Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-20 / 38. szám

— hanem hogy magunknak mennyit nyerhetünk: akkor már kivettetik a jövedelemfogás szenyes hálója. Egy helyütt a gyülekezet hagyá magát megvesztegettetni az érdemetlen által, s midőn a seniortol annak meghivhatására consensust kért: ez elvesztvén bizalmát a gyülekezet választási képességébe, ama föladatrai tekintetből megtagadta a kérelmet; sőt az ily visszaélések több példái tűlságra ragadván a seniort, a most már összesen éretleneknek hitt gyülekezetektől majdnem teljesen elfoglalta a helybetöltés jogát, s a senior, s vele a consistorium csak a suapropria auctoritate-t nézte, figyelembe sem vevén hogy az externa vocatio az ekklesiát illeti. Máskor meg a senior hibázott, mert némelyik csak a jogot s nem a joggyakorlása által elérendő szent föladatot tartván szem előtt: majd a nepotismus, majd más mellékes tekintetek által hagyta magát vezettetni rendelkezésében. Igy lett az, hogy a korteskedni nem akaró, s a nepotismus boldog körén kivül eső 1.-pásztorok látva azt, hogy bár érdem és kor szerint már rájok kerülhetne a sor s még is mellőztetnek ; — mpg a gyülekezet is látva azt, hogy mig ö egy méltatlant táplál, addig más érdemes tán kenyér nélkül teng: a I.-pásztorok a legitime succedant alapján a sorozatot, a de minoribus in maiores alapján a gradualis prornotiot, — a gyülekezet meg a senior által kandidálandók közüli szabad választhatást vivták ki. Igy szülte a joggali kölcsönös visszaélés az érdeklett feleknek egymásiránti bizalmatlanságát, a bizalmatlanság a törvény különféle körülírásainak szükségét, — s a körülírások szaporodása, azok kijátszásának s igya bűnnek szaporodását. A bizalmatlanság nem hogy egy testbe kötözne de sőt szétzilál, nem hogy építené de sőt rontja isten országát. Pedig oda jutottunk, hogy a senior illetőleg tract. consistorium nem akarta ezt vagy amazt csak azért sem, mert a gyülekezet előtte mindig gyanús akarata a felé irányult, —és viszont igy tett a gyülekezet is : Itt a gyülekezetre erőszakoltatott valaki — ott a gyülekezet erőszakolta ki kegyeltjét. De itt még nem szűnt meg az egymást szülő visszaélések sorozata, hanem a kölcsönös bizalmatlanság és erŐ-szakolás senioratus és gyülekezet közt oda vitte a dolgot, hogy mindegyik inkább óhajtott egy kizárólag kettŐjöket illető jogból egy harmadiknak adni részt, mintsem hogy azt tovább egymással osszák meg. Ennek következtében az „episcopo si fieri potest conscio" kifejezésből az magyaráztatott ki, hogy még olt is, hol a kanon világos szavai szerint a senior propria auctoritate et potestate populo gratiücante kell hogy rendezkedjék: kell egy fölebbezési foruin. Pedig a pörös út e tekintetben soha üdvös nem lehet, mert ez természeténél fogva nem csak az egyetértést zárja ki, de a legtöbb esetben hosszú időre lehelleniti azt, hogy a pörrel behelyezett 1.-pásztor mind gyülekezetéhez, •— mind a tractushozi viszonyaiban egyaránt szeretettel tehessen eleget kötelességeinek. Ezek szerint az ily fölebbezéseknél a superintendentiának egyetlen legszebb kötelessége abban állott volna, hogy az ily békésnek lenni kellő eljárásból, a közügy kárára botrányos pört formáló feleket megintse és kibékítse. De emberi gyöngeség a minket nem illető jognak örülni, ha azzal megkináltatunk, — s a superintendentiát is az öröm ugy elvakitá, hogy nem látva ama szent kötelességéi, az igy neki ajánlt, öt nem illető jogot következő statútumok által foglalá el: Hogy a hol valaki segédlelkész, ott nem lehet folytatólag rendes lelkipásztor, — majd kibuvóul ennek ellenébe, hogy a püspök minden kivétel nélkül kandidálhat egyet a tractus törvényeinek korlátai közt kanditáltakhoz, — továbbá : hogy a külföldi egyetemeken megfordultaknál, s ott, hol apa után fiját választja a gyülekezet, a senioratus minden korlátozó törvénye mellőzhető. Igy és ezen statútumoknál fogva lett a superintendentiának a helybetöltések ügyébe szava; amire ugyan mondható, hogy e befolyás csak üdvös lehetett ama fölaadatra nézve, mert a superintendentia távol levén a nepotismus szövevényeitől, magasabb szempontból tekinthette az ügyet s bírálhatta az érdemet. Azonban ki igy itél nem veszi fontolóra sem ama statutumok ellentmondó természetét, sem azt, hogy a superintendentia hosszas, fárasztó s még is céliránytalan investigatiók s deputátiók nélkül mindig csak vagy az érdeklett senior szemüvegén volt kénytelen nézni a tractualis ügyeket, — vagy pedig, a senior legjobb szemüvegét is rosznak tartva a fölebbező gyülekezet előadását tekintheté hitelesnek, szóval a legtöbb esetben nem az igaz párt, hanem a szerencsésebb informáló nyert, — s ennek igen természetes következése volt, hogy a pörössé lett lelkipásztori állomásoknak, a superintendentia általi betöltése többször szült rosszat, mint jót. Végre átlátta azt a superintendentia is, hogy a helybetoltések ügye kár nélkül nem lehet pörös tárgy. Átlátta azt, hogy ő neki teljesen kielégitő e tekintetbeni befolyása, ha fölállíthatja a majd választandó 1.-pásztorokra nézve a kellékeket, s megvizsgálhatja, hogy e kellékeknek mindegyik megfelelt-e ? De hogy ha már alkalmatosnak találtatott valaki a l.-pásztorságra, az miként hivassék vagy rendeltessék a tractus egyes gyülekezeteibe . . . ebbei befolyási jogát — mit ugy is csak az érintett visszaélések egymásutánisága által nyert — a superintendentia a tractusok szavazata alá bocsátá, midőn ezek elébe kérdésül azt tette: „Megmaradjon-e a superintendentiának ama statutuma, mely (a mint láttuk némely csupán a superintendentia állal meghatározható eseteken kivül) a s. lelkészeknek segédkedésök helyén folytatólag rendes pásztorokul leendő alkalmazhatását tiltja meg?" — S midőn a tractusok többsége azt felelte, hogy töröltessék el e statutum, hallgatólag kimondatott az is, hogy: immár a superintendentia, mely csak is e statuturn által folyt be a heiybetöltések ügyébe, többé semmi határozata által se tehesse ezen üdvösen csak békés úton elintézhető tárgyat pörössé, s magát fölebbviteli fórummá. De a superintendentia meg máskép értette ezt, s abból, hogy ama statutum, melylyel ö folyt be a helybetöltéseknél, megsemmisült: azt következtette, hogy immár ha ö neki nincs ez ügyet szabályozó statutuma, ugy a tractu-