Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-01 / 5. szám

*soha?iIy s ezekhez hasonló megjegyzések bizonyosan nem fognak elmaradni; de azért nem kell csüggednünk, söt lassankint felvilágositanunk a tévelygőket s talán rósz aka­rat által félrevezetettéket; lehetlen, hogy végre be ne lás­sák, miszerint például ama szegény apa, ki most 50 krt, vagy 1 frt egyházi tartozásán kivül csak 4 gyermekeért is 64 frtnál többre menő tandijt kénytelen fizetni, ha azokat rendesen 4 évig iskolába járatja : az ingyenoktatás életbe­léptetésével körülbelül a régi összegű egyházi tartozást fize­tendi, s valamennyi gyermeke s unokája dijnélküli okta­tásban fog 4 évig részesülni; nem képzelhetni, hogy ama gyermektelen, különben meglehetős vagyonú lakostársunk, ki egyelőre nem birta belátni s felfogni, hogy miért fizes­sen ő a más gyermeke oktatásaért, — később meg ne bánná gondatlanul kiejtett szavait, midőn látni fogja, hogy szá­mos gyermekkel megáldott szegénysorsu szomszédjának fiai s leányai minden dij nélkül jó kedvvel járnak iskolába s nem fog-e jól esni, (—ha ugyan keresztyén szív dobog kebelében,—) hogy azok neveléséhez s jó emberekké ké­pezéséhez, egy pár meg sem érzett forintjával ő is járul­hatott; nem gondolhatni, hogy el ne szégyeneiné magát is­kolába soha nem járt azon szívtelen apa, ki attól saját gyermekeit is elvonni akarta, ha majd a hatóság által kény­szerítve iskolába adott kis fia vagy leánya ajkairól hallja legelsőben, az Istenről tanult szent fogalmakat s a keresz­tyén ember kötelességeit. Szóval, az előállható akadályokat, ellenszenvet, ke­resztyéni türelemmel fogadván, rövid időn elenyészőknek higyjük és reméljük, annyival inkább, mert teljesen meg­lehetünk győződve a nép által választolt egyházi képvise­lők tapintatáról, hogy józan belátással s megfontolva ho­zandó határozatban, az egyházi tartozás fölebb emelésénél a lehető legigazságosabb arányt fogják megállapítani. Mi lenne ez igazságos arány, ebbe jelenleg, miután annak tervjavaslatával egy szakbizottmány bízatott meg, bőveb­ben bocsátkozni nem akarok, annyival kevésbé, mivel e tervezetet az utcai iskolák száma, ugy az elemi tanítók fizetése végleges meghatározásának okvetlenül megelőz­nie kell; — mostan tehát csak azon óhajtásnak engedek itt helyet, vajha a mostani egyházi tartozás legkisebb ösz­szege, legszegényebb lakostársainkat illetőleg, a fölemelés esetében is körülbelül azon mennyiségben megmaradhatna Ezzel befejezem lelkem mélyéből, s tiszta meggyő­ződésből merített nézeteim előadását s nem marad egyéb hátra mint jó szándékból tett igénytelen javaslatomat min­den rendű lakostársaimnak felebaráti figyelmébe s gond­jaiba a legmelegebben ajánlani. K o m 1 ó s s y I in r e. BELFÖLD. FÖT. SZÉKÁCS JÓZSEF SUPERINTENDENS UR KÖR­LEVELE EGY FELÁLLÍTANDÓ TÓT GYMNASIUM ÉR­DEKÉBEN. Nagy tiszteletű és tekintetes esperesség! Midőn a nagyröcei egyház előjáróságának mult évi sept. 1-sö nap­ján kelt felszólítását, melybea a Nagyrőcén állítandó, a fő­tisztelendő tiszai egyházkerület oltalma alá vett s az egye­temes gyűlés által is pártolt szláv gymnasium részére kö­nyör adományokért esedezik, — bőkezű gyámolitás végeit kihirdetni s ezennel megküldeni szerencsém volna : nem állhatom meg, hogy néhány szóval be ne vezessem a nyo­mos ügyet. A nagyröcei előjáróság az aláírási ivek homlokán kifejti azon érveket, melyek ezen intézet pártolását ajánla­tossá teszik. Fogadjuk el azokat, s toldjuk meg még egy­gyel t. i. azzal, hogy itt cselekedjük szláv testvéreinkkel azt, mit az ö részökről magunknak kívánunk. Ne keressünk eltérő nézeteket, hogy velők akarat­lanságunkra hímet varrjunk. Sokan lehetlek, kik tán célszerűtlennek vélik, a szláv nyelv jogosultságát külön gymnasiumok felállítása által érvényesíteni akarni s készebbek már létező s aránylag­különben is fölös számú gymnasiumainkat ugy szervezni, hogy azokban minden nyelvnek megadassák a rni öt meg­illeti s a hármas nemzetiség de egy egyház és haza sor­sosai együtt neveltessenek mindeniknek tudományban mél­tó, szeretetben kitűnő fiaivá. Ne vitázzunk e felett! Legyen elég tudnunk, hogy szláv testvéreink a jelenben külön gym­nasiumok által óhajtják nemzetiségüket biztosítva látni s ne csak ne álljunk óhajtásuk útjába, hanem gyámolitsuk is őket őszintén, hogy saját kívánságuk szerint boldogulhassanak. Azt, hogy vájjon az igy k ü 1 ö n állítandó, vagy a már létező de a méltányos igények értelmében átala­kítandó gynasiumok fogják e háromnyelvű egyházunk­ban mindenik nyelvérdekét jobban biztosítani s emellett a hit egységét s a közös anya iránti vallásos érdekeltséget, valamint a hitrokoni testvériességet megőrizni, fejleszteni, megszilárdítani, — csak az idő és az abban szerzendő ta­pasztalataink fogják eldönthetni. Saját magunk érdekében, ne akarjunk tehát az időnek és az abban fejlődő tapaszta­lásoknak útjába állani, nehogy az időben nyilatkozó szent­lélekkel látszassunk harcolni akarni. Bízzunk az Úrban, egy­házunk egyedüli fejében; Ö azt, mit mi tiszta és jó szán­dékkal cselekszünk a jelenben, ugy is ugy fogja örök ere­je és bölcsesége szerint intézni, hogy az országának javát legyen kénytelen előmozdítani. Segítsük tehát szláv testvéreinket a nagy röcei szláv gymnasium felállításában legjobb tehetségünk szerint, ör­vendetes leiékkel és az Úrban vetett bizodalommal. Küldök a gyülekezetek közt kiosztandó példányt. Az alapítványi kötvények és a pénzek hivatalomhoz lesznek beküldendők s nagyon óhajtanám, hogy a pénz ne­heverjen otthon, hanem haladék nélkül küldessek be hoz­zám, hogy még ez által is tanúsítva legyen a készség, inelylyel szláv testvéreink óhajtását létesitni törekszünk. Az egy igaz Isten pedig, ki a teljes szentháromság, kisérje legjobb áldásával az ö dicsőségére szánt ezen vál­lalkozásunkat. Kelt Pesten jan. 8-kán 1862. Székács Jószef.

Next

/
Oldalképek
Tartalom