Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-23 / 34. szám

Az unghi egyházmegyébe is mily sok akadályokkal kelle küzdeni, mig az egyházkerület iskolai ügyben tett határozatai életbe léptethettek. — Végre valahára. Nagy Dobronyban jul. 5-én tartatott meg, t. Makkai Dániel és t. Kovács Károly választmányi tagok elnöklete alatt, az — első tanitói értekezlet; — a hol is isteni tisztelet végezte után, a helybeli példány fi- és leányiskola ekkora rendelt vizsgáját hallgaták meg az értekezlet tagjai. A vizsga, — mely a tanitó urak kitartó szorgalma, és fáradhatlan jóigyekezetéről tanúskodott, örömmel tölté el a jelenlevőket, kik egy szívvel itélék nekiek, a nemes versenyben legjobban megérdemlett — dicséret koszorúját. A vizsga bevégezte után, felzendült a jelenlevők ajkain az ének, s t. Makkai Dániel úr buzgó imával, t. Kovács Károly úr lelkesítő beszédével — nyiták meg az értekezletet; kijelentvén méltó fájdalmukat, hogy a tanitó uraknak majd nem fele, meg nem jelent, ezen első összegyűlésre sem, s talán épen azok, kiknek erre legnagyobb szükségök lett volna. Az értekezlet nagyobb részét a megye körökre osztása, — javalatok s a teendők iránti határzatok tevék. Nem hallgathatom el azonban azon lelkesedést, melylyel tanítóink az ujjabb tanmódszert általánosan elfogadák, s lehető legrövidebb idő alatti életbe léptetését határozatilag kimondák; mely a legszebb reményekre jogosít fel mindenkit, kinek szíve az iskolaügy előmenetelét óhajtja. — Sőt nevekedhetik reményünk az által is, hogy egyházmegyénk erélyes intézkedéseit s határozatait, egyesek, az ügynek előmenetelére tett fáradhatlan munkakészségeik s adományaikkal támogatják. Kedvesen lepte meg az értekezletet t. Kovács Károly úrnak azon becses ajánlata, hogy egyh. megyénk minden szegényebb iskolájának — illetőleg iskolatanitójának, az „elemi gyakorlatok beszéd, irás s olvasásban" cimü tanitói vezérkönyv megvételét felajánlotta. A nemes tettek, ha követésre indítanak, egyházmegyénknek valóban van követésre méltó példája. Adja a kegyelmes Isten szép reményeink beteljesülését, hogy iskoláink legyenek örömünk s büszkeségünk; — s meg birkózva az élet szükségeivel a tanítók nefeledjék a jelszót: „türj, küzdj fáradatlanul!" 1863, jul. 18. S. I. A N.-SZALONTAI REF. GYMNASIUM MÚLTJA S JELENE. A n.-szalontai ref. gymnasium múltjára vonatkozó adatok egyetlen forrásból merithetök. E forrás: egy 24 levélből álló jegyzőkönyv. Ennek 1—3-ik lapjain a rectorok névsora, 4—7-ik lapjain XXVI. pontból álló iskolai törvény latinul, 8 —19-ik lapjain az iskolai törvényeknek — sajátkezüleg — aláirt tanulók névsora, 22—31-ik lapjain ismét iskolai törvényeknek — sajátkezüleg — aláirt tanulók névsora van. A latin nyelven szerkesztett törvények 1732-ben, a magyar nyelven szerkesztettek pedig 1797-ben készültek. A rectorok névjegyzéke 1711 —1851-ig a tanulóké 1727— 1828-ig tart. Az egyházat s iskolát érdeklő minden irományok — az emiitett jegyzökönyvet kivéve — 1847-ben megégvén, gymnasiumunk 1828 utáni története csak az emlékezet tábláin van — nagyon is homályos hetükkel — följegyezve. I. Iskolai törvények. Az 1782-ben készült iskolai törvények szerint: „minden tanuló az iskola törvényeit szorgalmasan elolvasni, jobbjának odanyujtásával az iskola elöljáróinak engedelmességet fogadni, a logikát, görög és héber nyelvet szorgalmatosan tanulni s feddhetetlen életet élni tartozott.'1 A latin nyelv gyakorlására kijelölt helyen s időben magyarul beszélni, ünnep- s vasárnapokon a templomot elmulasztani, mezőre s kertekbe menni, senkinek sem engedtetett meg." „Az iskola elöljáróinak, rectornak s seniornak készen engedelmeskedni, tisztességesen s szokás szerint öltözködni, kenetlen s rövid hajat viselni, ebéd s vacsora előtt imádkozni (és igy bent és együtt étkeztek), ebéd s vacsora után pedig tisztességes latin beszélgetésekkel magokat mulatni minden tanulónak szoros kötelessége volt." Tilos volt továbbá: „felfegyverkezve kimenni, más vérét kiontani, csontját eltörni, becsületét kisebbíteni, magán- és közházakat megrohanni, gyüldéket, összeesküvéseket, csoportosulásokat — iskolán kivül vagy belől — rector segedelme nélkül alkotni, dohányozni, gyümölcsöt, dinnyét lopni, kártyázni, kockázni, zenét kivált ünnepnapokon — hallgatni, táncolni, portán — a rector engedelme nélkül kimenni. Végre : „minden tanulónak kötelessége volt a templom ajtókra s harangokra gondot viselni." Az iskolai törvények utolsó pontja azt bizonyítja, hogy a bentlakóknak volt egy közös cassája, melyet a senior kezelt s melyből a majd innen, majd amonnan gyűlt pénzt, kinek kinek érdeme szerint osztotta ki. Honnan gyűlt ez a bentlakók cassája ? — nem tudom. A jegyzőkönyv 44-ik lapján azonban vannak ilyen jegyzések: templomi pnblicatióból jött 7 Rft.; borára 25 Rft.; húsvétkor cantatióból 26 Rft." Az 1722-ben készült iskolai törvényeket 1797. jun. 27-én használatlanoknak találta s megújította az egyház. Ezen törvények 2 szakaszban vannak. 1-sö szakasz: „rendelések, melyek szerint kívánja az ecclesia a fiu gyermekek taníttatását." a) A tanitás idejére nézve. Minden napra ki vannak szabva a tanórák. Nevezetesen tavasztól őszig d. e. 6—11-ig; d. u. 1 —8-ig; tavaszig d. e. 7—12-ig: d. u. 1 —6-ig tartattak. Vasárnap reggeli s délutáni isteni tisztelet előtt vallást tanultak, a „Poéták és oratorok a catechesisböl és az uj testamentumból a Krisztus csodáit és példabeszédeit." b) A gyakorlás módjára nézve: „Minden iskolás gyermek meghallgatójának leckéjét elmondani, az irni