Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-01 / 5. szám

nagy örömmel láttam, mily buzgósággal igyekeznek a kolozsvári néptanító társak a nevelés szent ügyének célszerüsitésén. A cél nemes s erdélyi községeinkben nagy szükségességü. Óhajtandó hogy az egész superintendentiában a néptanítók a nevelés ügyeért a Kolozsváriaktól lelkesülést nyerjenek. Áldása legyen a munkán a segedelmek Istenének. Nem lehet említés nélkül hagynom, Biazini Domokos úr nagylelkűségét is, ki Erdélyi Indali Péter lelkes barátom közbenjárására a Kecskemétre vitt két fiút a gyorsszekéren Nagyváradig ingyen szállittatá, s más ily alkalommal szívességét oly előzékenyen igéré. Lassan-lassan Isten mindenütt támaszt jóltevöket a szentebb ügyeknek. És itt önkénytelenül eszünkbe jut, hogy ha a magyar nemzet, mely egykor annyi pártot számlált, szépen összeforrt a haza gondolatában, szeretetében: a felekezeti különködés is lejárta korát, az emberek lelkében, Krisztus vallása mindinkább kezd ragyogni, s a ragyogást többé a fanatismus árnyai el nem moshatják; az maga az eszme, az eszmében Krisztus, ki a szeretet és lelki szabadság nyert csatáinak zengi dicső hymnuszát. Sötét az éj, — a Királyhágón megyünk. Én a csillagok felé nézek, melyek fönt ragyognak az éjszakán. Eszembe jut sorsod két, egy testvér haza. Nektek is van még ily csillagotok. Mióta átléptem hazánk határát, ez égi fényt látja lelkem. Kérdém: ki vagy te, hogy oly szépen ragyogsz ? én a hazaszeretet vagyok, — ragyogj-ragyogj örökké ! Nagy-Várad, nov. 6. 1862. Czelder Márton. XLIV. Mint a puszták töviseiben és bujdosásában kifáradt vándor epedő vágygyal siettem hozzátok lelkem szeretett kedvesei. Talán meguntam a küzdelmet? s örömest elhagynám a tért, melyen a legtöbbször csak fájdalomtól tépett kebellel futhatok; Nem, nem, — munkámban porlik vagy él az én életem és lelkem egy része immár. És ezt félbenhagyni nem oly könnyű; mert ha bánatos emlékeinkhez is jól esik lelkünknek visszajárni: mennyivel inkább a munkatérre, hol mi irtottunk s küzdő könyeinkkel a jövendőnek csemetéket növeltünk. Mit keresek én mégis köztetek? két szegény fiút hoztam öledbe kecskeméti szent egyház, sok küzdések után is megélt kecskeméti főiskola. Mint kegyesen fogadád, növelj belölök prófétákat, kik a magyar haza határin túl a reformátio uj hazájának sionjait építhessék. Nem célom hogy utazási naplóval untassalak részvevő olvasóm; de még sem hallgathattam és hallgathatom el azon helyeket, pártfogókat és barátokat, hol és kik között tépelődő leikein megnyugodott. Első helyen vagy áldozatban s jótéteiben gazdag Kecskemét s annak a nemes ügyekért fáradhatatlan lelkipásztora F ö r d ö s Lajos ; s ti lelkemnek ott lakó barátai az egyházban és iskolában, a tutudomány és nemzetiség hirdetői, szószólói. A szegény missionarius kinek most sokszor nincs helye, hol fejét nyugodtan lehajthassa: kedves körötökben nyugodt meg először, vidult fel borús lelke lelketek lehelletén. Maradjatok áldásban. Te buzgó élő szentegyház népe, ki áhítattal hallgatád a szegények igehirdetöjét, ti kedves barátok s minden ott lakók, kik szeretettel, áldozattal láttatok, s gyarló alakom vonásit is birni szeretétek*), lelkembe zárlak ; s mindenha a tisztelet és szeretet hódolatával emlékezendem reátok édesen remélvén, hogy emléketekben nekem is jut egy parányi hely. Kecskemétről a Kunságban Kun szent Miklóson meglátogattam Szász Károly jelesünket, kedves barátomat. Én a melegebb lelkeket, kik az igazság és magasabb dolgok körül ábrándos szeretettel buzognak, kiválólag szeretem. Talán én magam is ilyen vagyok. Kedves családi köre s bizalmas lelke nyilatkozásai lelkemet uj örömökkel gazdagiták. Láttam templomi szép gyülekezetét, hallottam lelkes prédikálását. Ajánlott híveinek ügyünkkel együtt; — kereszteltetett velem egy gyermeket emlékezésül, mint Fördös barátom is. ígérte hogy a télen egy alkalmi beszédét fog missiónk érdekében tartani; s azon őszinte szeretetet és barátságot, mely a jó lelkektől oly drága kincsünk. Elkísért Dunavecséig; meglátogattuk ottani lelkésztársunkat s a régi kegyességü nagyságos B e r n á t h György urat, kellemes estvét töltöttünk esperes utóda Nt. C s i k a i Imrénél, ki a mily barátsággal fogadott bennünket, ép oly őszintén ígérte a missioi ügyért körében mindent elkövetni. — Köszönöm kedves barátim igéretetöket; buzgóságtokra, lelkességtökre épit és számol távol küzködő szegény társatok barátotok. Dunavecse után Pesten történt megállapodásom. És itt érdemes szerkesztője e lapoknak, hihez e levélsorozat is írva van, ki missiónknak legfáradhatlanabb ügynöke, az én tisztelt szeretett barátom B al J a g i megbocsát nekem ha más előtt is kimondom, hogy a legőszintébb vágygyal siettem ölelésére. A missio ügyének felkaroltatása s az én létezhetésem neki oly sokat köszönhet. 0-volt ki sok szükségem és Ínségeimben segített; járt, kelt, fáradt mig számomra valamit nem eszközölt. Két éve, hogy borús arccal váltunk meg egymástól; azóta az ügy felgyarapodott, eredményt vivőit ki, s most a kezdők könnyes szemekkel tekintenek egymásra és az ég felé. A mit meg nem Írhattam, személyesen mondtam el; a küzdelem és szenvedésben is megtartatás élő rajzolása,hogy nyújtson reménységet jövendőre is az isteni őrködés felöl! Voltunk együtt az angol missionarius Heftern él, ki a legszívesebben ígérte s az olta ismerteté missionkat az angol lapokban. Tanácskoztunk főtisztelendő, Török Pál úrral, mi volna a teendő az ügy biztosítására. 0 kinek magának is oly nagy missiója van, gyakorlott bölcseséggel lelkes egyházkerületében oda működött, hogy a most megkezdett egyházkerületi közpénztárból évenként bizonyos összeg a missióra adassék. Forró *) A kecskeméti buzgó hivek Czelder Mártont olajba festetve levetették s a kép a főiskolai muzeum képtárába diszes arany keretbe már be is helyeztetett. S z e r k.