Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-15 / 46. szám

richnél megjelent s oiy szellemdúsan irt „Geschichte der Reformation in Európa zu Zeiten Calvin's von Merle d'Aubigné," valamint a Pressensé által irott „Geschichte der drei ersten Jahrhunderte" két kötetes munkára ezennel csak rámutatunk, nem állhatjuk, hogy egy cath. oldalról megjeleni könyvet is meg ne említsünk; értjük a müncheni káplán H a y d „Abalard und seine Lehre ím Verháltniss zur Kirche und ihrem Dogma'- cimü munkáját, a mely alaki oldalánál fogva elég értelmesen és átnézetileg van irva, mig ellenben a szerző örökös moralizálását és kritizálását örömest elengednök. Meszner Berlinben időszerűnek találta, Neandernek „A catholicismus és protestantismus felett tartott felolvasásait" („N e a n d e r ' s Vorlesungen über Katholicismus und Protestantismus") adni ki, a melyben e derék férfiúnak, a vitás tanok feletti s az ö tanítványaira nézve mindenesetre kiváló becscsel biró ítéletei vannak összeszedve. — Az ilyetén, a dolgot csak általában tárgyazó munkálatoknál, sokkal fontosabbak mai időben az egyes dolgokat mélyebben illető vizsgálódások, a milyenekül a H e p p e jeles vállalata „Enstehung, Kámpfe und Untergang evang. Gemeinden in Deutschland" (Heft 1, Hammelburg und Fulda , 1862,) s a „Jahrbücher für deutsche Theologie" cimti folyóiratban a fáradhatlan Steitz doctortól közelebbről megjelent értekezés méltán említendők. Ez utolsó ugyanis „a keleti egyház vezeklési fegyelméről (Buszdisciplin) az első századokban" értekezik és természetesen az ugyancsak általa, „a római vezeklési sacramentumról,1

' már ezelőtt kilenc évvel, irott értekezésre tér benne vissza. S a mint ez utóbbi értekezés egy cath. oldalról, ugy amaz előbbi, az igazságnak lutheri oldalról jött meghamisítása ellen van intézve. Zetschwitz, lipcsei tanár tudniillik, egészen a kath. történelemcsinálás érdekében, azt állította, hogy már Originesnél emlités van téve egy intézményről, mely a gyóntató papi hivatalban a maga teljes kifejlődését érte el. Hanem azon lelki orvos, a kire bizonyos vétket rábízni Origines tanácsolja, nem biró, hanem testvér, a kinek nem ítélni, hanem tanácsolni kell. A keleti egyházban pedig, az első és következő századokban, a privát gyónás, mint az egyháznak az egyéni lelkipásztorkodás kizárólagos céljául szolgáló szerves intézménye, épen nem létezett. Csakis a szerzetesi korban jön ez elő, a mint azt Steitz ez értekezésben először igen épületes módón kimutatja. — Ide tartozik a PhHippi A. F. „egyházi hittanának" folytatása is, melyből a 4. köt. 2. füzete épen most jelent meg. E galandféregszerüleg magát tovább alakító mü mindinkább szélesebb, beszédesebb és jelentéktelenebb kezd lenni. Szerző előtt egy más orthodox sem eléggé orthodox, még maga Stahl ésThomasius sem. A tiszta lutheri tannak általános újra szerkesztése (Reconstruction) a szerző célja minden áron s erre, az ö saját eredeti gondolkozásmódjára támaszkodva, teljes erővel is tör. Miért nem adja inkább ki G er h ar d-ot vagy Ouenstedt-et zsebszótár-alakban? Ez mindenesetre mulatságosabb volna. BELFÖLD. BÉKÉSBŐL. A „Prot. Egyh. s Isk. Lap" f. évi 44-ik számában a helv. hitv. békés-bánáti egyházmegye f. é. oct. 6. s következő napjain Szeghalmon tartott közgyűléséről rövid tudósítás közöltetvén, ebben emlités tétetik nt. Hajnal Ábel esperes úr azon indítványa felöl, melyben a Bánátban szétszórva levő magyar ajkú protestánsok érdekében egy körutazó — ambulans — lelkipásztori hivatal létesítésére hívta fel a nt. egyházmegye, s ez által a ft. egyházkerületi gyűlés figyelmét: e fontos tárgyra vonatkozó indítvány, a hivatalos jelentés 14-dik pontja alatt következőleg terjesztetett be: Mielőtt hivatalos jelentésemet bevégezném, az egész Bánátra vonatkozólag egy fontos, s következményeit tekintve, legalább szerintem, nagy horderejű indítványt vagyok bátor előterjeszteni. Tudom, mert én magam is érzem a jelen ínséges év nehéz súlyát, tudom hogy jelenben nagy feladat az egyház terén azon szükségletek teljesítése is, melyek erkölcsi hátrány nélkül épen nem halaszthatók, s e tekintetnél fogva, most pénzkiadást igénylő indítványokat tenni annyi lenne, mint az idő intését meg nem érteni. Nem is azért jövök most indítványommal, mintha annak most kívánnék életet adni, de teszem ezt azért, mert titok rám nézve, hogy nincsenek e napjaim megszámlálva ? lehetek-e szerencsés ez igen tisztelt gyülekezet előtt többször szólani? már pedig a halál órája is keserű lenne rám nézve, ha tapasztaláson épült óhajtásomat, keblembe zárva kellene síromba vinnem. Kétszer utaztam be mint esperes a Bánátot ref. egyházaink vizsgálása tekintetéből, s figyelmemet nem csak egyházközséget alakító híveinkre, de azokra is kiterjesztettem, kik nem prot. lelkipásztor felügyelete alatt állnak, söt épen egyházon kívül pusztákon, s majorokon élnek. Meglepő volt rám nézve, midőn útközben magyar ajkú ref. hitv. béresekkel találkoztam, fájt keblemben a sziv, midőn tőlük lelki szükségletek után sóvárgó nyilatkozataikat - mert kivált magyar prot. egyház közelükben nincs — megértettem. Tudok községet hol 1848 előtt több mint 30 ref. magyar család volt; az idők vihara ugy szétszórta őket, hogy ma egy sem lakik ott közölök. Hova költöztek, vájjon vissza jöttek e szülő magyar községeikbe -r- vagy a Bánátban szerte elszéledtek ? nem tudom. Én ez utóbbit vagyok hajlandó hinni, mert az áldott Bánátot az, ki az ottani levegőt s vizet megszokta, kivált midőn a munkás kéz igen jól dijjaztatik, nem igen szereti oda hagyni. Az egész Krassó megyében egyetlen egy prot. egyház van, Lúgos, — nem minden alap nélküli tudomásom van a felöl, hogy szétszórtan e megyében is vannak magyar protestánsok. Hogy tehát a Bánátban szétszórtan lakó magyar híveink lelkipásztori felügyelet alá vétethessenek, hogy azok vallási főbb szükségleteik kiszolgáltatását s teljesítését saját hitfelekezetü lelkipásztoraiktól nyerhessék, élvezhessék : én Temes, Torontál, Krassó vármegyék s a katonai határőrvidékre egy körutazó — ambulans — lel-