Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-11 / 41. szám

6. K i a d á s . • . . 200 ft. - kr u. a. ... 132 „ — „ u. a 13 „ 50 „ 345 ft. 50 kr 19284 ft. 87 kr Van tehát a 3-ik tudósításban (XI. Mozz.) e'rintett 200 ft. az ujabb 132 ft. és 13 ft. 40 kr. = 345 ft. 50 krra menő költség levonásával valódilag 18939 ft. 37 kr., mint azt a X-ik pont is mutatja. XIII. A tavalyi kamatok nem osztatván ki, ezek a jelen évi kamatokkal 1213 ft. 65 krra szaporodtak, melyekből 121 ft., sajátképen pedig csak 120 ft. 96 kr., a tavalyi gyámint. közgyűlés j. könyve 7-ik pontjának (1. XI. Mozz. XIX.) értelmében mint a kamatösszegnek 10%-ja tökésíttetvén, az ezen évben kiosztandó kamatmennyiség tesz 1092 ft. 69 kr. Székács József, mint a középponti gyámint. elnöke. NYILT LEVÉL N. T. BALLAGI MÓRHOZ. (Folytatás.) Nem hagyhatom azonban emlités nélkül, hogy az analógia, melyet t. Nagy Péter űr Székely Iván és az ö magán segédje között fölállít, hamis és erőszakolt. — Az egyiket az ecclézsia közgyűlése választotta, *) s igy habár nem volt egyházunk rendes papja, de mint annak választott képviselője s hivatali függetlenséggel biró személy, inkább lehetett tagja megyei zsinatunknak mint a T. N. P. úr segédei — kik lettek légyen, vagy légyenek különben a legjelesebb egyének, — még csak kápláni kellékekkel sem birnak s igy az egyházat nem képviselhették és nem képviselhetik. — Azt hiszem, ennyi is elég volna a kérdés ez ágának eldöntésére, de hadd tekintsük azt még egy más szempontból is, mert az igazság olyan mint a csiszolt gyémánt, melyet mentül több oldalról nézünk, annál szebben ragyog. — Lehetlen, hogy a t. szerkesztő úr, ki a kolozsvári papokat személyesen ismeri, midőn az 1-sö és 2-ik pont alatt mondottakat végig olvasta, föl ne tette volna magának azt a kérdést, hogy ha t. N. P. úr sem testileg, sem lelkileg elgyengülve s egyházi hivatalos teendők által túl terhelve nincs, miért is adott az egyház néki — törvényeink ellenére — engedélyt arra, hogy segédet tartson? Nincsen-e ott egy a papok között, kit az élet csapásai igazán megtörtek testben és lélekben s kit ennélfogva sokkal inkább megilletne egy káplán, mint azt, ki a szónoki dicsőség olympussának épen most van a tetején ? A t. szerkesztő úr eme kérdéseire válaszul hadd álljon itt az egész segédtartás történetének rövid rajza, a mi egyszersmind *) A kolozsvári ekklézsia a forradalom után nem levén a legújabb időkig oly vagyoni helyzetben, hogy négy papot kellőleg díjazzon „a negyedik helyét pótolni választotta meg Sz. I-t ekklézsia k á plá nj a" cimmel ruházván fel öt. ad evidentiam kétségen kívülivé teszi hogy a t. N. P. úr segédje — habár az ö személye ellen épen semmi kifogásunk, sőt egyetértünk a közvéleménynyel, mely öt pályáján elisméréssel kiséri, megyei zsinatunk tagja nem lehet. — 1855-ben t. N. P. úr az akkor Kolozsvárt székelő theologica facultas tanárává elválasztatván s különben is gyöngélkedő egészségbe lévén, segéd tarthatási engedélyért folyamodott kebli egyháztanácsunkhoz. — Ez következőleg határozott : „Miután kérelmes pap atyánkfia a mostan Kolozsvárt létező nagy-enyedi papnöveldében a gyakorlati hittan r. tanárává elválasztatott s azt csak azon kifejezett reményben vállalta el, hogy ha ezen kötelességet papi hivatalával egyeztetheti és ne hogy e kettős elfoglaltatásból ekklézsiánkra nézve hátrány sem tűlterheltetés miatt gyengélkedő egészségére káros hatás következzék, kérte egyházunkat, hogy saját jövedelméből fizetendő segédet tarthasson. — Egyháztanácsunk most ideiglenesen a kért segédpap felvételéhez megegyezését adja, oly világos tiszta kikötéssel azonban, hogy a felveendő segéd kötelességei lesznek csak a vasárnap délutáni szónoklat, hétköznapokoni könyörgés és a templomon kívüli papi szolgálatok teljesítése. A szerében esendő vasárnapi s más innepnapi délelőtti órákon pedig mind a belsőmind a külső templomban — ha csak betegség nem gátolná — mindig maga a kérelmes t. pap atyánkfia köteleztetik az isteni szolgálatot teljesíteni." Lásd k. egyh. j. k. 1855. 186. sz. Ugyancsak e tárgyban kimondotta egyháztanácsunk, hogy miután a segédtartást csak ezen okok miatt engedi meg ideiglen esen, annak választásába bele nem elegyedik, csak tudásul kivánja venni. Lásd j. k. 1855. 203. sz. E jegyzőkönyvi kivonatokhoz magyarázat nem kell. — Ki van bennök mondva egyfelől, hogy csak t. N. P. úr gyengélkedő egészsége és kettős hivatala tekintetéből ideiglenesen ad egyházunk engedélyt a segédtarlásra és másfelöl hogy a beállítandó segédet még csak rendes káplánnak sem kivánja tekinteni, hanem csak mint ideiglenes póttagot, kivel szembe választási jogával sem él. — Ez történt 1855-be ; azóta t. N. P. úr egészsége helyre állott, a theologica facultás Enyedre költözött, s igy ö megszűnt annak tanára lenni, és ezekkel együtt megszűnt azon kettős ok is, melynek alapján ő segédtartási engedélyért folyamodott és nyert. Ennélfogva annak, hogy ö jelenleg is segédet tart, nemcsak hogy értelme s elfogadható oka nálunk — hol törvényeink szerint csak a fentebb elősorolt kivételes esetekben adattaihatik engedély káplán fogadásra — nincs — hanem egyházunk jegyzőkönyvileg világosan kifejezett akaratával ellenkezik, s igy visszaélés t. N. P. űr részéről; — visszaélés az ekklézsia elnézésével, melyet iránta 1855-be tanúsított, midőn kettős hivatala s betegsége tekintetéből segédet engélyezett; visszaélés jóindulatával, mely a többek közt a legújabb időben papjai iránt abban nyilatkozott, hogy önmegeröltetésével fizetésöket kétszerezte s mintegy erkölcsileg kötelezte ez által őket, hogy nem fogják saját kényelmök s dicsöségökért szem elöl téveszteni azt, mi nálunk protestánsoknál a cultus fő mozzanata — az igének alkalmas és