Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-23 / 34. szám

káig fenn nem állhal ; neki vagy meg kell nőnie, vagy meg kell halnia. —r. EGY SZÓ A „PÁR SZÓ"-RA. A „Prol. Egyh. és Isk. Lap" f. évi 29-ik száma 919. hasábján ,,egy pár szót" hoz áz erdélyi ref. közzsinatról O jegy alatt. A névleien közlő azt állitja ugyan, hogy a zsinati nevezetesebb határozatokat akarja ismertetni, de valódi célja személyemet támadni meg; mely a felhordott s megtehetös nyers (cruda) reflexiókkal kisért néhány ha­tározat, csak némi lé, miben akarta feltálalni az utolsót, a ránézt legfontosabbat, melyben bár névtelenül és névte­lent, de — miután a kolozsvári ref. papok közül segédem csak nekem van — nyilván engem támad meg s avval vá­dol, hogy „indítványommal'1 félrevezettem a közzsinatot. E „pár szó" olvasásakor tüstént eszembe jutott a kényes gyermek, a ki mikor helytelenkedéseiért társaitól kikapja a magáét, mindjárt a mamához szalad sirva és el­panaszolja, hogy elbántak vele azok a rosz fiúk, és pedig milyen igazságtalanul 1 A névtelen közlő is a közvélemény­hez fut panaszolkodni s hogy magának igazságot nyerhes­sen az igazságnak csavarja nyakát. De ha már a közlő a nyilvánosság fóruma eleibe apellált, hadd lássa meg az ügyet a nagy közönség úgy, a mint van, nem pedig ugy, a mint közlőnek referálni tetszett. Közlő „pár szavában" azt mondja: miután a kolozsvári egyházmegye részletes zsinatjának többsége a hiányzó székbirói állomásra a főiskola jogtanárát megválasztotta „a kolozsvári egyik pap ez ellen tiltakozott s a hetedik széket — könnyen kimagyarazható okokból — saját ma­gán káplánja által kívánta betöltetni, ki nézete szerint il­letékesebb arra, mint egy rendes tanár. A kérdést az idei közzsinat eleibe terjesztette s az .... az indítványozó elő­adása által félrevezetve. . .." A tény igy áll: A zilahi közzsinat 1854-ben mikor a kolozsvári egyházmegyét a kolozskaitól különválasztotta és abban külön spirituálé forumot constituált ezt határozta : „állittassék fel az (t. i. a spirituálé fórum) a kolozsvári négy pap és a hittudomány tanáraiból és más a fögymná­sium melletti papi tanárokból, . . . , melyen folytassanak le a kolozsvári válóperek." Mikor a theologicum seminarium Enyedre költözté­vel egy székbirói állomás ürességbe jött és a kolozsvári egyházmegyében — mely a kolozsvári és a szamosfalvi egyházat foglalja magában — nem volt papi egyén a hete­dik szék betöltésére, a lön a kérdés, hogy a közzsinati ha­tározat értelméhez melyik áll közelebb egy föl nem szen­telt, de minden papi teendők végrehajtására püspökileg felhatalmazott segéd pap, vagy egy soha föl nem szente­lendő tanár ? *) A többség a kérdést a tanár részére dön­'*) Két dologra nézt kell felvilágositnom a t. olvasót: a) Az erdélyi ref. angaszentegyházban csak oly egyéneket szentelnek fel, kiknek bizonyos állo­másuk — ekklézsiájuk vagy tanári székük — van; a cuceessio nélküli segédpapokat pedig-, leendő fölszen­tötte el s igy lön megválasztva a helybeli jogtanár. Mely választásban, magam is részlvettem, s minthogy az uj szék­bíró teljes szavazatot kapott, igen könynyü megmondani, kire szavaztam én magam is. Mivel azonban e választást megelőző határozatból az telszének ki, sőt a határozat fe­letti vitákalkalrnával merültek is fel olyan nézetek, mintha a segédpap e törvényszéken épen nem is lehetne szék­biró; m i — tehát nem én egyedül, mint közlő állitja, hanem mi kolozsvári három rendes papok, — abból az elvből indulva ki, hogy a szabálynak legilletékesebb ma­gyarázója az, a ki azt a szabályt hozta, egy kézvénynyel járultunk ez évi közzsinathoz, melyben nem azt kérjük, hogy a megtörtént székbirói választást megsemmisítse, sem azt hogy a székbiróságra adjon praeferentiat a segédpap­nak a rendes tanár felett; hanem jövendőre nézve utasító 1 a g kérdjük: az eléfordulthoz hasonló ese­tekben választhatunk-e segédpapot is tanárt is? De hadd álljon itt a közzáinati jegyző könyv szórúl szóra: „54-dik szám: kolozsvári lelkészek: Vadas József Nagy Péter és Szák Gergely uri félfejtvén sz, sz kérik jövőre nézve megállíttatni, hogy előjövő esetek­ben fel nem szentelt tanár és facultalt segédpap törvény­széki bírónak választhatók-e? íme tehát világos, hogy közlő űr nagyban elfacsarta az igazságot, mert a közzsinat elejébe a kérdést nem é n egyedül tettem, s nem is azt a kérdést a mit közlő úr rám fogott, s miután, közlésünk irásba volt téve, ha közlő úr je­len lesz vala a közzsinaton, azt is tudhatja, hogy én elé sem adhattam, hanem elé adta a kérelmek referálásává! megbízott t. esperes úr. De lássuk már a közzsinati határozatot, a mely közlő úr kényes lélekismeretét és éles logicaját oly nagyban lát­szik sérteni. Ezt a határozatot közlő igy adja: „A magán káplán a részletes zsinaton az indítvá­nyozó t. úrral (azaz velem) együtt — kitől fizetését húzza — széket ülhet, de a kol. részletes zsinaton ipa vejével együtt — mint egymásnak alá rendelt személyek — nem ülhetnek széket." Az igy fogalmazott határozatot aztán két részre osztja és megtámadja egész dühvel, hogy ne mondjam, Don Qui­chotti modorban. (Vége köv.) telésükig, a püspök facultálja, azaz felhatalmazza a papi teendők végre hajtására. Természetesen értet vén, hogy ezeknek előbb rigorosumat kell letenniük a papi tudományokból. b) A zilahi közzsinat határozatából, mely a ko­lozsvári egyházmegye székbiráira nézt kiköti, hogy azok csak papi egyének lehessenek, könnyen azt kö­vetkeztethetné a viszonyainkkal ismeretlen, hogy mi Erdélyben a fölszenteléssel némi antiprotestanticus fogalmakat kötünk össze: azonban tudnunk kell, hogy a kolozsvári spirituálé fórum tárgyai főleg válóperek, igy hát a közzsinati határozatnak ez a célzata, hogy e törvényszéken biró csak a lehessen, a ki azokat a tör­vényeket, melyekszerint ott ítélni kell, tanulta, tudja és ezt oklevelesen be is képes bizonyitni. N. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom