Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-25 / 43. szám

tátották, de nem ittak megdöbbenésükben." — 19. f ej. József bábára akadván, kijelenti neki, hogy Mária ugyan jegyese, de a szent lélektől esett teherbe; elviszi tehát a barlanghoz, melyet fényes felhő borita vala, ez a barlangba is szolgálván itt sugárzó fénynyé vált, melyet a szem el nem viselhetett. E világos fény közepett szül Mária. A bámuló bábával hazamenet találkozik Salome, kinek elbeszéli a csodát, hogy egy szűz szült és még is szüzén maradt; Salome kijelenti, hogy azt addig nem hiszi, míg maga nem vizsgálja meg a dolgot. — 20. fej. Belép tehát a barlangba és felszólítja Máriát, hogy vesse magát alá a vizsgálatnak. — Salome a vizsgálatot meg tévén, jajgatásra fakad mondván: Jaj nekem istentelen hitetlennek , ki az élő Istent kisértettem; ime kezem megég. Térdre borul azért az Ur előtt és fohászkodik és ime az Úr angyala megjelenik neki mondván: vedd a gyermeket karodra és meg fog gyógyulni a kezed. Mit is tévén meggyógyul. Akkor egy látatlan szózat meginti, hogy ne hirdesse, a mi csodálatost látott.—21 fej. Azonközben zaj támadt Jerusálemben; mert mágusok jöttek keletről, szólván : Hol van a zsidóknak újonnan szülött királya ? mert láttuk az ö csillagát napkeleten és jöttünk imádni öt. Hallván ezeket Herodos, megháborodék és elküldé szolgáit a mágusokhoz és elküde a papokhoz is, és tudakozik vala tölök, hol születnék a Krisztus ? Ezek pedig szólának : Jűdeának városában Bethlehemben, inert ugy van megirva. Es elbocsátá őket és megkérdezé a mágusoktól szólván : Micsoda jelt láttatok a született király felöl ? És mondák a mágusok : Felette nagy csillagot láttunk, oly fényt terjesztőt a csillagok között, hogy ezeknek fényét elhomályositá; ebből tudtuk meg, hogy királya született Izraelnek és ezért jöttünk imádni őt. És monda Herodos : Elmenvén, szorgosan tudakozódjatok a gyermek után, és miután megtaláltátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek imádni őt. És elmenének a mágusok és ime a csillag, melyet láttak vala napkeleten, előttök megyen vala, mignem a barlang felett a gyermek feje irányában megálla. És a mint meglátták volna a mágusok a gyermeket az anyjával együtt, leborulának előtte, és imádák azt és megnyitván kincseiket, elöszedék ajándékaikat, aranyat, tömjént és mirhát. És Istentől megintetvén angyal által, hogy ne mennének vissza Júdeába Herodoshez, más uton tértek vissza hazájukba, — 22 fej. „Látván pedig Heródes, hogy a mágusok rászedték, megharagudott és gyilkosokat küldött, megparancsolván nekik, hogy minden gyermeket megöljék, kik két esztendősök és ezen alul. Hallván pedig Mária, hogy a gyermekek megöletnének, megfélemlett, és fölvévén a gyermeket Józseffel együtt, kivándorolt egyptomba. Erzsébet pedig fölvette Jánost és fölmenvén a hegyre körül nézett, hová rejthetné; és nem találván búvóhelyet, sohajtoza mondván: Hegy, hegy, fogadd be az anyát az ö gyermekével, mert nem tudok tovább hová lenni. S azonnal meghasadt a hegy és befogadá őket. S ama hegy világosságot is nyújtott nekik, s az Úr angyala volt oltalmazójuk." - - 23 fej. Heródes pedig kereste Jánost és elküldé szolgáit Zakáriáshoz a templomba , mondván: Hová rejtetted fiadat ? Ö pedig felele: Én Isten papja vagyok a templom szolgálatában foglalatos, nem tudom, hol van a fiam. Elmenvén a szolgák, megvivék azt Heródesnek és megharagudván Heródes, másodszor is elkülde Zakariáshoz, mondván: mondd meg igazán, hol van a fiad? mert jól tudod, hogy életed kezemben van. A szolgák elmentek és megjelentették azt Zakáriásnak. Zakáriás pedig felele nekik: Mondjátok meg Heródesnek: Ha véremet kiontod is, lelkemet fölveszi az Isten ; mert ártatlan vért ontasz a templom tornácában, miután nem tudom, hol van a fiam. És meggyilkoltaték Zakáriás a válaszfal mellett, és Izrael fiai meg nem tudták, mikép öletett meg." — 24. fej. „Az üdvözlés óráján pedig elmentek a papok és Zakáriás nem ment elébök, mint szokta volt; és megállottak várván öt, hogy imádságban üdvözöljék öt és dicsőítsék az Istent; de a mint késett, megfélcmlettek mindnyájan. És egyikük neki bátorodván bement és láta aludt vert az Úr oltára előtt. S ime egy szózat szóla: Zakáriás meg van gyilkolva, és vére addig el nem törlődik, míg bosszú-állója nem jő. A ki pedig e szókat hallotta, megfélemlett és kimenvén jelentette a papoknak, a mit látott és hallott. S neki bátorodván bementek és látták a történtet. S a templom menyezete nyögött és a papok megszaggatták ruhájukat tetőtől talpig; de testét nem találták, hanem csak vérét, mely olyanná lett mint a kő. S kimenvén hirdették a népnek, hogy Zakariás meg lett ölve. S a nép minden nemzetségei hallották és gyászolták három nap és három éjjel. Ezen napok után pedig tanakodtak a papok, kit tegyenek Zakariás helyébe; sorsot vetének tehát és esett a sors Simonra, mert ö volt az, kiről a szent lélek megjövendölte, hogy halált nem látand, mig meg nem látja az Úrnak fölkentjét. — 25. fej. Én, Jakab, írtam e történetet Jérusalemben. És dicsőítettem az Úr Istent, ki nekünk e titkokat kijelentette. Mert öt illeti a dicsőség ós a hatalom örökkön örökké. Amen! B. M. A RÓMAI KÉRDÉS ÉS RENAN: Uti naplómból. I. A közelebb mult nyáron ismét meglátogatván Calvin városát, Genevát, — idei „Úti naplómból" is adok e lap hasábjain egy közlést, mint szintén tettem a tavalyiból. (L. Prot. Egyh. és Isk. Lap f. évi folyama 3-ik számát.) Ha akkor a genevai nagy reformátor emlékezetét kívántam megújitni, most egy, az általa végrehajtott hitújítással öszszefüggö fontos egyházi ügyre hívom fel a t. c. olvasókö-