Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-15 / 46. szám

1VYILT TÉR. # 11 - D á v i d. (Válaszul t. Szász Domokos úrnak t. Ballagi Mórhoz intézett nyilt levelére.) E lap f. évi 39. 41. és 42-ik számában kolozsvári negyedik pap, t. Szász Domokos űr, egy dühös polémiát indit ellenem, vagy helyesebben szólva , álarcát levetve, saját neve alatt áll ki a sikra s azt mondja, hogy ö Dávid egy Goliaththal szembe. Megkell adnom, hogy a t. úr sok rendbeli szerencsétlen hasonlatai közül e tán a legszerencsétlenebb, mert: 1. Dávid a Goliáth provocatiojára állott elé hazája megmentésére; t. Szász Domokos úr pedig maga provocált engem, nem hazája, nem is nemzete, hanem csak nemzetsége érdekében. 2. Dávid nyiltan szembe ment ellenfelével; t. Sz. D. pedig előbb orozba támadott meg, azután e lapok t. szerkesztőjén keresztül akar öklelödzni. 3. Dávid ment a seregek ura segedelmével; t. Sz. D. máshol keresi a segedelmet és segitségeseket, és §-usok páncéljába öltözködik. 4. Dávid kővel hajtott Goliathra; t. Sz. D. úr pedig a rágalom sarával dobál felém. 5. Dávid megölte Goliáthot; t. Sz. D. úr ily szörnyű dologba nem elegyednék, ő szelid ártatlan ember, Krisztus evangyéliomának szeretet- és buzgalomteljes hirdetője, ő testemet meggyógyitná, csak hogy becsületemet megölhesse. És igy tovább. . . . , Jogositva vagyok hát ellenfelemet azon néven nevezni, melyet ö választott magának: nagyon természetesen reducalva a valóságra, igy hát — a mint illeti — öt Ál-Dávidnak nevezem. Jogom van továbbá, mint kihívott félnek, fegyvert választani : az Ál-Dávid „dorongot" adna kezembe, de én csak veszszöt veszek, az igazság veszszőjét, ellenfelemhez méltónak e fegyvernemet tartván. És ezzel kiállók a sikra. Az Ál-Dávidnak r

