Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-13 / 50. szám

egyház már századok, közelebb a tridenti zsinat óta folytonosan haladt. E két út feletti választás miatt az egyház nem sokat habozott, s mindjárt 1814-ben elég világosan kijelölé, melyiken fog haladni. Még ugyanis a reformáció korában 1540 körül, midőn Olaszország főpapjai közt egy nagy párt volt. köztük Contarini, Moróne bibornokok, mely egy mérsékelt reformáció behozatala által akarta az egyházat megmenteni, még ekkor azon meggyőződésre jutott a római egyház, hogy ő s azon uj szellem, mely a reformációban ismét előtört, soha össze nem férhetnek, hogy ha az egyház kis ujját oda nyújtaná az eretnekség ördögének, ez majd az egész kart s testet fogná kívánni s ragadni. Ep ezen meggyőződéstől vezéreltettek a trienti atyák, ez okozá hogy itt mind a hitcikkek, mind az egyházalkotmány, teljes negálásával az uj szellemnek, lőnek megállapítva. E meggyőződést folyvást erősiték a következő idők tanusági, de kivált az átélt nagy francia forradalom. Nagyon élesen kitűnt itt az ó és uj szellem közti kibékülhetlen ellentétesség. Alig kezdett az uj szellem diadalra emelkedni, elsöpri azonnal a catholicismus, de kivált a hierarchia két százados legerősb bástyáját: a jezsuita rendet (1773.), utána Spanyolhonban, Nápolyban, Ausztriában (2 József alatt) a többi szerzetek nagy részét, — majd ugyanez s más országokban megtámadtatik a pápai hatalom, egy helyütt a püspökök, másutt a cathol. fejedelmek által. Néhány évvel később megfosztja e. szellem a francia papságot, majd Péter utódát a tömérdek világi birtoktól, sőt ez utóbbit szabadságától is, s a mult század utolsó pápája börtönben végzé be ez uj szellemmel! makacs harcát, e század első pápája pedig börtönből lépett vissza a pápai székre. Nem! ezen szellem — jelenjen ez meg bár nem az 1792-iki torz, de tiszta alakjában is — és a cathol. egyház, kivált ennek hierarchiája, nem, soha össze nem békéltethető. Ezt igén jól belátta Róma 1814-ben és .igy igen természetesen követte azon szellem mutatta utat, mely szellem a középkori római egyházat, papuralmi intézményét teremté s mely ezeket a középkorban oly nagygyá s hatalmassá tevé. Miért is uralomra lép az u. n. hegyentúli párt vagy ultramontán irány, mely mintaképül a középkori dogmákat, néphitet, s azon kori egyházi alkotmányt állítja fel, és ezekhez akarja visszaerőszakolni az emberiséget. » De hiszen ez a római egyház dolga, ő ezen úton, mint mondám, már századok óta és igen következetesen halad, mi ezeket e helyütt nem bírálhatjuk, nem is akarjuk, csak mint egyháztörténelmi tényeket felemiitők. Hanem a protestáns egyháztól itt, e század elején már méltán megvárhatnék, hogy okulva a történelemből visszatérjen a reformáció alapelveihez, eredeti irányához, ragadja kezébe ismét, mint 300 évvel előbb a józan szabadság s haladás zászlóját, — vegye ápolása alá az uj szellem csemetéjét, s megtisztítva e nemes oltványt a 18-ik század fattyú hajtásaitól, vadsarjaitól, munkálkodjék, hogy mielőbb megérjenek azon gyümölcsök, melyek után az újkor oly igen sovárog. Ezt vártuk volna, mondom, de hogy nem igy történt, azt tudjuk, hogy miért nem ? pár sorban talán megfejthetem. Európa önhatalmúlag uralkodó fejedelmeinek s magas, fennhéjázó aristokratiájának nem legkedvezőbb színben mutatá be magát ez uj szellem már a 16-ik században, a francia forradalommal pedig épen furcsa idők Tíövetkeztek, sok olyasmi történt, mi aggodalmat ébresztett, és a dolgoknak egy uj rendét látszék megalapítani. Es igy könnyen megfogható, ha 1815-ben oly kedves, visszaóhajtandó alakban tűnik fel a mult, a régi jó idők, midőn még minden oly szépen ment a szokott kerékvágásban. Ha épen a középkorra nem gondoltak is, mily szép idő volt a közelebb múltból 14. Lajos (L'Etat c'est rnoi), 1. Péter cár, 1. Leopold, 1. Frigyes Vilmos ideje. Es e jó időket mi rontotta el? Felelet a 18-dik század vallási s bölcsészeti szabad eszméi. S mi varázsolhatná vissza ismét azokat ? E szabad eszmék megsemmitése s a régi jó, engedelmes orthodoxia visszaállítása. Igy gondolkodtak sokan 1815-ben és e szerént cselekedének. Igy jön létre még ugyan ezen évben a szent szövetség, előbb a continens 3 fő hatalmassága, majd kevés idő múlva — a pápa kivételével, ki nem akart szakadár s eretnekekkel egy társaságban lenni, legfőbb fejedelem hozzájárultával; mely szövetségnek, mint már az ezt létrehozó fejedelmek külömböző vallásából is gondolhatni, egyik katholikus, másik prostestáns, harmadik ó hitű (ausztria, porosz, orosz) — célja koránt sem egyik vagy másik felekezet elnyo-