Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-22 / 47. szám

mely azokat olvasandja, sok ilyen magasztos erényeknek szülő anyja! Az isteni tisztelet után, mely áhítatos imával végződött, ezen történeti okirat, sok egyél) okmánynyal, az öszszes sajtó egy-egy példányával s inas egyesek állal ide szánt apróságokkal légmentesen egy bádog szelencébe záratván a gömbbe tétetett; s gömb és csillag a nagyszámú közönség nem kis kellemetlenségére e közben keletkezett zivatarban s villámlások között a magasba emeltettek. Az egészet az ácsok vidám felköszönté$eire hangzó éljenek zárták be. Rajos Károly, s. 1. KÜLFÖLD. — LIPCSE , nov. 13. F. hó 10-én tartá aGustav-Adolfegylet itteni fiókegylete ez évi második gyűlését. Elnök dr. Temple rövid imával és beszéddel nyitotta meg az ülést. Felolvasta azután jelentését a Lübeckben f. évi sept. 1, 2, 3 tartatott egyetemes gyűlésről, melyből a legfontosabbak e következők : Az évi jelentés szerint mult évben 48 uj fiókegylet és 18 nőegylet alakult, ugy hogy jelenleg a fiókegyletek Összes száma 1200, a nöegyleteké 140. — Az évi bevétel tett 175.038 tallért (9634 tallérral több, mint a megelőző számadói évben). Gyámolitást nyertek összesen 616 községek, ezek közt 4 Amerikában, 3 Belgiumban, 22 Franciaországban, 8 Hollandiában, 5 Olaszhonban, 91 Németaustriában, 346 a többi Németországban, 72 Magyarországon, Erdélyben és Horvátországban, 43 Porosz-Lengyelországban, 2 Portugáliában, 2 Oroszországban, 6 Schweizban, 11 Törökországban és a Dunafejedelemségekben. — 30-an tartoltak előadásokat, mint legérdekesebbek jelöltettek: Lomann párisi lelkipásztor és az öreg Legrandé Baselből. — Jövő évi gyüléshelyül Darmstadt van kinézve. — HANNOVER, nov. 2. A vártemplomban tegnap egy gyermek kereszteletlen maradt azért, mert a keresztalyák az ördögről való lemondásról szóló kérdésekre felelni nem akartak, a lelkész pedig azt mint rendeletszerü formalitást határozottan követelte. Az illetők consistoriumi tanácsos Uhlhornhoz fordultak orvoslásért, ki azonban a lelkész eljárását helyesnek találta. Ugyan onnan irják, hogy Bauers cheidt lelkész, mint az egyházi reactio elleni harc egyik bátor bajnoka ellen tavai megindított vizsgálatban a királyi consistorium végre Ítéletet hozott. Ebben a vádlottnak sürgetően ajánltatik, hogy iparkodjék komoly theologiai tanulmányozás által jelen elégedetlen álláspontján túlemelkedni, külömben, ha hamis tanainak lapok utjáni terjesztését folytatná, hivatalbóli eltávolítása elmaradhatlan. Ki ezeket olvassa és visszaemlékszik azon országos zavarokra, melyeket a kormánytól oktroyirozott káté okozott, mely káté azonban még mai nap sincs határozottan visszavéve: bizonyosan idején és helyén fogja találni, hogy a kormány mind ez égető bajoknak országos zsinat által kiván véget vetni. Egyelőre tehát egy, papi és világi tagokból álló előkészítő zsinat lett összehíva, mely most tartja üléseit. Ezekről tehát majd bővebben. — KÁLVIN háromszázados emlékünnepére (meghalt 1564 május 27) már történnek Franciaország protestáns községeiben előkészületek. A Bulletin de la Société de l'histoire du Protestantisme francais legújabb száma, az ezen célra a legutolsó papgyülésen megállapított bizottmánynak a községekhez szóló körlevelét teszi közzé, melyben azok a gyűlésnek egyhangú határozatára emlékeztetnek, hogy ezen napnak ünnepére minden consistoriurn és minden egyháztanács egy könyvtárt alapítson s abba alapkövül Kálvin legújabb és legteljesebb kiadású müveit tegyék. *S383* TÁRC A. MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. L1X. Az ö gyümölcseiről ismeritek meg öt, mondja a szent könyv; — az áldozatkészségben, a szent ügyekérti tettleges buzgólkodásban mutatkozik egyes ember, vallási társulat vagy nemzet életereje, a jövendőt körül karoló erkölcsi öntudata. Nem a szó teszi az embert, hanem a cselekedét ; és miként nem az a hazafi, ki fennen hirdeti hazaíiságát, de a ki vészben mint jó napokban megjelen áldozatával a haza szent oltáránál, hol az ő reményeinek örök világa ég: ugy vallási tekintetben is csak az mondható keresztyénnek, ki az egyházat, mely minden erkölcsi érzések öszpontositója s őrzője, tőle kitelhető áldozatokkal segéli, áldozata által az emberiség legbensőbb és legszentebb eszméinek nyújtván tápláló erőt és diadalmat. Hol vallás és nemzetiség a lélekbe kitörölhetlenül irta be magát: csak olt várhatunk áldozatot, mely nem könyörületi adomány, hanem az öntudat sugallta erkölcsi kötelesség. Az ember egész fensőbb világa két gondolat vagyis inkább való körül forog, egyik az Isten s az ember keresztyénsége, a másik a haza, a minden földi érzést, örömet, bánatot, reményt magába foglaló szent koszorú. Hogy mindkettőnek s igy a halhatatlanságnak élni tanuljunk : sokat kell küzdenünk, sok hiu s mégis édes öröm előtt kell bezárni szívünk, sok nehéz terheket vállainkra fogadnunk. De édes e teher, mint a szenvedőnek hervadt reménye, melyet bár fáj mégis lelkében tartogat. Azonban mind a keresztyéniség, mind a hazáérti szent kötelességekre lelkesíteni kell különösen a kevésbé melegeket. Az én működési irányom nem elégedni a látszó kegyeskedő érzéssel, felkölteni prédikálásaim, tetteim állal a vallási és nemzeti öntudatot mindazokban, kikre hatni feladatom. Nehéz ez, nagyon nehéz, főkép ott, hol mindennapiság s az élet csalódásai a lelket végetlenül megviselték, de mégis van olykor némi süker, mely bátorít, mely szelíd napsugárként a küzdő kebelbe mennyei fényt lövell. Ha kérdené valaki, miért e hosszú