Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-02-01 / 5. szám
*soha?iIy s ezekhez hasonló megjegyzések bizonyosan nem fognak elmaradni; de azért nem kell csüggednünk, söt lassankint felvilágositanunk a tévelygőket s talán rósz akarat által félrevezetettéket; lehetlen, hogy végre be ne lássák, miszerint például ama szegény apa, ki most 50 krt, vagy 1 frt egyházi tartozásán kivül csak 4 gyermekeért is 64 frtnál többre menő tandijt kénytelen fizetni, ha azokat rendesen 4 évig iskolába járatja : az ingyenoktatás életbeléptetésével körülbelül a régi összegű egyházi tartozást fizetendi, s valamennyi gyermeke s unokája dijnélküli oktatásban fog 4 évig részesülni; nem képzelhetni, hogy ama gyermektelen, különben meglehetős vagyonú lakostársunk, ki egyelőre nem birta belátni s felfogni, hogy miért fizessen ő a más gyermeke oktatásaért, — később meg ne bánná gondatlanul kiejtett szavait, midőn látni fogja, hogy számos gyermekkel megáldott szegénysorsu szomszédjának fiai s leányai minden dij nélkül jó kedvvel járnak iskolába s nem fog-e jól esni, (—ha ugyan keresztyén szív dobog kebelében,—) hogy azok neveléséhez s jó emberekké képezéséhez, egy pár meg sem érzett forintjával ő is járulhatott; nem gondolhatni, hogy el ne szégyeneiné magát iskolába soha nem járt azon szívtelen apa, ki attól saját gyermekeit is elvonni akarta, ha majd a hatóság által kényszerítve iskolába adott kis fia vagy leánya ajkairól hallja legelsőben, az Istenről tanult szent fogalmakat s a keresztyén ember kötelességeit. Szóval, az előállható akadályokat, ellenszenvet, keresztyéni türelemmel fogadván, rövid időn elenyészőknek higyjük és reméljük, annyival inkább, mert teljesen meglehetünk győződve a nép által választolt egyházi képviselők tapintatáról, hogy józan belátással s megfontolva hozandó határozatban, az egyházi tartozás fölebb emelésénél a lehető legigazságosabb arányt fogják megállapítani. Mi lenne ez igazságos arány, ebbe jelenleg, miután annak tervjavaslatával egy szakbizottmány bízatott meg, bővebben bocsátkozni nem akarok, annyival kevésbé, mivel e tervezetet az utcai iskolák száma, ugy az elemi tanítók fizetése végleges meghatározásának okvetlenül megelőznie kell; — mostan tehát csak azon óhajtásnak engedek itt helyet, vajha a mostani egyházi tartozás legkisebb öszszege, legszegényebb lakostársainkat illetőleg, a fölemelés esetében is körülbelül azon mennyiségben megmaradhatna Ezzel befejezem lelkem mélyéből, s tiszta meggyőződésből merített nézeteim előadását s nem marad egyéb hátra mint jó szándékból tett igénytelen javaslatomat minden rendű lakostársaimnak felebaráti figyelmébe s gondjaiba a legmelegebben ajánlani. K o m 1 ó s s y I in r e. BELFÖLD. FÖT. SZÉKÁCS JÓZSEF SUPERINTENDENS UR KÖRLEVELE EGY FELÁLLÍTANDÓ TÓT GYMNASIUM ÉRDEKÉBEN. Nagy tiszteletű és tekintetes esperesség! Midőn a nagyröcei egyház előjáróságának mult évi sept. 1-sö napján kelt felszólítását, melybea a Nagyrőcén állítandó, a főtisztelendő tiszai egyházkerület oltalma alá vett s az egyetemes gyűlés által is pártolt szláv gymnasium részére könyör adományokért esedezik, — bőkezű gyámolitás végeit kihirdetni s ezennel megküldeni szerencsém volna : nem állhatom meg, hogy néhány szóval be ne vezessem a nyomos ügyet. A nagyröcei előjáróság az aláírási ivek homlokán kifejti azon érveket, melyek ezen intézet pártolását ajánlatossá teszik. Fogadjuk el azokat, s toldjuk meg még egygyel t. i. azzal, hogy itt cselekedjük szláv testvéreinkkel azt, mit az ö részökről magunknak kívánunk. Ne keressünk eltérő nézeteket, hogy velők akaratlanságunkra hímet varrjunk. Sokan lehetlek, kik tán célszerűtlennek vélik, a szláv nyelv jogosultságát külön gymnasiumok felállítása által érvényesíteni akarni s készebbek már létező s aránylagkülönben is fölös számú gymnasiumainkat ugy szervezni, hogy azokban minden nyelvnek megadassák a rni öt megilleti s a hármas nemzetiség de egy egyház és haza sorsosai együtt neveltessenek mindeniknek tudományban méltó, szeretetben kitűnő fiaivá. Ne vitázzunk e felett! Legyen elég tudnunk, hogy szláv testvéreink a jelenben külön gymnasiumok által óhajtják nemzetiségüket biztosítva látni s ne csak ne álljunk óhajtásuk útjába, hanem gyámolitsuk is őket őszintén, hogy saját kívánságuk szerint boldogulhassanak. Azt, hogy vájjon az igy k ü 1 ö n állítandó, vagy a már létező de a méltányos igények értelmében átalakítandó gynasiumok fogják e háromnyelvű egyházunkban mindenik nyelvérdekét jobban biztosítani s emellett a hit egységét s a közös anya iránti vallásos érdekeltséget, valamint a hitrokoni testvériességet megőrizni, fejleszteni, megszilárdítani, — csak az idő és az abban szerzendő tapasztalataink fogják eldönthetni. Saját magunk érdekében, ne akarjunk tehát az időnek és az abban fejlődő tapasztalásoknak útjába állani, nehogy az időben nyilatkozó szentlélekkel látszassunk harcolni akarni. Bízzunk az Úrban, egyházunk egyedüli fejében; Ö azt, mit mi tiszta és jó szándékkal cselekszünk a jelenben, ugy is ugy fogja örök ereje és bölcsesége szerint intézni, hogy az országának javát legyen kénytelen előmozdítani. Segítsük tehát szláv testvéreinket a nagy röcei szláv gymnasium felállításában legjobb tehetségünk szerint, örvendetes leiékkel és az Úrban vetett bizodalommal. Küldök a gyülekezetek közt kiosztandó példányt. Az alapítványi kötvények és a pénzek hivatalomhoz lesznek beküldendők s nagyon óhajtanám, hogy a pénz neheverjen otthon, hanem haladék nélkül küldessek be hozzám, hogy még ez által is tanúsítva legyen a készség, inelylyel szláv testvéreink óhajtását létesitni törekszünk. Az egy igaz Isten pedig, ki a teljes szentháromság, kisérje legjobb áldásával az ö dicsőségére szánt ezen vállalkozásunkat. Kelt Pesten jan. 8-kán 1862. Székács Jószef.