Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-27 / 39. szám

madás közhitével; úgyhogy B. M.-nak csak értetlenségből, a német nyelv nem tudása miatt, s szándékosan erőszakos ráfogásával mondhatja az ellenkezőt Herderről (mint mindezt oly fennyen és apodictíce állítja F. úr,) hát miért kellett a kiadónak az előszóban apologizálni II. keresztyén hitiisége mellett épen a föltámadás kérdésében ? Legyen szíves F. úr az ö biztos állításaiból megmagyarázni ezt az előszót, s azon körülményt, hogy már akkor sok tekintélyes theologusok megütköztek H. ide vonatkozó fölfogásán ? Csak egy pontot emelek ki magából H. kérdéses müvéből. Kár, hogy itt is gyakorolja szerző, azon általam már fölebb megrótt ügyességét, hogy a kérdéses müvekből rendre idézi (többnyire kiszaggatva kellő egybefüggésükböl), a részére kedvező phrasisokat, mi pedig ellene bizonyitna, (s mi talán az idézettnek is más értelmet adna), azt hűségesen elhallgatja. Egyre másra idéz Herderböl a testi, — s illetőleg a Kr. testi föltámadása mellett, s H. okoskodásának egy lényeges oldalát figyelemre sem méltatja, s egy nevezetes passust mellőz, pedig körüle ugyancsak idéz. — A 93-dik lapon 7. számban mondja H. : Bei den Juden kcnnte der Glaube an eine Auferstehung der Altvater und Gerechten, der für dasVaterland Erschlagenen, odersonst stilleVerdienten zum Lohne undzur a 11— gemeinenErquickung imReichedes Messiás, nach dem damaligen Umfange ihrer Begriífe, erfreulich, aufmunternd, tröstend sein. Sie sollten mit ihm das neu eingerichtete Land geniessen, und die Erfüllung ihrer Wünsche in neuer Jugend miterleben. Wie aber? in einer Religion für alle Völker eine Auferstehung aller Völker — wozu ? nicht auf der Erde zu wohnen, nicht einen gemeinsamen Zustand zu geniesen, sondern in ein Reich einzugehen, in welehein man keines irdischen Iíörpers bedarf, den inan alsó gleich wieder ablegen müste; denn ,,unser Fleisch und Blut können das zukünftige Reich Gottes nieht ererben" (1 kor. 15, 50.). Tehát H. a kérdéses munkában a mi föltámadásunkról is beszélvén, tartózkodás nélkül kimondja, hogy testi föltámadásról szó sem lehet, s hivatkozik 1 Kor. 15, 50. — És tessék most már ezt egybevetni ugyanazon 1 Kor. levél ugyanazsn 15 részének 13 és 16 verseivel: „Mert ha a halottaknak feltámadások nincs, a Krisztus sem támadott fel." Természetesen nem szerzőre, hanem a t. olvasóra bízom, elfogulatlan megítélését annak, hogy vájjon ha csak az itt idézett pár helyre figyelünk is, álllitható-e szerző apodicticai biztosságával, hogy H. a testi föltárnadást hirdette ? és hogy B. M. ellenkező nézete „csaknem a hány szó annyi ráfogás," és értetlenség. És ezzel megelégedve mellőzöm azt a sok mindenféle beszédet, mit e fejezetben szerző Herdernek részint szájából vesz, részint szájába ad, a nélkül hogy H. geniusába birna behatolni. Azonban még egy pontot meg kell említenem szerző fordítási hűségének, s Herdert megértésének jellemzésére : „ . . . Der aus der Todesnoth gerettete Chrislus war alsó mehr als Jonas, als alle Geretteten der altén Zeit" stb. (Ezen szavakban B. M. űr megint valami finom célzást keres, s épen erre való tekintetből látszik a „Todesnoth" szót halálálos szorongattatásnak fordítani. Ha időm volna, nem volna nehéz öt még Herder szavainak több helyen tévesztett fordításában is megpirítanom; pedig öt a német és magyar nyelv philologiai terén nagyobb tekintélynek ismerem mint a theologia mezején! A Todesnoth nem halálos szorongattatást jelent, hanem „halálszükséget" vagyis a „halállét kényszerűségét" s az idézett szavak igy fordíthatók: a halállét kényszerűségéből, az az egyszerűen: a halálból megmentett, vagy még egyszerűbben : a feltámasztott Kr. stb. — s igy nyugtassa meg B. M. úr magát, hogy azon szavakba Herder semmi oly finom célzást nem rejtett, s minek a „Tájékozás" nagy hasznát vehetné). íme egy szánalomra uiéltó példája annak, hogy mily képtelenségekre ragadtathatik azon iró, kinek tollát nem az igazság elfogulatlan keresése, nem a mellékes érdektől ment tudvágy vezérli, hanem saját „biztos érvényű" „apodicticus" egyéni nézetei iránti elvakult szerelme, s ellenfelét mindenben megsemmitni törekvő gyülölségteljes vak szenvedélye. — Vájjon arra számitott-e szerző, hogy könyvének olvasói semmit sem, vagy oly keveset tudnak németül, hogy az ö „halálszükségét" az egykori „Nemzeti újság" „Madridi kalapjának," e nagyszerű utódát s az „Isten végrendelete" méltó collegáját, oly apodicticus önhittséggel merte előadni? — Akárhány hiteles német szótárt tessék megnézni*), a „Todesnoth" nem átvitt értelme, hanem rendes jelentése „agónia" „végvonaglás" (die durch das Sterben herbeigeführte Bedrángniss; z. B. Er liegt in Todesnöthen**) A „halálos szorongattatás tehát a legtalálóbb fordítása. Szerző lehetett volna önmaga iránt annyi kímélettel, és vigyázattal, hogy inidőn itt egy elismert philologot, s irodalmunkban legjobb németszótár íróját akarja „megpirítani" egy szótárt legalább nézzen ineg, és ne önmagát tegye nevetségessé. Ha Herder többi szavait is igy értette, vagy legalább igy magyarítja szerző ; akkor elhiszem hogy még a purgatoriuinot is kitudja Herder müveiből magyarázni. E fejezet végén szerző elragadtatva mámorától a diadalnak, mit H. megértésénél, s különösen B. M.nak német nyelvbení tudatlanságának kimutatásával B. M. fölött aratott, még be sem éri képzelt győzelmével, — hanem a mult évek eseményeinek, B- M.ral élt személyes visszonyainak emlékeit szedi elő, s megpiritási hevében közönség elé idézi Ballagit, az egykori tanár-társát, collegáját, hogy el-*) A többek között ajánlhatom: Neuestes und vollstáudiges grammatisch-orthographisch-sty-1 i s t i s c h e s Hand- und Hilfswörterbuch der Deutschen Sprache, u. s. w. von Jos. Alois Ditschei ner. E mü ugy és oly célból van szerkesztve, mint nálunk az academia által kiadott nagy szótár. **) Ditscheiner id. müve 905.