Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-12-13 / 50. szám
TÁJÉKOZÓ NÉZPONTOK AZ EGYHAZTÖRTÉNELEM MEZEJÉN. (Folytatás.) Mielőtt tovább menve e századról szólanék, egy észrevételt kell még tennem. A 19-dik század orthodox embereitől oly igen sok munka jelent meg, melyekben a keresztyén ellenes rajongó 8 romboló szellem előkészítői, a legsetétebb színben rajzoltatnak, s műveik valóságos ördögieknek tüntetnek fel, Schaf'tesbury s HobbestŐl kezdve Voltaire-ig a kitűnőbb deisták, naturalisták, materialisták mind a leggonoszabb emberek, s minden vallástalanság, s egyháziatlanságnak, erkölcstelenségnek ezek egyedüli okozói: a másik párt emberei ? azok Isten s az egyház bű szolgái, azokról tisztelettel kell emlékezni. Már szeréntem távol legyen ugyan, hogy azon elveket, nézeteket támogatni, vagy csak menteni is akarnám, hogy a vallásosság s erkölcsiség iránti azon közömbösség sőt szenvedélyes gyűlölet ügyvédévé akarnék lenni, melyeket a 17. s 18-ik század esprit fort-jainál találunk, liogy egy Bahrdt, Condillac, Yoltairet és sok mást tisztára akarnék mosni, távol legyen mondom, de mindamellett ezen századok megítélésében tán másként áll a dolog. Ha egy ügyes műtő orvos valamely veszélyes fekélyt felmetsz, vagy ha valamely veszélyes seb, rák vagy fene kivágására a legélesb eszközt, vagy pokolkövet használ, ezért habár nagy fájdalmat okoz is, de ha sikerrel operál, áldani szokták. Nekem úgy tetszik a keresztyénség egyik felekezetén régi fekély volt a zsarnok uralomvágy s türelmetlenség; másrészről a nagy tespedés — stabilismus — miatt egy az egész testet megöléssel fenyegető rák támadt j ás e bajok csakhamar elragadtak a többi kereszty. felekezetre is, és elterjedtek annyira, hogy a szeliclség, józan felvilágositás, a szeretet balzsamaival többé gyógyithatóknem valának, operateurökre volt szükség, kik e fekélyt az egész keresztyénség ellen szórt gúny s káromlások éles nyilaival felfakasszák, kik a keresztyénség testéből e fenét ha mindjárt pokoli elvek s ördögitanok égetőtüzével is kiégessék. E műtők eljöttek a naturalisták s materialisták feltűnőbb tagjaiban, kik gyilkos szereikkel sok kínos fájdalmat okoztak a kereszty. test ép részének, de gyógyítottak. Igy az angol püspöki egyház türelmetlensége ellenében gyógyszerül szolgáltak a Deisták. Ha Kálvin, Béza L'Hopital, némileg Bossvet józan, evangeliomi, magasztos ker. kebelből származott felvilágosításaik, kéréseik, a szeretettörvényének, a ker. testvériesség érzelmének ezek által történt eleven fölébresztése s ajánlása nem volt képes a francia bigottság, türelmetlenség szellemét megtörni, vagy csak gyengíteni is, ha mindezek dacára még 1762-ben is a prot. Calas ártatlanul kivégeztetik, ha ugyan e tájban 5 fiatal ember egy régi dal elénekléseért és egy körjárdalat megnem süvegeléséért máglyára Ítéltetik, (lásd „Koszorú" 1863 Nov. 15.) szükséges volt egy „ecrasez 1" infame" „tiporjátok el a gyalázatost'1 jelszavú Voltaire, és „Sur la Tolerance" cimü műve, hogy a gúny s vallástalanság fegyverével kivívja azt, mit azon emiitett ker. vallásos keblek képesek nem valának. Ha a szelíd engedékeny lelkű Melanchton, később a tapasztalatdús s türelmes Calixtus, majd a kegyességével örök nevet szerző Spener, Franké, a szomszédban Ármin, Húgo Grotius, Episcopius nem tudták az újonnan alakult egyházakban a reformáció alapelveit, a szabadvizsgálódás, emberi tekintélytőli függetlenség, s haladás elveit teljes uralomra emelni, ha a Carpzovok, Gomarusok személyében fel-fel üté fejét az ó szellem mégpedig diadalmasan szükséges volt a „Mózes und Beliál" szükséges Edelmann, Schmid, Nicolai a többi népszerű rationalista, s az „allgeméine deutsche Biblíothek." stb. Szóval habár — mint mondám — egyáltalán nem osztom a 18-ik század felvilágosultjainak elveit,, nézeteit sőt némelyektől más becsületes vallásos keblekkel együtt borzalommal fordulok el, de azért áldom az isteni gondviselést, hogy a keresztyénség testét habár keserű gyógyszerrel is orvosolta.— Egyszersmind midőn e gyógyszerről s műtőkről beszélünk, emlékezzünk meg a betegség szerzőiről is, nem azért, hogy a vádak, a kárhoztatás köveit dobáljuk reájuk — mert hiszen legtöbben közülök jót akartak, — hanem, hogy tanuljunk róluk. Tanuljuk meg, hogy nemcsak annak a vigyázatlansága megrovandó, ki a sötét börtönben ülőt hirtelen erős napfényre hozván megvakítja, hanem megrovandó az is, ki azt a setétség börtönébe leveté, s a világosságot tőle elzárá. Tanuljuk meg hogy ha a gőzgép katlana szétpattan, nem egye-