Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-09-06 / 36. szám
rint történik, melyet a helv. hitv. tiszántúli főtiszteletü egyházkerület 1861. oct. l-jén a debreceni gymnásiumra nézve elfogadott és életbe léptetett. Cél s rendeltetés nélkül semmi sincs a világon. Ezt mutatják s bizonyítják a porban fetrengő férgek szintúgy, mint az óriási pályákon forgó világok. Ha ez áll — mit pedig kétségbe vonni nem lehet: — miként tehetnők fel, hogy Isten dicső remeke az ember, cél és rendeltetés nélkül futná földi pályáját? Ember rendeltetése nem csupán az önfentartás ösztönének állati kielégítése, — nem, ennél sokkal nemesebb, sokkal felségesebb: a tökéletesedés, az igazság s bölcseség örök forrásához istenhezi közeledés. De miként tökéletesítheti magát s miként közeledhetik Istenhez az, ki a tökéletesedés legelső s legszükségesebb alapját sem ismeri, ki Istent ismerni sem tanulta?! Miként juthat el a tökéletesedés kellő fokára az, kinél az értelem homályát a józan nevelés és oktatás áldott napja el nem oszlatta ?! Ha látjuk a szép természetet, ha halljuk, hogy itt a gyenge esti szellő lebbenése szintúgy, mint az óriási égitestek rohanása Istenről beszélnek nekünk: mit ér ez reánk nézve, ha a természeti tünemények s változások okait s törvényeit nem ismerjük, ha elménk — a józan nevelés és oktatás állal — a babona, vakhit s csodák vastag burkából ki nem bontakozott?! Az egymásután következő napok bővséggel prédikálják az igét' nekünk, és az egymásután következő éjszakák tanitnak minket bölcseségre. Nincsen beszédek nekik sem igéjek, mégis neghallatik az ö szavuk s minden földre kihat az ö zengésök: de jaj minekünk, ha e bölcseséget nem értjük, ha e dicső zengést nem halljuk, mert lelkünk, mint holttest a koporsóban, érzéketlenül nyugszik mibennünk! Ha látjuk az emberi elme roppant müveit s találmányait, ha látjuk, miként zabolázza meg a háborgó folyamokat, hozza közel a nagy távolságokat s miként szab utat az égi tűznek : mit érnek mind ezek nekünk, ha olyanok elöltünk mint bepecsételt könyv, melyből olvasni nem engedtetik meg?! Ha látjuk, hogy a társadalmi életben miként ví a jó a roszszal, miként küzd az erény a bűnnel; miképen tájékozhatjuk magunkat, miként lehetünk hivek az igazsághoz s erényhez, ha az erkölcsiség örök igazságait s törvényeit ismerni s tisztelni nem tanultuk ?! Az ember józan nevelés és oktatás nélkül, nem csak nem haladhat rendeltetése dicső pályáján, de emberiléte ismeretére sem képes eljutni. Az egyház rendeltetése nem csupán a közönséges isteni tiszteletre, szertartásokra s ezek helyeire a templomokra felvigyázni, — nem hanem : a közerkölcsiség s közértelmiség felett hiven őrködni. Protestáns isteni tiszteletünknek ugy kell szerkesztve lenni, hogy legfőbb alkotó része: ének, ima s egyházibeszéd legyen s hogy mindezekben minden egyháztag tevőleges részt vegyen. De miként énekelhet, imádkozhatik, miként nyerhet épülést az egyházibeszédböl az, kit énekelni nem tanítottak s kinek, — a tudatlanság részegítő borától kábult — lelkét az imádság buzgó szavai fel nem ébreszthetik s az egyházibeszéd lelkes szavai tettekre nem indíthatják? ! Protestáns egyházunk alkotmányának és kormányzásának ugy kell mozogni, a mint azt a hivők közakarata kívánja : de miként lehet ott közakarat, hol a közértelmiség hiányzik, miként lehet az egyházkormányát oly egyletre bizni, melynek tagjai józanon nem neveltettek és taníttattak ? ! Protestáns egyházunk azt tanítja, azt hirdeti, hogy a szent írást mint hitünk s cselekedeteink egyedüli sinórmértékét, minden igazhivőnek olvasni s ismerni kell: de miként tehetik ezt azok, kik olvasni nem tanultak s józanon nem neveltettek ?! Hogy a közerkölcsiség leghatalmasabb, sőt egyedüli őre a józan nevelés és oktatás: a tapasztalat fényesen igazolja. A polgáritársaság rendeltetése nem csupán a személy és vagyon bátorságának külső biztosítása, — nem, hanem: a közjólét és közszellem előmozdítása, szóval az ember egyetemes boldogítása. Ha csak a személy «s vagyon külső biztosítása volna is célja s rendeltetése a polgári társaságnak; e tekintetben is többet tehet a józan nevelés és oktatás a legretlentőbb törvényeknél, többet a szuronyoknál s ágyuk dörgésénél. Minél nagyobb valamely országban a közmiveltség, annál nagyobb a személy és vagyon bátorsága. Minél üresebbek az iskolák: annál népesebbek a fogházak és börtönök. Minél kevesebb költség fordittatik a közoktatás s józan nevelésre: annál nagyobb azon kiadás, mely a hadsereg fentartására fordittatik. Közjólét csak okszerű földmivelés, ipar s kereskedés által szerezhető. De miként lehet győztes a nép a földmivelés, ipar s kereskedés.mezején, ha miveletlen s ha a munkakimélö s könyitő eszközöket nem ismeri ? ! Közszellem csak józanon nevelt s mivelt nemzetek közt uralkodhatik. Csak az ilyen nemzet fijai képesek tisztelni s szeretni a hazát; csak az ily nemzet fiainak keblében találhat viszhangra ez arany mondás: semmi áldozat sem nagy, ha a haza élete van mérlegbe vetve ; és ha elpusztul a hon, ha ennek kapui tűz által emésztetnek meg s lakói rabláncokra füzetnek : csak az ily nemzet fiai fognak — a prófétaként — a rabszolgaság földéről, az édes haza határaira vissza sohajtozni. Azt mulatják ezek: hogy sem egyesek nem haladhatnak rendeltetésök pályáján, sem az egyház és polgáritársaság fenn nem állhat — józan nevelés és oktatás nélkül. N.-Szalonta, julius 29. 1893. Nagy Sándor, tanár.
