Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-09-20 / 38. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADÓ -hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint, ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., e«rés* évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. NEHEZ IDOK és a magyar prot. irodalmi társulat. Nehéz, igen nehéz idők vannak, valóban! A természet megvonta a maga áldásait hazánk földének nagy részétől, és pedig épen attól, a melyen a tiszta protestáns magyarság legerősebben van képviselve. Nem célom rajzolni a jelenlévő vagy fenyegető szükséget és nyomort, melyet igen sokan lefestettek már, és pedig oly élénk sőt harsány színekkel, hogy ezt, magánál a fenforgó nyomornál majdnem nagyobb csapásnak tartom. — Magának a lelkipásztorkodásnak mezején, s épen magamon is tapasztaltam már, hogy mily könnyű, de egyszersmind mily vétkes dolog a népet elrémíteni s kétségbe és félelembe ejteni. Ezen hibára pedig minket prédikátorokat, gyakorta a romlott szónoklati ösztön, s a külső hatás érdeke tántorít. Bizonynyal könynyebb és hatásosabb dolog ezt mondani, e felett szónok 1 ani : „U ram tarts meg minket, mert elveszünk;" mint eme nagyszerű isteni szózat értelmét fejtegetni: „Mit féltek óh kicsiny hitűek?i : Amahoz semmi erő nem. Sőt épen az erő érzetének hiánya kell; emez pedig igénybe veszi a lelki ember erejének egész teljességét. Annyi bizonyos, hogy igen sok gyülekezeteinkben, magának a mindennapi kenyérnek megszerzése, lelkészek s tanitók fizetésének kiszolgáltatása, nem kevés gondot és erőfeszitést kiván. Ily körülmények közt. nagyon természetes hogy felmerülhet, sőt valóban fel is merül sok helyen ezen gondolat: vájjon nem lenne-e jobb, a magyar protestáns i?roda 1 mi társulat megalakulását, magának az ügynek érdekéből is, kedvezőbb időkre halasztani? — Oly egyént még nem találtam, ki a társulat eszméje és célja ellen tett volna kifogást, sőt azt tapasztaltam, hogy egyszerű földmivelők, mesteremberek, szegény tanitók, kétes jövendőü segédlelkészek, a társadalom minden osztályából ifjak és vének, a legőszintébb örömmel íidvözlötték ezen társulat eszméjét és célját, s a magyar protestáns egyház szebb jövendőjének hajnalát látják felderülni ebben. De az életbeléptetés ideje felett mégis aggódnak némelyek. Reménylem azonban, hogy ezeknek is rainden aggodalmuk eloszlik, ha meggondolják a következőket. Gondolatom szerint, de a körülmények miatt is igen természetes dolog az, mit már ismételve kifejeztem, hogy t. i. a társulat ügye, a közönség tettleges áldozatkészségét, csak a jövő 1864-ik év kedvező pontján fogja igénybevenni. Egy darab kenyeret, egy fillért sem kiván tőlünk ezen társulat ügye olyat, mit akár saját életünk fentartására, akár nyomorral küzdő hazánkfiainak segéllésére szántunk. Nem kiván jelenleg egyebet csupán bizalmat, és erkölcsi támogatást, és hogy ezt, már most kérje, arra, mind az ügy folyamának jelen pontja, mind külső körülmények által felhív a sőt mintegy kényszerítve van. r Evek óta forog már az eszme a magyar protestáns közönség előtt; kitűnő tanférfiaink és iróink kivánták, sürgették az eszme minélelőbbi megtestesülését. Végre a jelenév éleje táján hazánk és egyházunk köztiszteletben álló nagy érdemű fija, idősb b. Vay Miklós, a legnagyobb készséggel felajánlá közreműködését az
