Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-13 / 50. szám

12. v. Heltai a Vulgatát követve a j a j i n, borhoz és c h á 1 a b, tejhez kapcsolt ;p ragot fokozást jelentőnek veszi, s e felfogáshoz képest igen szépen adja az eredeti értelmét vissza; azonban az összefüggés világosan mutatja, hogy itt a min rag eszközt jelentő ; mert Juda lakhelyének termékenységét akarja kiemelni s tulajdonképen csak azt akarja mondani, hogy Juda földe gazdag borban és termékeny legelökben. Károlyi és utána Komáromy e verset teljesen jól fordították. 13. v. Heltai ismét hü és elég szép, Károlyi szokása szerint toldozgat, mert az ö lakása szók nincsenek az eredetiben ; Komáromy pedig a betühez ragaszkodva az értelmet elfordítja, mert az eredeti nem azt mondja, hogy „ö (Zebulon) lészen a hajóknak kikötő helye," hanem, „a hajók kikötőinél lakozik." Káldi a Vulgata értelmét hasonlókép elhibázta. Ez igy hangzik : „Zebulon in lilore maris habitabit et in statione navium pertingens usque ad Sidonem," mi is igy fordítva: „Zebulon a tenger partján lakik, és a hajónak állásával elér Sidonig," az eredetinek nyilvános csonkítása, mert a vers második része tulajdonképen participiális constructio által összevont két részből áll, melynek második része „elérvén Sidonig" lakik-ra vitetik: Tárkányi Káldi e hibáját helyreütötte. 14. v. Károlyi Tremellius értelmét követi, de mily hosszadalmas körülírással! Tremellius röviden igy adja e verset: „Jissacar asinus ossibus valens, cubans inter duas sarcinas," mire valók már hát Károlyinál az: olyan mint és hátára vetett szók, melyek az eredetiben nincsenek. Avvagy tán euphemismus végett szúrta be az olyan mint szókat? Erre semmi szükség, mert a szamárral való összehasonlítás csak nekünk botránkoztató, de a keleti embernek nem az; a mint hogy az arab példabeszéd a.bátor harcfit hamrulharbi, harc szamarának nevezi és az Omajjidok utolsó sarja, II. Marvan khalif, fáradhatlansága miatt disz jelzőül nyerte a szamár nevet, tehát itt euphemismusnak helye nincs; de meg a fordítónak eredetijét szépíteni sem szabad. Bloch-Ballagi az ujabb magyarázók értelmét követi. — ,,A cserények közt feküdni," ugylátszik szójárásos kifejezés volt a pásztorok kényelmes életéről. 15. v. E vers magyarításában is Heltai fordítása az eredetihez hívebb, de itt Károlyi legalább magyarabb, szebb, különösön, ha a felesleges dolog szót, mely a héber szövegben nincs, elhagyja. A vers végén az iry szót forditatlan hagyta és e hibában Káldy és Komáromy is követik. 16. v. E vers elejét Bloch-Ballagi körülírva fordítja, igy „Dán döntő ítéletet t e e n du

(a szövegben hibásan van: döntő ítélettel lészen), hogy a héber eredetinek szójátékát D á n jádin, lehetőleg utánozza. 17. Heltai ismét szabatos és hü, Károlyi pedig, mint rendesen, szót szaporít hiába s ez által a kifejezésnek minden erejét elveszi: olyan, mint, mérges ember az eredetiben nincs s nincs is rá semmi szükség. Az angol bibliatársaság eszközölte kiadásokban önsaját hibáihoz, még egy gonosz sajtóhiba járult „a lónak sarkát" helyett a 1 ón a k f a r k á t, a mi itt absurdum. 18. v. Az eredetit itt kétfélekép lehet érteni, vagy igy : „szabadításodra várom a Jehovát," a mint Komáromi fordítja vagy igy: ,,a te szabadításodra várokozom, o Jehova" a mint Bloch Ballagi fordítja ; de a Károlyi fordítása mindenképen rosz,, mert az Úr segítségéről nincs az eredetiben szó. 19. v. A szókkal való játszás, mely a mint fentebb megjegyeztük, az egész darabnak egyik kiváló sajátsága, e versben tetőpontját éri, a mit már csak a külhangzás után is könnyű megítélni. A vers ugyan is igy hangzik : Gádgedúdjegúdenú, vehú jágúdákéb. Igen jól tudjuk, hogy semmi sem bajosabb, mint az ily játsziságokat fordítva utánozni. De mert nehéz, sőt sokszor a teljes utánzás épen lehetetlen is, ez a fordítót azért nem szabadítja fel annyira, hogy meg se kisértse, a mint a mi bibliaforditóink tettek. Heltai rosszul értette az eredetit s ennél fogva rosszul is magyarította. Károlyi az értelmét ugy a hogy vissza adja ugyan, de eredetijének szavaira semmi tekintettel nincs. Közelebb jár eredetijéhez Komáromy. A Vulgata fordítása: Gad accinctus praeliabitur ante eum: et ipse accingetur retrorsum, magában sem jó, de Káldi kéziratában még rosszul is van magyarítva: ,,Gád ki ellen felkészülve hadakozik az ellenség, és ő diadalmas leszen hátul," jobb a nyomtatásbeli Káldi és a Vulgata szavaihoz Tarkanyinál is hivebb. Bloch-Ballagi megkísértette a szószerinti és még is az eredeti szójátékot is lehetőségig visszatükröző fordítást „sereg sarkallja (az az sarkában van, szorítja), majd ö van annak sarkában (az az majd fölibe kerekedik az öt szorító ellenségnek). 20. v. Mind Heltai mind Károlyi félreértették a szók füzetét: „Az Asernek kenyere" a mint Károlyinál van, épen nincs az eredetiben. Komáromy helyesen fordított és lényege szerint Bloch-Ballagi vele egyező. 21. v. E vers magyarításában a régi fordítások mind egyezők, csak a Bloch-Ballagiféle egészen eltérő, s azon alapszik, hogy az ujabb magyarázók legtöbbjeivel a maszorcticus hangoztatástól eltérőleg ílS^ít tölgyfá-t olvas. 1840-ben kijött bibliai müvemben erre nézve e nyilatkozat olvasható: „E vers fordításában a Septuagintát követtem, először, mivel e fordítás szerint a kép egységet és költői szépséget nyer; másodszor; mivel a kép egészen héber modorban van (1. Zsolt. 1. f. 3. v. 92. f. 13. v.) és harmadszor : mivel igen illik Naftali későbbi viszonyaira. Naftali számos népes és igy messze terjedő nemzetség (1. Num. 1. 41. v.) és Libanon bércei között elnyúló tartománya felette erdős vala." 22. v. E nehéz értelmű vers magyarítása Heltainak sem sikerült ugyan és különösen az utolsó súr szónak birodalommal fordítása épen megfoghatatlan; de még is remeknek mondható a Károlyi fordításához képest, mely az érthetetlenséggel egybekapcsolt ízetlenségnek valóságos non plus ultrája. Avvagy képzelhető-e ily költészeti beszéd : „Jósef olyan, mint a termő ág, mint a forrás viz mellett termő ág, sőt mint két ágak (ennek az eredetiben semmi