Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-16 / 33. szám

Az az ujabb theologiának a feladata, bogy a tudományos világnézetet egyeztesse a bibliaival, a vallás tényeit a tudomány adataival. Mert a hit ott kezdődik a hol a tudás végződik és a józan hit a tudással homlok egyenest szemközt álló nem lehet. Ezt kísértette meg a különben annyira orthodoxnak látszó Schleiermacher, de Wette és mások ; de nekik nem sikerült, nem is fog sikerülni, mig a józan kritika kellőleg tisztába nem jön a vallás positiv alapjával, a bibliával. Lám maga Filó sem meri azt a vastag Carnalis resurrectiot állitni, hanem Schenkelhez áll, mikor azt mondja hogy Krisztus feltámadott teste különbözött az ö eltemetett testétől, vagy a mint ő fejezi ki magát: Krisztus teste a feltámadás után a földhöz tartozott ugyan, de törvényeinek uralma alatt nem állt. Nem veszi észre, hogy ö is egy lépéssel közeledelt Schweizerhez , és egy lépéssel ment beljebb a józan emberi észszel meg nem egyeztethetők országába. Mert én azt könnyebben tudom képzelni hogy Kr. feltámadjon avval a testtel a melylyel eltemették ; mert itt csak egy megfoghatatlan tény áll előttem. De azt hinni hogy feltámadjon testtel, ez a test a földi viszonyokba némileg bele találjon és mégis a testek törvényeinek uralma alatt ne álljon, tehát test is legyen s még se legyen test, ez előttem favaskarika. Hanem rendesen igy járnak a justemilieuk. És mégis Filó ezt az ö hitet (melyet én mint mindenki egyéni hitét tisztelek, de a melyet a tudomány elölt ha mindjárt Schenkel mondja is jelentőséggel bírónak el nem ismeihelek) kizárólagosan „keresztyén hiinek" szereti nevezni, úgyhogy ennek védelmére irott munkáját nem ét állottá „keresztyén hit védelmé-"nek nevezni; ezt mégis olyasminek tartom a mitől az anathema esto-ig csak egyetlen lépés van még. Nem abban áll a keresztyén hit hogy Krisztus testileg, féltestileg (mint Filó hiszi) vagy szellemileg támadott fel. hanem aaban hogy feltámadott és híveinek van. Min; ;> egy értekezést olvastam a spirilualismusról, (de nem m i ól, a mit Filó nevez spiritualismusnak, hanem a mit mások hívnak annak) az értekezés vége felé dialóggá alakul, s az egyik kereken kimondja, hogy ö bizony semmi természeti tényt nem tud elhinni, a mi ellenkezik a természet törvényeivel, s ha ilyen egyes tényeket a Iegszavabevehetöbb és igazságszereletekről legismeretesebb emberektől hallana sem hihetné el, hanem az elbeszélők érzéki csalódásainak rovására tudná fel. Erre a másik röglön azt kérdi: „Mit mondanál a keresztyén csodákról ? Nem azon nyugszik-e a keresztyénség egész jövője, hogy bizonyos tanuk igazán beszéllek el egyes és elmúló tényeket ?" Felel « másik : Nagyon sajnállanám ha ugy volna, mert akkor ÜZ egész keresztyénségnek össze kellene omlani. Hogy mikép volt ez az első hívőkkel, az más kérdés; de ma már a vallás teszi a csodákat, nem a csodák a vallást. Az emberek azért keresztyének, mert a keresztyén világnézet általános és ezt az Isten és ember közötti viszonyt illetőleg, általában legillőbbnek látják az élet tényeihez, s e s/.erint előttök általában véve ez a leghihetőbb Épen e teszi hihetővé azt is hogy az Isten előtt legalkalmasabbnak lászolt csodák közbenjárása (miraculous imerpositions által inditni meg ezt a rendszert.) Ezt épen azon nemzet irodalmából olvastam, melynek egyik papnöveldjében ezt tanítják: „A biblia oly értelemben Isten szava, mintha az Isten nem használt volna emberi tolmácsot hanem önmaga szólott "volna, a mint szólott — tudtunk szerint — a tiz parancsolatban. Bármily bámulatos előhaladást telt is a tudomány de azokban a bibliai helyekben, melyek természeti tüneményekre vonatkoznak, egyetlen nem találó vonást sem fedezett fel. A bibliának minden szava Istentől sugallott; benne minden szó, minden szótag ugyanaz, mint lelt volna akkor, ha az Isten maga egyenesen az égből szólott volna minden emberi közbenjárás nélkül." Tanta est discordia fratrum. Ily eltérő nézetek között, nem mondom azt, hogy az ember tisztába nem lehet saját egyéni hitével; de azt igen is mondom, hogy a maga egyéni hitét kizárólagosan keresztyén hitnek józanon nem nevezheti: De hol jár az én eszem? Hisz a déézsi templomban vagyok s egy prádikációt hallgatok erről a textusról: „Hogyha a Krisztus fel nem támadott, hiába való hitség nélkül a mi prédikálásunk, hiába való a ti hitetek is." Ez az én meggyőződésem is csakhogy másnemű előzmények után, mint a t. szónok úrtól előadattak; de hisz az az ő hite, ez az enyém, s még ezért mindketten keresztyéneknek ismerjük el egymást. (Vége köv.) KÜLFÖLD. A DUNAFEJEDELEMSEGBEN S SZERBIÁBAN LEVŐ NÉMET PROT. EGYHÁZAK LELKÉSZI CONFERENTIÁJA. BUKARESTBEN, JUL. 19-23. Midőn a politikai figyelem a dunafejedelemséget mint egy talán nemsokára eljövő nagy események színhelyét tekinti : nekünk kiváló gondunk, hogy saját működésünk határán tűi, az itteni keresztyénség mozzanatait, az evangyéliom mikénti pályafutását kisérjük lelkünk kiváló gondoskodásával. Krisztus s az evangyéliom minden mindenekben az örökkévaló által. A keleti költőiségbe burkolt vallásos nézetek homályos foszlányait levenni a lelkekről, a hit és erkölcs az igazság és szabadság magas kifejléseit elŐsegélni van hivatva minden vallásfelekezet, mely keresztyénnek vallja magát; s mindenek felett a protestantismus mely mig egy lélekben erös oppositiót képez a lélek benső jogait az érzésnek a menny felé szabadon futását s a lelki szabadságot háttérbe tolni kigondolt dogmák s álvallások ellenében : mind szelleménél, mind öntudatánál fogva legtöbb biztosítékot nyújt az evangyéliomi hitélet s a keresztyénség öntudatos boldogítása felöl. Midőn az evangyéliomnak s a protestantismus szellemkörének itt keleten, terjedéséről teszünk jelentést; örömmel telünk be a jövendőre nézve; hittel a mindenható iránt, elismerő hálával