r

zokon esik, hogy öt — mikor mint Jónás a cethalban, az „O" gyomrában rejtezett—„a tényállás elferdítésével, captatio benevolentiaeval, hálátlansággal" vádoltam, ,,s a mi mindezeknél több, megbélyegeztem, mint hazug ember t." Lássuk, mi áll mindezekből ? Az Ál-Dávid 0 korában (lásd e lap f. évi 29-ik számát) azt mondja, hogy miután a kolozsvári egyházmegyei székbiróságra az oda való főiskola jogtanára „a többség által elválasztatott .. . a kolozsvári egy ik pap ez ellen tiltakozott... a kérdést az idei közzsinat elébe fel is terjesztette, s az (t. i. a közzsinat) valószínűleg után nem gondolásból vagy az indítványozó előadása által félre vezetve... kimondotta stb." Én az Ál-Dávid e néhány sorában négy */. 4 ferdítést bizonyítottam be: 1. A tisztelt jogtanárt nem a többség választotta, hanem a mindenség, azaz teljes szavazattal lett székbíróvá. Ezt az Ál-Dávid is kénytelen elismerni, de hogy mégis mondjon valamit rá, azt erősíti, hogy én t,,nem jószántomból adtam rá szavazatomat." Imé a szívek és vesék vizsgálója ! Ezt az állítását avval igyekszik indokolni, hogy én ,,másnap újra fölelevenitettem a kérdést." De hát micsoda kérdést ? korántsem azt, a mit Ál-Dávid erősít, hanem épen azt a kérdést, melyet a közzsinat eleibe terjesztettünk : t. i. a kol. egyházmegye jelen viszonyai között Yálasztható-e székbirónak fel nem szentelt tanár és facultált segéd-pap. 2. Hogy az én szavazatommal is megválasztott jogtanár választása ellen nem tiltakoztam, azt maga Ál-Dávid is elismeri hallgatólag, söt a zsinati határozat teljes közlése által tettlegesen be is bizonyítja. 3. A kérdést a közzsinat eleibe nem é n terjesztettem egyedül, hanem terjesztettük kolozsvári három papokul együttlegesen. A mit — minthogy lehetlen — még Ál-Dávid se tagad. 4. É kérdést illetőleg a közzsinaton semmit se indítványoztam, se kérésünket elé nem adtam, tehát a közzsinatot félre nem vezethettem. Ezt Ál-Dávid tudhatta volna, ha jelen lett volna a közzsinat ez ülésén; ha nem puszta hallomás után reportereskedett volna ; de még igy is tudhatta volna, ha tisztába lesz vala a közzsinat eljárásával, miszerint a beadott kérelmeket soha se a kérelmes referalja. Azt is bebizonyítottam, hogy a közzsinati határozatot elferdítve közölte. Kérdés : Ok nélkül vádoltam-e Ál-Dávidot avval, hogy 0 korában a tényeket ferdítve adta elé ? Feleljen rá a t. olvasó. Ami a captatio b e n ev o 1 e nt i a e-t illeti: mi egyébnek nevezhettem volna Ál-Dávid azt az állítását, hogy a közzsinati határozat a kolozsvári fötanoda érdemes tanári karát sérti, csak azért, mert azt mondja, hogy a kol. egyházmegyei székbiróságra választható fel nem szentelt tanár is, segéd pap is ? Azt ugyanis nem hihetem, hogy e tisztelt tanárikar Ál-Dávidot fogadta volna meg prókátorának, vagy felkérte volna a közzsinati határozat ellen az ö nevében való felszólalásra. A mi ha ugy találna lenni, ez állításomat én is visszahúznám. A hálátlanság vádjára vonatkozólag ezennel felhívom Ál-Dávidot, mutassa ki iratomban: hol vádolom én öt hálátlansággal ? Nem Uram, én erről egy igét se szóltam; de ha valakiben a lélekismeret feltalál szólalni, arról nem tehetek. Jól tudom azi, hogy a hála csak nemes szívek terménye, épen azért nem minden embertől lehet várni. Különben is Al-Dávid feledi,hogy „egy szavamat" az 0 „pár szavára" irtam, következőleg nem tudhattam, hogy épen oly jeles egyéniség rejlik az álarc alatt. A hazugsággal bélyegzésre vonatkozólag: miután megcáfolhatlanul kimutattam azt, hogy én sem indítványommal, sem előadásommal félre nem vezethettem a közzsinatot, a félrevezetésnek még csak egy módja lett volna, ha t. i. a zsinat tagjait privátim ugy informálom, hogy ezek barátság, ismeretség vagy akármi más tekintetekből nekem kedvező határozatot hozzanak. Ezért hivtam volt fel az Ál-Dávidot: „nevezzen meg csak egyet, igen csak egyetlen egyet a közzsinat 40-t meghaladó tagjai közül, a kivel e tárgyban hozott határozatot megelőzőleg informatio-képen csak egyetlen igécskét szólottam e kérdésre vonatkozólag, és én megadom magamat; de ellenkező esetben Ön is hordozza el azt a nevet, a mit méltán megérdemel minden, a iií az igazságnak nyakát csavarja." E felhívásomnak Ál-Dávid természetesen nem tud eleget tenni, mit tesz hát? feljajdul, hogy én őt ,,hazug embernek" bélyegzem. Ál-Dávid e siránkozására, én nem válaszolhatok egyebet a „<xy Ií7ras"-nál. A t. olvasó pedig maga megítélheti, kicsoda fogta kezébe ,.a gyanúsítások és rágalmak óriási dorongját," az-e, a ki minden állítását bebizonyítja, vagy az, a ki indulatjában papírra tett vakmerő állításai mellett kénytelen amúgy hallgatva elsiklani, gondolván magában: „akartam volna, hogy ne is irtam volna;" a ki midőn a tényt nem hibáztathatja, az indokok után kutat és a nemtelen ráfogások országába vetemedik; a ki megtámad valakit a lehetőségekért? Nem, nem Ál-Dávid úr, az én kezemben nincs dorong csak vessző, az igazság vesszője s ha ennek sulytása önnek fáj, sajnálom, de nem tehetek róla ; én csak önvédelmemre fogtam fel egy álarcos megtá-