Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-20 / 38. szám

prédikálni szokott alig lehetett hallani, de beszéde oly mesterileg kidolgozott, oly tartalomdús volt, hogy hallgatósága mindvégig alegfesziiltebb erővel örömest figyelt, hogy szavait megérthesse. Csak is az oly beszéd nevezhető szónokinak, melyben a gondolatok szónokiak, nem pedig az, a melyet egyedül a külalakkal akarunk szónokivá tenni. Nem mondom én, hogy a külruházatot el keli hanyagolni; — épen nem, mert a gyémánt is kedvesebb, ha polírozva van, — csak ne a külalak legyen kidolgozásunk főcélja. A vallásos igazságok igen nagy szónoki erővel birnak, mivel ezeknek alapja minden emberi lélekben meg van, a mit absolute tagadni józan emberi értelem sohasem mer, mert ekkor saját lelkének állításaival jőne ellenkezésbe; de az ismét megkívántatik , hogy azon igazságokat ne száraz alakban, a mint azok egyszerűen a szentírásban állanak adjuk föl, hanem a szónoki erőt, mely azokban rejlik kifejtsük, a mihez gondolkodás és irói munkásság szükséges, mitől többnyire irtózni szoktunk, elégnek tartván, ha mások dolgoznak és munkáik által a mi kényelemszeretetünknek kedves szolgálatot tesznek. Miként lehetne ilynemű prédikálás által használni híveinknek? Epiteni egyes prédikációval nem, csak rendszeres prédikációi sorozattal lehet, melynek kezdetét és menetét a gyülekezet miveltsége, vallásossága és erkölcsisége határozza meg. Eredetileg e célból állíttattak föl aperikopák,melyek kimutatták, micsoda rendben kell a vallásos igazságokat felvenni, hogy azok épitők legyenek, s midőn Zwingli és Kálvin elvetették, korántsem azért tették, hogy szabadságot adjanak a rend nélküli, zagyva szövegválasztásokra, mert igy gátolták nem pedig eiőrnozditották volna a rendszeres épitést az egyházban; hanem azért, mivel a kitűzött perikopa, sokszor nem volt alkalomszerű' és igy épitő sem lehetett. Hogy tehát főcéljukat a tanítást, épitést könnyen eszközölhessék, szabad kezet adtak a lelkészeknek a szöveg választásban, előre feltevén, miszerint nem lesz lelkész, ki legfőbb feladatának nem ismerné híveinek vallásos lelki mivelődését teljes erejével előmozdítani. Luther is csak azért tartotta meg- a o perikopákat, mivel sokan voltak akkor a lelkészek között, kik ezek nélkül épen ugy működtek volna, — mint közülünk most sokan. Ezek azok a miket megakartam jegyezni a lelkészek hivatalos munkásságára, föltettem hogy munkálkodnak s csak azokat a hibákat mutattam ki, melyeket a munkaközben könnyen elkövethetnek, de tudom, hogy találkozhatnak mégolyanok is, a kik sohasem dolgoznak, ezekről most hallgatok. Hátra volna még egy a miről talán mint legfőbb kellékről először kelle szólanom, de az annyira gyöngéd, hogy ahoz oly durva, oly kimélytelen kezekkel, a minőt mostani állapotunk megkivánna, nyúlni nem merek. Ez lelkészeink vallásossága. De talán lesznek, a kik az eddig mondottakat olvasva is igazat adnak nekem és velem együtt mondják: Nem egyedül csak ott van a hiba a hol azt rejleni véljük. P a p K á r ol y. IGÉNYTELEN NÉZETEK AZ EGYHÁZI NÉPKÉPVISELET ÉRDEKÉBEN. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" május 24. számában Alsó-Borsodból közölt esperesi lemondó beszédben, és az arra jun. 28 adott válaszban, egy eszme vonta magára figyelmemet, nevezetesen az hogy egyik cikkiró egyházunk épületének bekövetkezhető düledezését jós lélekkel azon géházi fösvénység és elharapódzó visszavonásnak tulajdonítja, melyet az iskolai ifjúság tanítóitól foghat örökölni. Másik — a cáfolat irója — pedig már nem jövendöli e nagyszerű romlást, hanem határozottan állítja, hogy rohad iskolánk és egyházunk épülete, s okául néhány jelenségeket elő is sorol. A borsodi nézet szerintem villámhárítónak megjárja, s hypothesisen alapított célzatait védi stylusa. Tehát valamint támogatásra nem szorult, ugy ostromolni sem lehet.— De a pataki cáfolatul irt okokat a józan itélö bírálat nélkül nem hagyhatja. Mondatik iskolánk s egyházunkra vészt hozó okul: 1. „Vannak emberek, kik a hivatalos állás és becsületesség kiváltsága alatt izgatás, ingerlés magvait hintik." Hát lehet a becsületességnek oly kiváltsága, vagy van oly kiváltságos becsületesség, melynélfogva izgatni, ingerelni szabad ? 2. „Vannak, kik az egyházi hivatalt eonventionalis érdekek üzérkedésévé teszik." Érdekkel üzérkedés, megengedem történhetik az egyházi élet mezején is, de hogy az conventionaliter fizettetnék, mint egy polizeidirectionál: hajmeresztő állítás!