Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-07-26 / 30. szám

TÁRCA. Nt. szerkesztő úr! Magyarország több megyéibe — e végszükséggel küzdő, — a haza végzetes napjaiban hamuvá lelt gyámoltalan egyházunk felsegélésére könyöradoinányok gyűjtése végett kiküldölt kéregetöink, — a legközelebbi napokban mindnyájan visszaérkezvén, — miután a gyűlt fillérek megszámláltatlak, s a számadások tisztába hozattak, — sietünk mult évi igéretünk szerint a nagy közönség előtt is — minden egyes helyeken gyűlt könyöradományt felmutatva, — a számadást megtenni, — mig másfelöl mulhatlan szent kötelességünknek ismerjük a legmelegebb köszönetünket s örök hálánkat nyilvánítani, — e hon minden egyes lelkes és hü-buzgalmu fia s minden egyes egyházak és helységek iránt, valahol csak könyörületes szívek készek valának filléreikkel járulni e nemzetiségünk ugy, mint vallásunk -egyik leendő védbástyájának — egyházunknak felépítéséhez. Minő siker koronázta kéregetöinknek törekvését, fáradozásaikat, lentebb egész terjedelmében közölni fogjuk.— Mi megtettünk mindent, könyörögtünk, rimánkodtunk, zör.gettünk az irás biztatása szerint, mert önmagunktól minden erőnk megfeszítése mellett is fenmaradásunkat továbbra is biztosítani érezénk, hogy képtelenek vagyunk, s a könyöradományozáson s magunk csekély áldozatán kivül — miként sok más szerencsésebb egyházak — mi másból s egyébünnen segélyt csak alig, vagy csak gyéren nyerhetünk. — Igen n. t. szerkesztő úr! mi a milyen édes örömmel olvassuk nagybecsű lapjában és egyéb hazai lapokban, hogy a tagosítások, — a nemcsak születésre, de szívre és lélekre nézve is nagy és nemes földesurak igazságos oszlály, — s nagylelkű adományozásaik által miként készitnek sok szegény helységnek szebb és boldogabb jövőt, s miként adnak sok szegény nyomorral küzdő egyházainknak is áldási, jobblétet és életet; — épen olyan fájdalmasan érezzük mi, egyfelől, hogy bezzeg nincs ennek a mi egyházunknak sem egy talpalatnyi földje, sem semmiféle alapja, — sem kegyes urasága, ki után, ha a későbbi jövőben is, valamit remélne, — hívei pedig alig egy pár kivételével mind vagyontalan napszámos emberek; — azonban másfelöl, ha elgondoljuk e felette mostoha és ínséges időben a sikert, mit kéregetöink e sokat zaklatott országból felmutatnak, oszlik kétségünk s fájdalmunk setét fellege, s derül reményünk elborult ege, mert egy titkos szent érzés súgja ,,a ti uraságtok a haza, — s ugy tetszik mintha égi-szózat mondaná: „mit féltek kicsiny hitűek, „Isten a ti véduralok, ö szerez nektek erös alapot, s ád nektek hatalmas oszlopokat miként ősapáitoknak, s felemelkedtek hamvaitokból, erös védbástyává épültök, s lesztek nagy és hatalmas nemzetség. — Oli hazánk lelkes és áldozatkész fiai, buzgó sz. egyházai, ti — s a tőletek legközelebb gyászos egyházunk részére gyűlt szives áldozat filléreitek, teremtették bennünk •ez erös hitet. — Különösen főtiszt, superintendens urak, n. t. és tiszt, lelkész urak, s honunk dicső nagyjai, — mí hisszük, hogy ti átéreztétek a horderŐt, mely mintegy parancsolja, hogy