Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-04 / 40. szám

ság előtt, a hova hozatott. Ezért mondom, hogy föllépése­met nyilt sisakkal teszem, a nélkül azonban, hogy keztyüt vetnék bárki elé is sikertelen tollharcra. Nem is mondom, mert nem mondhatom, hogy nyilat­kozó M. P. úrnak tudva és önkéntesen szándékolt része volna azon „feszült helyzet fölidézésében, mely az elhúzó­dott választás miatt kötve tartja az egyházmegyéi" s mely­ből való kibontakozás szükségén alapítja okát annak, a mi­ért „esperességrei kijelöltetésébe — ellenmondása ellenére beleegyezett." De bocsánatot reménylek és várok, ha nyi­latkozó szeméiye iránt viseltető legnagyobb tiszteletem s legjobb indulatom melleit is, egyedül az igazság ellenáll­hatlan érzetétől ösztönöztetve nyíltan kijelentem, miszerint tévesztett eljárása, mit nyilatkozatában oly gondosan akar menteni, csakugyan nagy részben befolyt a választás meg­akasztása, s a mit egyik okul hoz fel a kijelöltetésbe belee­gyezésére, t. i. a feszült helyzet előidézésébe. Mert vagy ne lépett volna vissza előszöri kijelöltetése elöl, vagy ha már ezt tette, maradt volna e lépeséh CZ rend és béke" érdekéből, jelesül azon célból, hogy a szavazatok annyifelé meg ne oszoljanak, mind végig hü és következetes. Igy nem huzódandott oly hosszura a választás s nem kellene panaszkodnunk feszült helyzet és bizonytalanság ellen azért, hogy a választást siettessük annyira, hogy miatta még a következetlenség öntudatos hibájába is vitessünk. Mellőzve egyéb, a kijelöltetésbe beleegyezés külső és belső okaira vonatkozó viszonyokat, miknek összehatását elég világosan jelezi avagy csak az is, miszerint dacára annak, hogy miként a sz.-fehérvári jkönyv és a szavazásra másodszor felhívó pásztori levélben nyilván áll: „ujabb szavazás alól magukat fölmenteim kérték" elhallgatván nyi­latkozó kérelmének a ker. gyűlés szine előtt felhozott egyik indokát is — nemhogy fogyott volna a nyilatkozó nevére másodszor szavazók száma, de sőt 3-mal szaporodott akkor, a mikor a két annyinál is több viszonylagos szavazatot nyert, de kijelöltetésébe semmikép bele nem egyező K. L. részén ellenkezökép történt, ugy t. i. hogy a rászavazók száma tetemesen megfogyott; ezeket mellőzve, a kijelöl­tetése érvényesítésének céljára elözményekül felhozott „alapos okokból" s főleg abból, hogy ha kijelöltetése ellen másod izben is óvást tesz, ugy tekintethetnék mint „a rend és béke ellene" : bár igaz is, hogy „sapienlis est consi­liuin rnutare" (csakhogy miként a betűszedő is megjegyzé: in melius) épen nem lehet kikövetkeztetni a magáhozi kö­vetkezetességet. Mert „a feszült helyzetből a társulati rend igényelte kibontakozás" korán sem föltételezte szükségképiségét an­nak, hogy nyilatkozó elébbi önelhaíározásához hűtlenné legyen, csak azon esetben állván ez érv, ha utána nem let­tek volna több jeleseink s érdemeseink is, kiket viszony­lagos többség ért. De igy azon állítólagos érv, miszerint ha óváslételét utána a többiek is követendik, elhúzódhatott volna a választási ügy még egy évig is, akkor sem bir bi­zonyító erővel, ha óvását csakugyan megteszi; mert ebből még nem következik, hogy azt versenytársai is megtegyék, hypothetikus előzményekből csak hypothesist lehetvén kio­koskodni; a minthogy nem is tették volna, mert nem lehet föltenni róluk, hogy ha nyilatkozó előszöri óvástételéhez következetes marad, ők magukat következetlenségbe hoz­ták azaz 3-ik szavazás alá is kitüzetésük ellen óvást tettek volna? Megdőlvén e szerint nyilatkozó okoskodásának alapja, meg kell dőlni minden abból folytatható következ­ménynek is, nem maradván fenn természetes következmény­nek egyéb, mint a következetlenség. De nem kell vala nyilatkozónak a „rend és béke el­lene" lennie, ha következetes marad, azon okból sem; mi­vel a viszonylagos szavazattöbbséggel megtiszteltek közt számaráuylag csak a 3-ik sorzatu szavazatot nyerte, s ha következtében elidáltatik is, kérdem: felfordult volna-e még jobban a rend és béke, ha helyette Halka Sámuel jól érdemesült s tiszta lelkiismeretű főjegyzőnk mellé a 4-dik fokú visz. szavazattöbbséget nyert Sarkadi Károly, csurgói tanodánk pénztárnoka s felügyelője, böolvasottságu s mély ludományu férfiú, vagy még Matolcsi Sándor is, erélyes­ségéröl s törvényszerűséghez hü hivatali pontosságáról is­mert lelkésztársunk, tűzetnek ki ujjabb szavazás alá ? A minthogy kellett is volna ezt tennie a ker. gyűlésnek, né­zetem szerint az szolgálván szabályul a kijelölés körüli el­járásban, miszerint a kitűzendő viszonylagos szavazattöbb­ségnek együtt kell haladni az általános többség számával. M. P. pedig 2-szor sem nyerte meg, holott evvel indokolta egyikkel első óvástételét, a szavazatok y4 -dét: ergo Nem „elfogult ellenei" tehát nyilatkozónak azok, kik előtt — mert őszintén, azaz sine ira et odio megvallva, előttem is — „következetlenségnek tiinik fel eljárása" ha­nem az igazságnak, a rend és béke alapokának, hü barátai, kik az esperes-választással is, habár elhúzódott legyen is — a „lelépett, s nálunk a még ereje teljességével dicsekvő, esperesnek jogában és kötelességében állván az ügykeze­lést vinni, mig uj esperes választatik — oda törekesznek, hogy a rend és béke rég eltávozott angyala közinkbe és hajlékinkba elvalahára visszaköllözzék. Igenis, rend mindenben és mindenütt, és béke mind­nyájunkkal ! Vikár János, ref. lelkész. A moldva-oláhországi missio barátait érdekes újdonságra van szerencsénk figyelmez­tetni. Ugyanis Mester Ede úr a missio ügy föl­segéllésére kiadta Czelder Márton első evang. reform ma­gyar missionárius jól talált arcképét, mely is Osterlamm Károly könyvárus urnái kapható. Ára fehér papiroson 1 frt, chinai papiroson 1 frt 50 kr. (vidéki rendeléseknél bepakolás és bélyegért 20 krral több.) S z e r k. VEGYES HÍREK. GYÁSZHIREK. Nt. Gál Dániel hold-m.-vásárhelyi ref. lelkész s a békés-bánsági ref. egyházmegye tanácsbirája, munkás élete

Next

/
Oldalképek
Tartalom