Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-13 / 37. szám

pitását is mily roppant tudományos vita és küzdelem előzte meg, és mennyire más értelemben lelt megállapítva ez eszme, mint a tudományos vizsgálódások és viták kezdetén kimondatott? mennyit is fejlett a vitában ! A tudományos vizsgálódásnak, irodalmi vitának célja az igazság elfogulatlan keresése, a tárgy több oldalróli megvitatása kölcsönös eszmecsere, — capacitatio által, nemcsak a nézeteknek, de lényegesen a hitnek, a meggyőződéseknek tisztítása, fejlesztése. Ámde ha, — szerző szerint, — mindenki hitében kész tökéletes igazságot már apodictice bir, és hitének természeténél fogva excludálja minden attól különböző állitás igazságát; akkor képtelenség az eszmecsere, céltalan a tudományos vita, ki levén zárva a kölcsönös capacitatio lehetősége. Akkor F. úr legfölebb csak azért írhat és bocsáthat közönség elé valamely munkát a hit igazságairól, hogy megtudjuk, mi arról az ö apodicticus hite, de nem hogy csak egyetlen igazságot szerezzünk belőle, (legalább azok, kiknek határozott hitünk van) mert a mit hiszünk ugy a mint hisszük, már úgyis tudjuk, ha pedig máskép állítja, apodicticus hitünk exelusiv jelleménél fogva úgyis exeludálja. A keresztyénség sem azon értelemben exelusismus, hogy más vallásokat mint igazságtalanságokat zárná ki. Én nagyon keresztyénszerünek tartom azon meggyőződésemet, hogy: nagyon felszínes ismeretek nélkül nem lehet a különböző vallásokat az igazság és igazságtalanság abstract ellentétébe állítni egymással szemközt. Minden vallás, még a legtökéletlenebb, legalsóbb :oku is már annálfogva hogy vallás, nagy gaz s ág. És más, sokkal magasabb értelemben mondhatuk a ker. vallást igaz vallásúak. Igaza van szerzőnek, hogy a protestantismus sem ;supa deferentiában áll az egyesek hitére nézve; de ezt B. M. sem állítja, sem a jelzett „egyházbani álláspontjából nem íövetkezik, s fölösleges volt e thema fölött ismét annyi va'iatiót csinálni, csak azért hogy el lehessen rá mondani: de i prot. vallás nem ugy beszél (t. i. hogy kiki tetszése szeint higyje az evang. előadások történeti voltát) hanem ízt mondja: ,,én ugyan senkire magam nem erőszakolom, le azt határozottan kijelentem, miszerint ezeket és ezeket i hitcikkeket igazaknak és azoknak ellenkezőjét tévedésekiek tartom és vallom." — íme itt a prot. vallásban is az ixclusismus." — Kérem szépen, a prot. egyház még töblet is mond. Szerző szem elöl tévesztette, hogy a prot. sgyház nem tartja magát csalhatlannak és a prot. sgyház hite, nem a szerző által leirt apodicticus, exelusiv, salhatatlan*) hit, épen azért még ezt is hozzá teszi : zekét igazaknak tartom és vallom, mig alaki a bibliából é s a g o n d o 1 k o d ó okoságból máskép nem bizonyítja be, és másép nem győz meg. Igy nyilatkozott Luther is a wormsi gyűlésen. És ez már egészen máskép hangzik, mint a mit szerző a prot. egyház szájába ad, de az egyház maga nem vall. Ugy hogy, ha p. u. B. M-nak, vagy bárkinek sikerülne bebizonyítani, hogy a bibiiában szellemi föltámadás taníttatik, és a keresztyén vallásban nem a testi hanem a szellemi föltámadás a lényeges; és ez állitás keresztyénszerüségéről és igazságáról sikerülne meggyőznie a hivők közönségét, az egyháznak nemcsak jogában, de söt alapelvéből következetesen kötelességében állna e tant elfogadni, a nélkül, hogy azért megszűnnék ker. prot. egyház lenni. Ugy hogyha F. úr a testi föltámadás védelmére kél, nem az a teendője, hogy folytonosan arra hivatkozzék, miszerint ez nem egyéni nézet, hanem az egyház megállapított hite, s igy nem lehet rá alkudni, nem lehet tudományos vita problémájává tenni, hanem azt kell bebizonyítania, hogy ez nemcsak századok óta megállapított tan, de annyira lényegesen keresztyén, okos, és igaz tan, hogy az továbbra is megtartandó. Nagyon sajátságos distinctiója az szerzőnek, hogy csak azt lehetne a tudományban problematicussá, kérdésessé tenni, mi pusztán egyéni nézet, de már azt nem, mi a hitnek valamely lényeges igazsága. — Ugyan mutasson nekem szerző a ker. vallásnak lényegesebb igazságát, mely a tudományban, magukon az egyházi zsinatokon is kérdésessé ne tétetett volna, és pro et contra ne vitattatott volna ? E distinctiójához hasonlóul állítja szembe B. M. „egyéni mindig kétes érvényű" nézeteit az apostolok és reformátorok hitével, mondván, hogyha nem apodicticus hitüket, hanem egyéni kétes érvényű nézeteiket prédicálták volna, ugyan mikép tudtak volna téríteni? „Ilyen apostoli igehirdetésre még az első pünkösdkor is aligha keresztelkedtek volna meg egyszerre három ezren." Ugyan már hogy lehet tudománnyal foglalkozó embernek a dolgokat igy együvé zavarni! Tehát szerző semmi különbséget sem tud, vagy nem akar meglátni az egyháznak mint intézménynek megalapítása, — és a már létező egy házban való tudományos nyomozás, kutatás között ? Ön egy létező egyház tagjától azon illető egyház álláspontján való tudományos kutatásaiban, keresgetéseiben ugyanazon eljárást ugyanazon hangot követeli a mit egy uj egyház alapitójától? Vájjon a ma már megszilárdult egyházban is ugyanazon eljárást, s előndási modort kívánja egy a szentírást kritikai birálló, vizsgálló ker. exegetatól, melylyel ugyanazon szentírást hirdeti egy térítő missionárius ? Szerzőnek az egész fejezetben való okoskodásainál is legnagyobb baja az egész munkán vörös vonalként átvonuló azon nagy hiány, hogy szerző sejtelmét sem árulja el annak, hogy helyesen ismerné:*) a prot. szabad vizsgálódás elvét (mint fölebb kimutattam), és a tudományos vizsgálódásnak, magának a tudománynak természetét. Oly két dolog, melynek alapos átértése, és folytonos szem előtt tartása nélkül *) A hitre annak apodicticus és exelusiv voltának leirásá- *) Én nem mondom F. úr személyére, hogy ö e dolgoban szerző a csalhatatlanság jellemeit ruházza. « kat nem tudja, hanem csak azt állitom, hogy — a mit b—. jól tud is róluk, azt nem irta le a „szellőztetésben."