Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-18 / 3. szám

Azt hiszena tehát nem {lesz érdektelen, (a fentebbi munka ismertetése, mely föllebbenti a fátyolt, és belepillantást enged az „újszövetségi Mózes" — igy nevezi magát az uj secta szerzője — szentélyébe. A fentebb címzett munka kiadója, valószínűleg Wirznek, a nazarenus községbeli papságban utódja, legelébb is tájékoztat bennünket szándoka és feladata iránt, és okát adja, miért vállalkozott oly férfi életének leírására, kit a világ alig ismer. f ,,A világnak—mondja a kiadó—megvannak az ő nagy férfiai, azoknak tömjénez, azoknak épít emlékeket, ünnepel ünnepeket. Legyen meg a világnak a magáé, de ,,az utolsót a ki a földből feltámad" nem ismeri. Az egyháznak is meg van a magáé, ám tartsa meg. Csak emberi bölcseség bír még benne érvényre jutni. Az élő hittől, a valódi istenfélelemtől és keresztyén életmódtól egészen független ügyességek és ismeretek adják a jogosultságot arra, hogy valaki az egyház tanszékeit elfoglalja, s azok egyengetik az utat annak minden hivatalaira és tisztségeire. Holt tudás lépett az isteni megvilágittatás helyébe." Nem rosz lecke a lelketlen szóbölcseség és az írástudói elbizakodás ellen, csakhogy ebből ne azt következtessük, hogy mivel a tudomány sokaknál holt betű, és mivel „boldogok a lelki szegények:" tehát mindenen segítve lesz, mihelyt—nem tanulunk; inkább megfordítva oda kell törekedni, hogy a tudomány annyira vérünkké váijék, hogy bennünk egész életünket irányozó hatálylyá legyen. „Isten országa — Így folytatja a kiadó előszavát — bensőnkből születik, és Wirz életirása űtmutatás akar lenni arra nézve, hogy eszközöltetik az ember benső átalakulása Istennek mindent ujjá teremtő, élő igéje által. Utat akar az mutatni Isten azon igazi élő templomához, hol az Isten lélekben és igazságban irnádtatik. Oly embereknek, kik fogékonyak az igazság iránt, ha az, emberi bölcseség csillámaiból kivetkőztetve egész egyszerű tisztaságában lép szemök eleibe, Wirz életirása nem lesz gúny tárgya, hanem élet eledelét találandják benne. Az élő benső keresztyénség alapigazságai sugárzanak abból, az igazság tanuságlételei megerősítve ezerszeres tapasztalatok által, lélek és életteljes szavak, nem hiú csengő hangok, mint a mai írástudók szavai. Oly olvasókhoz fordul e könyv, kik megunva az iskolában betanult s mesterember módjára folytatolt erő- és nedvtelen szószátyárságot, keresztyén igazság élő tanúsága lilán vágyódnak, oly tanúságok ntán, melyek a benső élet kútforrásából merittettek, és a tapasztalat tüzpróbáját kiállották." Ez mind igen értelmesen hangzik és sok tekintetben figyelemre méltó, csak az a baj, hogy a könyv épen nem áll öszhangzásban avval a mit az előszó oly fennen ígér. Mert a könyv maga oly bolond dolgokat tartalmaz, hogy az embernek a feje zúg, midőn olvassa és hagymázban szenvedőnek beszédit hiszi maga előtt följegyezve látni. A könyvnek három része van. Az első Wirz életleirását adja; a második Wirz tanának mintegy dogmatikáját tartalmazza; a harmadik levelezéseinek kivonataiból áll a kiadónak közbeszúrt jegyzeteivel és végezetül jön a haláláról való tudósítás. Az életleirásból csak igen keveset tudunk meg a férfi külviszonyairól, sorsáról. Wirz 1778. jan. 22-én született Baselben. Gyermekkorában — igy beszéli — háromszor illette meg az isteni kegyelem s ezen ébresztések mindannyiszor november hóban álltak be; de ő nem hallgatott az isteni szózatra, hanem űzte atyja mesterségét, a selyemszövést. 1801-ben katona lett; de már a következő évben szökve hagyta oda a zászlót s e gyávaságáról azt mondja egész naivsággal; ,,az Úr e hütelenséget javamra fordította." Több évi vándorlás után 1807-ben Baselben megházasodott és akkor ,.az Úr ismét kezdett kopogtatni szíve ajtaján." — Nem bírván mesterségéből megélni, Lyonba ment, de onnan' 1813 ismét visszatért Baselbe. Akkor kezdett legelőször „a hajnal hasadni lelkében az Isten dicsőségére." Testi szenvedések miatt föl kellett egészen hagynia mesterségével. Akkor ismerkedett meg több kegyességre ébredt férfiakkal és belépett egy kegyes conventiculumba. Ez időtől fogva ismételt látások állal kisértetett. „Egy napon — igy beszéli első látását — midőn nem csak testem nagyon szemedett, de lelkileg is nagy kisértetben voltam azon tenger bűneim miatt, mely habozó hullámaival szemeim előtt állott és én keservesen sírtam : akkor törlént, hogy magam előtt ágyam lábánál szellemi lényeknek egy csoportját pillantottam meg, melyeket világfény folya körül, ugy hogy azokat égi szellemek és angyaloknak ismertem fel, de én csak fejeiket és melleiket láttam. Azok, a mint mondám, ágyam lábánál magasban lebegtek és arcukat felém forditák. Azok egyikének fején püspöki süveg volt és hóna alatt püspöki bot, balkezében pedig olajos üveget tartott. A másik közönséges papiöltözetben volt. A többi lények, kik hajadon fővel voltak, angyaloknak látszottak lenni. Amaz első szellem püspöki vagy inkább érseki diszöltözetben, mert ennek kellett öt tartanom, tekintve tiszteletreméltó magatartását és magas tekintélyét, megszólított engem barátságosan és sürii könyhullatással siratott, bűneimre nézve vigasztalt, Ígérvén nekem teljes bűnbocsánatot. Erre elővette a balkezében levő olajos üveget és megkente fejemet olajjal." Ez volt az első kegyjelenés. A másikat igy beszéli Wirz „1823. évi április hóban szemem elöl felvonatotf egy függöny és láték rövid idő alatt általam áttapasztalandó dolgokat, a miktől természetem megirtózott, mert kijelentetett nekem, hogy befogok vezettetni Urunk Jézus Krisztus egész szenvedési folyamába, az olajhegyem kínos állapotától fogva a keresztfán való szenvedése és haláláig, valamint sírba fektetése és pokolraszállásának állapotába is. Mind ez nem sokára nem csak a lélek, de a test minden részeiben is érezhetőleg magiai uton meglett." Ily tarka beszédek, melyek mint beteg hagymázos agy szüleményei megjárják, de könyv komoly lapjain olvasva undorítók, töltik be az egész első részt. Wirz ezentúli életéből csak azt tudjuk még meg, hogy sokat betegeskedett és nem dolgozott. Miből élt, miből tartotta családját? nem mondja. 0 a szentek közt világossággá és mint 6