Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-01-25 / 4. szám
gyék csak az esperesi választással kapcsolatosan nyilatkoztak, mert kitűzve a véleményezésre nem voltak; más egyházmegyék pedig épen azért, mert a kérdés kitűzve nem volt, kétségkívül tekintélyes hivatalnokaik által is az indítványozástól elvonattak. Egyszerű véleményünk szerint a következett volna, hogy ezen fontos kérdések felett nem nyilatkozott egyházmegyék is, a következő közzsinatra felszólittassanak, s a seniorum collegium, azon esperesek kivételével, kiknek tractusai az indítványt tették, nem is képzelhette magát az anyaszentegyház képviseletének, mely ily fontos, s az egészet mélyen érdeklő kérdésekben határozzon, s azokat ad graecas Calend a s elvesse. Az egyházmegyei jegyzőket illető kérdés pedig, azonkívül hogy merőben kebli dolog, jelentéktelen is: mert az olyan tractusoknak, melyekben alig van 7 vagy legfeljebb 12 lelkész, nem igen van kikből válogassanak, s az áll érdekökben, hogy a választott alkalmas jegyzőt több időre tartsák meg, ellenben a 30 — 60 lelkészeket számláló egyházmegyéknek sok okuk van rövidebb időre választani jegyzőiket. Egyébiránt az 1. 2. sz. alatti kérdések mind történelmi, mind törvényes szempontból elég világosan vannak kifejtve azon értekezésben, mely ily cim alatt successio és képviselet a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" lS61-iki folyama 40— 43. számaiban megjelent s könyvárusi úton külön is kapható. Ezen rövid kitérés után — mely a fenforgó kérdések mai állását kimutatta — menjünk viszsza ismét az apostoli időre, s miután láttuk, hogy az egyes gyülekezetekbe presbyterium állíttatott: tekintsünk szét, ha vájjon ugyanott nem találunk e nyomára a Synodusnakis, még pedig képviseleti alapon? Ily alakú gyűlést találunk mindjárt Jeruzsálemben, hová Pál apostol és Barnabás az Antiochiai pogányokból lett gyülekezet néhány követeivel a körülmetélkedés kérdését vitték vala, s ott az apostolok, seniorok és a gyülekezet jelenlétében szabad szelleműleg el is határozták. Csel. 15. 2. A körirat, melyet ezen gyűlés egy pár választott követe által küldött meg az illető gyülekezeteknek igy kezdődik: „Az apostolok, seniorok és az atyafiak, azoknak kik vágynák Antiochiában, Siriában és Ciliciában, a pogányók közül való atyánkfiainak köszönetünket," stb. Ily szabadelvű határozat, mely a pogányokból lett keresztényeket a körülmetélkedés alól felmentette, már magában .is elegendő volt arra, hogy sok eíféle felmerült kérdéseket elenyésztessen; másfelől az egyszerű erkölcs és tudomány nem is adott alkalmat közgyűlésekre. Legalább az első században több synodus nyomára nem akadunk. A második században már előállottak az eretnekségek, melyek a keresztény társadalom egységét szakadással fenyegették, s a közgyűlésekre is több alkalmat szolgáltattak. A gyűlések külalakjára pedig mintául szolgálhatott a régi görögöknek még akkor is fenállott amphiktyon gyT ülése, melybe a 12. nemzetségből mindenik két követet küldött, s a mely évenkint kétszer egybegyűlve, polgári és vallásos tárgyak felett itélt és határozott. Az egykorú írók közül Tertullian azt mondja, hogy az európai és ázsiai Görögországban különböző helyeken ilyen közgyűlések tartattak a gyülekezetek által küldött követekkel, kik — azon országbeli — kereszténységet tiszteletteljesen képviselték.*) Cyprian a 75-ik levelében említi: „szükségesképen történik az nálunk, hogy évenkint a seniorok és elöljárók egybegyűljenek azon dolgok eligazítására, melyek a mi gondoskodásunkra bízattak:" A minthogy a Cyprian összehívására Karthagoban — és a Cornelius elnöksége alatt Rómában tartatott synodusokon a püspökök, presbyterek és diaconusokon kivül tisztán L a icusok is említtetnek.**) A Karthagobelizsinatot 314-ben Generális Synodusnak lehet tekinteni, mivel oda Afrikának három tartományából gyűltek össze, s ilyen concilia plena*) Tertul. de jejun. c. 13 Aguntur praeter ea per Graecias illa certis in locis concilia ex « n i v e rsis ecclesiis, per quae et altiora quaeque in commune tractanlur, et ipsa repraesentatio totms nominis christiani inagna veneratione celebratur. Et hoc, quam dignum, fide auspicante congregari undique ad Christum. **) Eúseb. 7. 24. Z i e g 1 e r s Versuch einer kritisch-pragmatischen Darstellung des Ursprungs der Kirchensynoden, und der Synodal-Verfassung in den ersten drei Jahrlumderten der Kirche — in Henkel neuem Magazin für Kirchengeschichte ect. B. 1. Heft.