ennek a magyar ref. egyháznak itt az ország szélén elveszni, elenyészni nem szabad, ennek megmentésére fillérezni sz. kötelessége minden hazáját igazán szerető protestáns keresztyénnek; — mi hiszük, ti tudjátok, hogy bár e honban sok szegény egyház igényli nemzetiségi szempontból is bökezüségtefcet, filléreiteket, — de épen nemzetiségi tekintetből nincs e hazában szegény egyház egy is elöbb-való filléreitekre, adományaitokra, akár az annyagi szegénységet, akár a fontos helyiséget tekintsük, mint ez az uj-vidéki magyar ref. egyház, itt az annyi idegen elemek tömkelege között. — Óh ne engedjétek tehát hogy e hitünk s éledő reményünk elharvadjon, hanem miután a téglára való már bejött, — adjatok ti a kik ínég nem adtatok — adjatok — Isten nevében kérünk — az építéshez szükséges egyéb anyagokra, hogy valahára az itt annyira szükséges Isten-háza felépülvén, mindannyian ti s még utódaitok is sz. örömérzettel mutathassatok, az ország ezen nevezetes pontján a ti filléreitekből is alakult magyar ref. templomra, melyben majd buzgó imádság száll fel értetek, — honunk és vallásunk felvirágzásáért a leghatalmasbboz, — s édes nyelveteken fogja hirdetni az urnák szolgája az üdv-igéket mind az időnek végéig. — Most mielőtt a begyült könyöradoinányok közléséhez hozzákezdenénk, az illetők megnyugtatására, annyit megjegyezni kívánunk, hogy csak az egyes egyházakat, helységeket fogjuk közölni a hol a segély gyűlt, — mert minden egyes adakozó nevének közétételére könyvek szükségeltetnének, — de meg buzgó adakozók, neveitek fellesznek jegyzökönyveinkben és hálás sziveinkben letörölhetetlen belükkel örökre jegyezve. — 1-ször is — Csóka Pál és Bútor János egyházunk kiküldött kéregetöi Komárom és Györmegyékben, szegény egyházunk felsegélésére a következő helyeken gyűjtvén, ily sikerrel tértek meg. Neszmély 6 frt 67 kr. Almás 9 frt 21 kr. Szomod 12 frt 71 kr. Tata 35 frt. Naszály lü frt 53 kr. Mocsa 17 frt 31 kr. Ivocs 21 frt 63 kr. Szendi ev. 4 frt 75 kr. Szendi ref. 2 frt 21 kr. Száki ev. 4 frt. Császár 24 frt 64 kr. Bokod 11 frt 60 kr. Dad 10 frt 94 kr. Kömlőd 9 frt. Oroszlány 11 frt 27 kr. Környe 1 frt. Tagyos 6 frt. Sz. György 2 frt. Komárom ref. 38 frt. 50 krt. Hetényi ref. 13 frt 76 kr. Sz. Péteri ref. 8 frt. Marcelházi ref. 6 frt 52 kr. D. Radván ref. 4 frt 54 kr. D. Mocs 10 frt 40 kr. Bucsi ref. 10 frt 88 kr. Kisujfalu 3 frt 20 kr. Bátorkeszi 11 frt 50 kr. Madar még nem küldetett be 9 frt 61 kr. Perbete 10 frt. Csuz 11 frt 5 kr. Udvard 4 frt 20 kr. Ó-Gyala-Imely 2 frt 60 kr. Kamocsa 11 frt 20 kr. Ns Ócsa 20 frt 84 kr. Nagy Tany 9 frt 20 kr. A két Gelléri és Bogya 5 frt 64 kr. Szilas 2 frt 71 kr. Lakszakálos 5 frt 38 kr. Apáca-szakálos 8 frt 29 kr. Ekecsi ref. 7 frt 20 kr. N. Megyer 15 frt Patas ref. 4 frt. Kulcsod 5 frt 10 kr. Csicsó 7 frt 20 kr. N. és K. Keszi 4 forint 30 krajcár. Ékeli ref. 10 forint 54 krajcár. Megyeri község 3 forint. Megyeresi ref. 6 forint. Aranyos köz. 3 forint. Aranyos egyliáz 9 forint. Ó-Szöny gr. Zs. I. 10 forint. Ó-Szöny ref. 8 frt. Ácsi ref. 21 frt 4 kr. N*