Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-10-04 / 40. szám
Hisz ekkor, helyesebb volna a rom. kath. egyház eljárása, ki legalább egy hitelesnek nyilvánított fordítást fogadott el. Azt pedig a prot. olvasó tudja, hogy a prot. egyház azért vetette el a „vulgatat" és helyette authenticusnak egyedül az eredeti szöveget fogadta el, mert a helytelen fordítások miatt sok helyütt más lett az irás tartalma, értelme is mint az eredetiben. Ezért minő fonák beszéd az már prot. theologus ajkairól, hogy az eredeti szöveg és a fordítások között nincs lényeges, tartalmi különbség? Erre nézve még csak egyet jegyzek meg. — Ugy tudom eddigelé legremekebb fordításnak tartják Luther fordítását. És Tholuck emliti (Die Bibel 63 1.) hogy a strassburgi bibliatársaság már 1846 körül Luther fordításában 1270 helyet jelölt ki, melyeknek változtatás általijavitása elkerülhetlen. Azután 5 nyelven idézi Ján 1. 1. versét paradoxonának bizonyítására. Mit bizonyíthat ez? Minő logica ez uram ? ! Mivel annyi ezer és ezer vers közöl egy vers fordításánál nincs különbség, és hiba, ergo a többinél sincs! De ezzel is rut fiaskót csinált szerző, mert épen oly helyet idéz, mely egy nyelven sincs jól forditva, egy sem fejezi ki a Xoyog értelmét; s épen e vers hü fordításával a német nyelv nagy mestere a lángeszű Göthe is megakadt. De lássuk már a mit szerző e fejezetben amúgy perlekedéseibe belefoltozva a biblia authentiájáról elmond. Mindeneknek fölötte B. M. bibliai tudományosságát, s kiválóan a biblia hitelességéről való fölfogását szidalmazza. Azonban a nélkül, hogy annak igaztalanságát B. M. állításaiból mutatná ki, vagy legalább azokat csak idézetek által is előadná. Úgyhogy a ki csak a „Szellőztetést4 ' olvasta, az még azt sem tudja meg, mi hát voltaképen a „Tájékozásban" B. M. e tárgyróli fölfogása. Jakab apóst. 2. 18-ét idezve „igy szól B. M.hoz: . . . mutasd meg tehát nekem ezen bibliai tudományosságodat és képzettségedet (t. i. a melylyel dicsekszik) minden hánytorgató öndicsekvés nélkül dolgozataidból, s a jelen vita folyamában Tájékozásodból; én is dolgozataimból, röpiratom s ezen munkámból megmutatom neked, hogy mennyiben értek és hatoltam be a szentirók szellemében s menyin iben vagyok képes a biblia hitelessége felőli meggyőződésemet védelmezni! Csak az a kár, hogy ugy védelmezi, miszerint épen védelme által föladja azt a lehetőséget is, hogy a biblia authenticitása a tudományban kimutatható, — igazolható legyen egyáltalában. Két bizonyítékot hoz fel „sajátképen a biblia hitelessége melleit szóló legerősebb argumentum, a hitnek azon kisegítő ereje, melyből B. M. úr oly ker. theologushoz nem illő módon gnnyt űzni kívánt." (213 1. v. ö^ 216 lappal.) Ez más szóval azt teheti: objectiv értékű okokkal, a tudomány fegyvereivel nem tudom ugyan kimutatni, de hitemnek ereje kisegíti a tudomány hiányát: a biblia hiteles, mert én ugy hiszem. Csakhogy ez nem tudomány. Még azt a „ker. hitet is, a melylyel a bibliát a hívők közönsége authenticusnak fogadja el, — a tudományban k ötelességünk igazolni, azaz, annak okos alapjait, igaz rea litását kimutatni, s ez épen az apologetikának tüzetes tiszte. Mikép lehetne azzal mint argumentummal igazolni a bibliát, a mi a tudományban maga is elébb igaznak bizonyítandó ? Ha a szer. szerint ez a legfőbb argumentum, hát az előtt, kinél a hitnek ez a kisegítő ereje hiányzik, a kétkedő, a másképhivő, vagy a biblia hitelességét egyenesen tagadó, megtámadó ellenében ugyan mikép védné szerző a biblia authenticitását? (Pedig az apologetikában épen a támadások, a fölmerülhető kételyek ellenében kell védekeznünk.) Azt mondaná neki, ajánlom, hogy higyjed ? s az azt felelné: de nern hiszem; — vagy nagy buzgósággal nyilvánítaná? ,,én hiszem a biblia hitelességét" s az azt felelné, nem azt kérdeztem mit hiszel te, hanem, hogyha hiszed is, be tudod-e bizonyítani, hogy a mit hiszesz, helyesen hiszed, mert az igaz valóság. Itt szerző ismét az apostoli kort hozza föl, az apostolokat idézi, mondván hogy azok sem tudományos argumentumokkal téritettek, hanem a hit melegségével, igaz, mert mi hisszük, prédikáljuk és az Úrtól vettük! Ismét összekeveri a vallás alapitó, térítői munkát, az erre majd két ezer év múlva kifejlett tudománynyal! Épen az egyik nagy baja a „Szellőztetésének is, hogy szerzője nagyon szereti a maga számára, a tudományban is érvényesíteni azt az „apostoli tekintélyt" és authenticitást. Oh de könnyű volna az apologetica tanárának tiszte, ha valahányszor tudományában megakad, tekintelyes kegyességgel hivatkozhatnék tanítványai előtt az ö hitének kisegítő erejére. De annál szánandóbb volna a keresztyénsegnek és főleg a ker. theologiának mint tudománynak ügye, ha igazságait nem tudnók máskép bebizonyítani, mint: igaz, mert én hiszem. A 215 lapon mondja : „A sz. irat hiteles : de kérdés mi alapon kell és lehet ezt elfogadnunk?" Ha csupán az egyház tekintélyére tesszük azt; akkor a r. katholikusok elvéhez csatlakozunk; — stb. És nyomban a 216 lapon azt mondja: Vannak ezen (t. i. a hit kisegítő erején) kivül több más e célra szolgáló bizonyítékok is." — És azután kimondja ugyan hogy „e bizonyítékok együttvéve teszik meg a hatás teljességét" mindamellett kár, hogy a többi bizonyítékainak elhallgatásával (s igy a többit nem is ismerjük, következőleg azok a szel. olvasójának nem bizonyítékok), csak ez egyet említi : „az egyháznak szakadatlan láncolatban hozzánk felnyúló tanutétele is egy oly hangosan szóló bizonyiték a biblia hitelessége mellett, melynek erkölcsi fontosságát a legridegebb itész s a legbüszkébb tudomány sem tagadhatja." stb. E passus kirivó ellenmondást képez a 215. lapon mondottakkal. És ugylátszik szerző e pontban is a római katholicismus tanához tér vissza. Igaz ugyan, hogy olt azt mondja, hogy a r. katholikusoknál csupán az egyház tekintélyére hivatkoznak, itt meg azt mondja, hogy több argumentumok is vannak, Ugy de <" is, föl sem hoz több argumentumot, (tehát egyébbel nem bizonyít),