — Miként, ha a balsors üldözte árvát, forró ohajtásához képest, kegyesen ápoló karok emelik ki mély csüggetegségéböl és levertségéből, oly hatást gyakorolt egyházunkra azon szerencsés körülmény, miszerint pilisi lelkész t. Sárkány Sámuel urat, az e napi istentisztelet végbevileléhez megnyerni szerencsések valánk, mely szerencsét valóban ragyogóvá tette azon lelket megragadó szent beszéd, mely ékesen szóló ajkakról, az általunk sóvár lélekkel várt szent napot oly felségesen magasztossá tevé. — A nevezetes kettős ünnepély az Úr szent vacsorájának felvételével lön bezárva. E szent cselekménynyel váltunk meg régi templomunktól, ugyanezzel szentesitők meg az uj templomot. — Szinte két éve már, hogy saját templomunkat nélkülözve, reform, kedvelt testvéreink templomába jártunk Isten szent igéjének hallgatása végett, és igy könnyű megfejteni azon lelki meglepetést és elfogódást, mely az egész istenitisztelet folyama alatt a buzgólkodó híveken uralgott s a szemeket az ihlettség és elérzékenyülés könyüivel eltölté stb.u Az üresedésben álló lelkészi hivatal betöltése iránti elöintézkedések, nt. főesperes úr helybenhagyása folytán, olykép lettek megállapítva: hogy advent 1-sŐ 2-ik és 3-ik vasárnapján, egymást követve fognak próbaszónoklatok tartatni, s az egyház a papválasztást, a harmadik próbaszónoklat után, azonnal eszközlésbe veendi. — Itt csak annyit bátorkodunk, amúgy zárjel alatt, megjegyezni : hogy volt lelkészünk, a kitünö szónoki tehetséggel megáldott Torkos István úr után, annak helyét, a most emiitett irányban nem lesz könnyű feladat, bárkinek is betölteni. Végül azon tisztelt honfiaknak, a kik becses leveleik által a templom költségei fedezésére rendezett sorsjáték