Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-08 / 45. szám

tehát az oka annak, hogy őseink az ügyet a heidelbergiek eleibe terjesztették? A ki egyháztörténelmi tárgyakkal nem csupán ugy foglalkozik, hogy valamely Hand- vagy Lehrbuchot olvasgat s extrahál, hanem egy kissé magokhoz a forrásokhoz is közeljutni igyekszik, — a mi a történeti igazság szempontjából elengedhetlen dolog, — az tudni fogja, hogy különösen a XVI-dik század folyamán, s főként az úrvacsorája feletti vitákban a legszokottabb s minden napi dolog volt az, hogy magok a legtekintélyesebb tudósok s épen reformátorok, tudós papi testületek, egyetemek tanári karai vélemény nyilvánításra, pártfogásra hivták fel az ő rokon elvii társaikat, de nem azért, mintha ellenfeleiknek megfelelni képesek nem lettek volna, hanem általában azért, mert érzették a kérdés nagy fontosságú és közös érdekű voltát, s igyekeztek annak eldöntését minél szélesebb körben, s minél nagyobb sulylyal eszközölni. Hazánkból is gyakori példái vannak s épen a XVI-dik század folyamáról is a külföldi tekintélyek nyilatkozatra, vélemény adásra való felhivásának. 1539-ben Revay Ferenc magyar főúr, az Urvacsorája feletti aggodalmainak eloszlatását kéri Luthertől; 1544-ben, két izben is bepanaszolják Dévay Biró Mátyást Luther előtt, a ki ezen levelekre válaszolt is; — szinte 1544-ben, Ramaschi Mátyás szebeni pap és dékán, tiszttársai nevében is nagy aggodalommal panaszolja Melanchthonnak a szász földön is hatalmasan megindult Zwinglian mozgalmakat; 15 57 -ben Huszár Pál kér véleményt Bullingertől a rituálék dolgában; 1563-ban Perényi Gábor buzgó lutheránus főúr szinte fényes követséget küld külföldre, tanácsot kérve, hogy a hatalmasan feltámadt kalvinismus ellen mit és miként kelljen cselekedni ? Mindezen s több efféle tények mellett is, a melyek őseinknek épen nem tehetetlenségét, hanem inkább a kor küzdelmeinek színvonalán állását, s a külföldi tekintélyekkel való bizalmas egybeköttetését mutaják, — vivták őseink a reformatio harcát helyzetökhöz s viszonyaikhoz képest épen oly önállósággal mint bármely más ország férfiai. Dévay és Kálmánczai, majd későbben Tlniry és Paksi a Zwinglianismus — illetőleg kalvinismus, — a század végén Beythe István a szabad protestantismus, s az evangelikús atyafiak ősei az ő saját álláspontjuk mellett, a maradék és a külföld teljes elismerésére méltó önállósággal is küzdöttek, s mindezek mellett még, előttem ugy látszik, hogy a szentháromság tana feletti tudományos harc oly erős és önálló volt hazánkban, melynél erősebb és önállóbb, nem volt azaz európai szárazföld egy országában sem. Későbben, a magyar ref. eg3^házkormányzat feletti vitába, felhívás folytán beavatkozott Pareus és Maresius is; de azért Újfalvi Imre, Szathmári Boka Péter és Megy esi Pál s Tolnai János oly önálló erővel biró bajnokai voltak hazánkban az ügynek, hogy az Isten, vajha csak ezekhez hasonlókat adna nekünk elközelgethető küzdelmeink idején! Egyházi iradalmunk jelen állapotát, a múlthoz képest F. úr egyáltalában nem látja hanyatlásban, sőt azt nyilvánítja, hogy „őseink protestáns tudományossága is, a külföldéhez olyan viszonyban állhatott, mint élő nemzedékünké áll jelenleg;'1

— — „őseink müveiben kevés az,, a mi önálló, eredeti teremtő munkásságra mutat — „a mit irtak inkább csak átdolgozás vagy fordítás" stb. Mindezeket s több eféléket azonban, a melyek az alapos történelmi vizsgálat mezején még nem egyebek, mint puszta vélemények, a már felhozott és megvizsgált egy adaton kivül, semmi egyébbel nem támogatja. Nem találunk az ő elmélkedései folyamán egyetlenegy tételt sem történelmileg bebizonyítva, avagy csak hihetővé téve sem; — miként multunkról, ugy jelenünkről sem ád ő egyetlen valódi vonást sem, s ha az ember a történelmi igazságnak oly tisztelője volna mint ő, elég lenne az ő tételeit, hasonló phrasisokkal egyszerűen tagadni. Mindamellett sem látom feleslegesnek, hogy a XVI-dik század folyamáról, csak mintegy félszázadi időszakból, őseink egyházi műveltségére vonakozólag, magokból a közvetlen forrásokból, egy pár adatot felemlítsek. Dévay Biró Mátyás theologiai müvei kétségtelen eredetiséggel bírnak, a reformatori irodalom színvonalán állanak, nemcsak, hanem több nagy fontosságú tárgyakban oly mély és messzeható pillantást mutatnak, mely a ritka lángelmék 91 *