Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-15 / 46. szám

figyelmére méltatni. Kötelességemnek tartottam ugyanis, nem menni addig tovább, mig szomorú helyzetünket az ő fejedelmi pártfogásába bekérhetnem meg riem adatolt. Kötelezett erre azaz atyai jóság, melylyel 0 Felsége többi hü alattvalói közt, hozzánk magyarhoni protestánsokhoz is viseltetik. És nem is csalatkoztam, Ö Felsége igen kegyesen fogadta ez iránt benyújtott legalázatosb folyamodványunkat, s irántunk csak némi érdekeltséget is tanúsító hű relatiók kellenek illető helyekről, hogy a fejedelmi kegynek oly nyilatkozatát várhassuk, mely részint, mint egyenes segély, részint mint a legjobb példa, melynek leheljen hogy sok lelkes követői ne legyenek, már maga eloszlathatja aggodalmainkat. Isten minden áldása legyen legmagasb jóakarónkon, ki nem kicsinyelte egy igénytelen egyház ügyét fejedelmi gondjai közé tartozónak elism erni, s mint ilyet különösen is megjelölni, akkor, a mikor akárhány, magát jelentékenynek tartó jelentéstelen ember sok ily ügyet egy szóra sem méltat. Hiszem, hogy hasonló szerencsét kiván ön további útamhoz is. Előre köszönöm mindazt, mit ön értünk tett és tenni fog. Köszönöm az úr nevében, kinek dicsősége egyedüli célja fáradozásimnak, mind azok szíves jóakaratát is, kik ügyünk javára valamit tettek, vagy csak tenni ígérkeztek is. Istennek hála ! anynyian vannak e nemes lelkek, hogy szótárt kellene irnom, ha neveiket mind elősorolni akarnám. De meg kell hogy emliisem négy superintendentiánk egyházi és világi ft. és lyisége szolgált, sőt szolgál mind maig. S szükségben ideiglenesen jó volt ez igy is. De a haladás szelleme, kivált mióta a gymnásium is korszerüleg szervezte magát s több helyiséget vett igénybe mint addig, mind inkább kezdte követelni a rendes szervezést s nem is követelte hiában. 1862-ben hogy a templom hiányán is segitve legyen, egyházmegyeileg sőt egyházkerületileg is kellő pártfogás igértetett az egyháznak s enaek folytán ez még az évben hozzá is fogott egy diszes templom építéséhez. Az idén iett volna a vállalat, mint nern pusztán helyi érdekű s nem is csupán egy egyházkerületre nézve érdekes, az összes hazai prot. hitrokonok gyámolító részvétébe ajánlva. Ugy a gymnásium, mint az egyház földirati helyzete s 28 ág. hitv. családnak is templom és iskola nélkül itf léte, elég indokot szolgáltatnak erre. De közbe jött az országos inség. Pedig már az egyház, jó remeny fejében igen terhes kötelezettségeket vállalt magára az építés miatt s több mint tíz ezer osztrák frtnyi adóssága van, minek elölte temploma csak félig is kesz volna. Létszámban ötszázat alig haladó tagjai nagy részt mostoha sorsú telepitvényesekböl, régi úrbéres zsellérekből, cselédekből, s a gymnásium végett ide mindenkor különös előszeretettel jövő özvegyekből, leginkább lelkész és iskolatanitónőkböl állván, nem igen várakozhatnak bizoiaytalan jövőbeli boldogabb időre Hogy tönkre ne jussanak, szükségesnek látták, külföldi ev. atyánkfiait keresni meg segély végett, s most tudósitó ez érdemben utazik. tekintetű elnökein kivül: fmlgu gróf Forgács kancellái méltóságos Zsoldos J., Sárközy Kázm., Zádor Gy., hét személyes táblai itélöbirák, — méltóságos Somossy, Gö möry s Zimmermann J. udvari tanácsosok, mltgs bár Prónay Gábor egyetemes egyházi felügyelő, főt. dr. Szé kács J. superintendens, — t. c. Hornyánszky Viktor, n Révész Imre, Molnár A., Bussi J. s Kanya P. urak becs€ neveiket. Legyenek mind e nevek ily híven följegyezve a élet könyvében is! Ma Lipcsébe indulok, hogy a Gusztav-Adolfegylí centralis választmányának f. hó 6-án tartandó gyűlésén o lehessek. Becses lapját oda kérem küldetni Wigand Ott könyvkereskedésébe, s én is viszont legközelebbi tudós tásomat, minden valószínűséggel onnét küldendem. Isten velünk! Bécs, nov. 3. 1863. Verbay István, csurgói, belső-somogyi, ev. ref. lelkész. ESDŐ SZÓZAT! Egymást érik a szerencsétlenségek; még a peszet lelkész sebeit sem birtuk bekötözni, s már ismét egy i szerencsétlen szolgatársunk kopogtat szívetek ajtaján, kii nyörülö lelkek. E napokban vettük a következő sorokat, melyekhez ugy hisszük, nem szükséges commentár, nem szüksége ékes szóló ajánlás. Nt. szerkesztő úr! Szerencsétlenségem — s levertségemben ott kerc sek irt fájdalmam enyhítésére, hol sok kesergőnek könyi már letöröltettek. Mult hó 30. délben kiütött tűzvész miatt a téli idöszakr beszerzett igen szerény élelmi szereim — s takarmányoi nagy részének csak felszálló füstjét láttam, midőn délulái egy órakor a nevezett napon családom békés körebe Vá< ról visszatértem. Egyházam epen most épit diszes iskolát: anya^ ereje hát ez évben egészen kimerülve van. Könyüm több, mint szavaim : de a könyük is szól nak, -— s sokszor többet jelentenek, mint a kimondo szavak! . . Egyházam, s enmagam nevében könyörgök nt. úi nak : híjjá fel kedves lapunkban a szerencsétlenek felseg lésében gyönyörködni szokott emberbarátokat; — s gyűlhető filléreknek legyen kegyes azt megnyitni. Azt pedig, hogy nem valamely idegen, vagy épen j barát — kikkel van szerencsém dicsekedni — hanem egy< dül magam zörgetek: ne méltóztassék szerénytelenséj vagy épen szemtelenségnek nevezni. Verőcében, nov. 2. 1863. Nagy Mihály, verőcei ref. lelkész. TARTALOM: Némi tájékozás. — A biblia mint keresztyén hitszabály. — Könyvismertetés: Visszapillantás a legújabb theologi s a theologiával rokon irodalomra. — Belföld: Békésből. — A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület és a tolna-bari nya-íomogyi egyházmegye. — A tiszáninneni helv. hitv. egyházkerület. — Tárca: Nyilt levél dr. Ballagi Mór úrhoz. I. • EsdŐ szózat. Felelős szerkesztő s kiadó Dr. Ballagi Mór.