Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-02 / 31. szám

Ugy vélem, nemcsak hálának adózom, hanem |középülésre is nyújtok anyagot, ha az itt mondott igazság kitüntetésére legközelebbi hivatalos tapasztalásom köréből egypár adatott mutatok föl a nyilvánosság előtt. Azon gondokkal szemben, melyeket az élelemnek ez évi szökkentebb ára nem egy — gyermekeit tanultató — családnál támaszta, a szarvasi főiskola élén álló férfiak jókor elhatározták magukat olyszerü erő kifejtésére, melynél fogva az év sulyját a tanulóifjúság minél kevesbé érezhesse, s jelesül a szegényebb tanulók föntartására fönálló tápda jóság és olcsóság tekintetében teljesen a régi maradhasson. Midőn ők ugy hitték, hogy eme gond terhe csupán vállaikra nehezedik, imhol, kellemesen veszik észre, hogy a vallásos áldozatban osztozni önkintes társak sorakoznak melléjük. Első volt főtanodánk minden szépre — jóra oly fogékony keblű ifjúsága maga, azzal hogy májusünnepi pénzmaradványát, ra. e. 70 frtot, rendkívüli járulékul ajánlá föl a jövő évi tápdára. Második e város és [vidéknek főtanodánk iránt gyöngéden érző közönsége, mely is a közvizsgák zártával a főiskolától adott hangászati estély alkalmából belépti dij cime atatt a tápdára közel 100 uj frtot juttata. Legközelébb [ edig ugyancsak e tápintézet gyámolitására isten egy szintoly tetemes mint meglepő segélyforrást nyita meg egy tanodánk és ennek több tanárai iránt barátság érzelmét ápoló pesti könyvárusnak, t. Kilián György urnák, ritka jó szivében. Ö az aluirthoz f. jul. lökéről kelt levelében a mondott célra készpénzül 100 uj frt küldve, együttal eleve ideajándékozá az ö kiadásabeli tankönyveknek, melyeket ifjuságunk ez ősszel veend, öszszes árát, hozzávető számítás szerint 200—250 frt közti mennyiségét, úgyhogy összes adománya többre rug 300 uj forintnál. — Mi ennyi s ily valóban időszerű segély nyújtást nyilvános köszönettel, egyszersmind oly ígérettel viszonzunk, miszerint, (ha az isten ugy akarja mint magunk,) engedni nem fogjuk, hogy szegényebb tanulóink ez évet egyéb esztendőknél szűkebbnek érezzék. Tatay István. A „Győri Közlöny" irja: A mult héten ft. Székáts József és Geduly Lajos evang. superintendens urak voltak Győrött, kik legidősb tiszttársuk ft. Haubner Máté superintendens urnái jöttek össze hivatalos ügyek feletti tanácskozás és barátságos eszmecsere végett. — Máday Károlyt is várták, ez azonban hivatalos körútja által akadályozva volt a megjelenésben. A lelkes egyházfők elhatározták, hogy ezentúl, ha körülményeik engedik, hasonló tanácskozmányt minden évben tartanak, s a jövő évre gyülhelyül ismét Győrt tűzték ki. — Azok, kik a kedves vendégek tiszteletére t. Perlaky Dániel gyülekezeti felügyelő űr csanaki szőlejében és t. Szalacsy József urnák házánál rendezett kedélyes lakomáknál jelenvoltak, nem győzik magasztalni azon lelki gyönyört, melyet az érdemekben megőszült és köztiszteletben álló derék főpapok tudományos és mívelt társaságában élvezni szerencsések lehettek. SZERKESZTŐI MONDANIVALÓK. Czipok Rudolf úrnak, Puezinczon. Ha valamely beküldött cikk, a beküldés után nem közöltetik azonnal, ez még nem azt teszi, hogy az nem is közölni való. Az oly cikk, mint az öné is, mely régi dolgot, egyházunk történelméből közöl adatokat, nem lévén naphoz kötve, hogy érdekes legyen — sokszor hetekig is kénytelen kiszorulni olyanok miatt, melyek egyh. életünk napi kérdéseit tárgyalván, közlésök érdekessége is az időhöz van kötve. E körülmény szolgáljon ön, s mindazok előtt, kik beküldött cikkeik közlését várják, mentségünkre, hogy cikke, s illetőleg cikkeik, még meg nem jelenhettek; a mini a tér engedi, rendre mind következni fognak. A t. c. közönségnek. E lapok szerkesztője , orvosi rendeletből, 4 — 5 hétre Karlsbadba kénytelenittetvén utazni, helyette a szerkesztői teendőket, ez idő alatt, testvére, Ballagi Károly, n. körösi tanár, fogja végezni. GYÁSZJELENTÉS. Folyó hó 19-én kisértük síri nyughelyére a m. keresztest h. h. egyház derék lelkipásztorát n. t. Tamko Ferenc urat. A koporsóját környezett, külömhöző rendű, s rangú közönség arc vonásain egy gondolat sötétlett; mégis nagyon rövid a jelesek pályája. Az a buzgalom, — mely az elhunytat papi hivatalában lelkesité ; a folytonos önművelés, mely határát halálában érte el; az élénk érdekeltség ugy a tudomány- mini a kor minden nevezetesebb eseményei iránt; azon szép tulajdona, mondhatni erénye — mely szerint a régi világ klassikus írói mellett, a hazai nyelvet, nemz eti irodalmat nemcsak el nem hanyagolta, söt pártolta ; még hamvaiban is becsuiésünk, tiszteletünk tárgyává teendik öt. Megboldogult pályatársunk 1833-ik évben választatott m. keresztesi lelkészszé, — itt folytatta, s végezte hivatalát 1863. jul. 17-éig. E 30 év elég arra, hogy őt — a korában kitűnő szónokot, ügyes egyházkormányzót, — hívei sokáig megtartsák emlékükben; — azon tiszta hűség és vonzalom, melylyel hátrahagyott özvegye t. Gomba Klára asszonyhoz csatolva volt, — a gondoskodás, fáradság, önmegtagadás gyermekei — Ferenc, miskolci s. lelkész — Bertalan egyetemi jogász — jólléteért, méltók a bánat és fájdalom könyüire. Az a.-borsodi n. t. e.megyei szék — melynek asztalánál jegyzői s tanácsbirói szerepben 10 éven át tett szolgálatot érdemileg kell hogy emlékezzék e méltó tagjára. A temetési szertartás — Édes Ábrahám, Varga János, Fülep Mihály lelkészek, és a m keresztesi dalárda közreműködésükkel, díszesen ment végbe. „Kedveshalottunk, csendes legyen nyugvó helyed!44 Bornemisza József.