Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-12-06 / 49. szám
verek mordály fegyver, mig Károlyi a Tremellius fordítását: instrumenta violentia conventionibus ipsorum (a rnptt szót a syriai m'chúr, despondere-böl származtatván) értelmezve igy magyarítja: álnokságnak fegyvere volt az ő szerződések a Sekhemitákkal." Szóval sem mondom, hogy e magyarázat egyáltalában helytelen, hogy, tekintve a syriai mkurjo desponsatio kifejezést nem lehetne avval a rideg rnr,n szót annyi joggal rokonitani, mint a hogy azt a 10 vájni, átdöfni igéből döfő fegyvernek mondjuk: én csak azt kérdem : szabad-e ön ötleteinket, melyeket a holnapi nap elseperhet, Isten öröklő igéje gyanánt árulnunk? és a magunk értelmének isten igéje közepett kifejezést adnunk, a mint itt történik, hol az eredetiben a Sekhemiták épenséggel nem említtetnek ? — Komáromy szinte Tremelliust követi a nélkül azonban, hogy magának a szöveg bővítésére nézve annyi szabadságot venne mint Károlyi. A Vulgataféle ,,vasa iniquilatis bellantia," Káldinál jobban van fordítva, így: hamisságnak hadakozó edén y i," mint Tarkanyinál: „gonoszság harczos eszköze i.í ; 6. v. Hellai e verset is, ha az egésznek értelmét tekintjük, elég helyesen fordította; csak az egy p'sn szó visszaadásában hibázott, mely jelenthet ugyan önkényt de vakmerő bátorságot soha*, ellenben Károlyinál ismét olyat olvasunk, hogy el nem képzelhetni honnan vette. Ugyan is miután a régi bibliaszöveg hangoztatásí jelekkel ellátva nem volt, tökéletesen megértjük, hogy fordíthatta a Yulgata a vers utolsó tagját: et in voluntale sua suffoderunt (eradicarunt) murum, holott a maszoreticus szöveg szerint igy fordítandó : et pro arbitrio suo enervarunt bovem: mert ivr szó, ha igy hangoztatik: -íytf jelent falat, ha jelent ökröt; de hogy akár az egyik, akár a másik szó valaha várost jelentsen, a mint Károlyi fordítja, arra nincs példa. 7. v. Itt Heltai az egyes kifejezések visszaadásában nem oly szerencsés mint Károlyi, kinél harag és b ú s úlás, vakmerő és kegyetlen, elosztom és elszélesztem kifejezések fokozva erősbödő értelmökkel az eredetinek megfelelőleg szép klimax-ot képeznek; azonban a sok segédige, a hosszú kötszók és a marad éki egészen fölösleges kifejezésnek ismételt betoldása, e mondatot is vontatottá, bágyadttá teszik. A Vulgata a héber rnny-t indignatio szóval és ennek megfelelőleg Káldi és Tárkányi magyarul boszonkodással teszik ki, mi a megelőző dühösség kifejezéséhez képest a gondolatot inkább gyöngíti. 8. v. Megjegyzésre méltó, hogy míg a kézirati Káldi a jelennek formáját használja a jövő kifejezésére „tégedet dicsérne k,t £ „imádnak tégede t," a nyomtatásban az összetett futurum : „téged dicsérnifogn a k" és „imádni fognak tégedet" használtatik. Tárkányi első helyen a nyomtatott Káldit, a másikon a kéziratbelit követi s ez uton az egyes mondatoknak részarányos idomzatos alakot ád-9. v. E vers értelmét Heltai és Károlyi egyformán hibázták el; mert ha az ál áh ige, mint sokan akarják az állat növekedése kifejezésére használatban volna is, a» mint valósággal nincs, még akkor is, így kellene a fordításnak hangzani: „ragadoz á s t ó 1 felnövekedtél f i a m," s nem mint Heltainál van, nagy gyözedelmek által, mégkevésbé nem, mint Károlyinál van „a gyakorta való diadalomnak á 11 a 1 a," miután te ref diadalt, győzedelmet soha nem jelent. Gyermekded orosz-Iá n is ügyetlen kifejezés, melyet a kézirati Káldi is megtart. Mindezek mellett még Károlyinál a kötszók helytelen használása az előadásnak prózai szint ád. Komáromy e verset helyesen fordítja. Szószerint és mégis formahíven is Bloch-Ballagi. A Vulgata értelmét jelesül adja vissza Tárkányi. 10. v. E versről egész könyveket írtak, a rabbik ugy mint az egyházi atyák a messiásra vonatkozó jóslatot olvastak ki belőle, mig mások semmi olyast nem találnak benne, és minden kifejezésben pusztán Júda nemzetsége túlsúlyának, uralkodása tartósságának szép festését látják. Ily esetben a hü fordításnak már az a feladata, hogy eredetiét ugy tükrözze vissza, miszerint a többértelműség abban is meglegyen, a minthogy az egyházilag elismert classikus angol fordítás is ugy adja : the sceptre shall not depart from Judah, nor a lawgiwer from between his feet, until Shiloh come; and unto him shall the gathering of the people be, magyarul: A királyi pálca el nem szakad Judahtól, sem a törvénytevő az ö lábai közül, mignem eljö a Silóh*, és ö hozzája a népek gyülekezése lesz. Ily szellemben fordították minálunk e verset Heltai és később Komáromy. Geleji Katona István az 1649-ben megjelent „Váltság titka" cimü munkájában 46 1. szóról szóra épen ugy fordit mint az angol: Nem távozik el a Judától a királyi pálca és a törvénytevő az ö lábaitól, mignem eljövend a Siloh és ö hozzá lészen a népeknek gyülekezések;" ellenben Károlyi itt is inkább magyarázást mint magyarítást ád s nem azt mondja, a mit az eredeti jelent, hanem mi arról az ö értelme; sem birodalom nincs az eredetiben sem maradék, sem Messiás, hanem az első kettőnél azoknak képes kifejezései az utolsónál a számtalan értelmezéseket nyert Silóh szó. — Hasonló szellemben magyarázva fordította már elébb e verset M e -lius Péter 1563-ban kijött válogatott predicatióiban 32. 1. „A királyi istáp a Judának nemzeteitől, és a biró és törvénytevő a Judának magvától és lábai közül addig el nem vétetik, míg el nem jő a Silo, a Messiás: és a népek nagy gyűlések leszen a Silóhoz." Melius tehát a magyarázás mellett a fordítást is oda teszi , s igy a magyar olvasó az eredetinek puszta szövegéről is képezhet magának némi fogalmat, a mi Károlyinál épen lehetetlen. — Káldi a Vulgata szövegét adja híven vissza. A Vulgata pedig nVtf helyeit, ugy látszik, nbil' rnissus, qui mittendus est — olvasott és azért Káldi is helyesen: „mig nem eljö a ki elküldetik." Sebestyén István a Budán 1835 megjeleni Messiologiájában 71 1. — 84 1. kimerilö körülményességgel igen értelmesen értekezett e versről, s mondhatom, a ki az
