Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-06-28 / 26. szám

az alsóházban, miszerint az anglican lelkészek fennálló abbeli köteleztetése, hogy felavatásukkor az államegyház által megállapított hitcikkelyek és formularéknak tartoznak aláírni, töröltessék el vagy változtassék meg. Az e thema felett, f. hó 9-én folyt alsóházi'-vita kiváló fontosságú volt A ministerium csak úgy birta magát kivonni, hogy a napirendre utalt, mi által hallgatag bevallotta, hogy az ügy érdemleges megvitatása többé soká nem halasztható, ha bár a kormány jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy azzal foglalkozzék. Három száz esztendő mult el, mióta 1562 az ismeretes 29. cikkely Erzsébet királyné,a parlament és a lelkészi convocatio által az anglican vagy püspöki egyház alapjául lőn elfogadva. Ez oly munkára nézve, mely isteni ihletésre igényt nem tart, szép idő és még mai nap is ama cikkek szelleme az egyház szellemével annyira egy, hogy az egyháziasak most sem óhajtják azoknak változtatását. Mérsékelt körülírását képezik azok az angol egyház hitvallásának, nevezetesek abban a mit meghatároznak, s nem kevésbbé nevezetesek abban, a mit határozatlanul hagynak. Minden emberi formák, s igy hitvallások és symbolumok magyarázatánál is, a magánitélet számára szükségkép szabad tért kell engedni. Hitvallások szavak által fejeztetnek ki, a szónak pedig nem tulajdonit minden ember egy és ugyanazon értelmet. S igy nem is gondolható, hogy az anglican egyház minden lelkésze, ki háromszáz esztendő óta abban felavattatott és templomaiban szolgált, a 39. dogmatikai cikket épen egyformán értette legyen. De ha a vallás nem változott is a reformatió óta, a mód, a hogy a lelkészek e vallással való egyetértésüket kijelentették, az idők folytával sokkal megszoritóbb lett, a mint az eredetileg volt. 1562 a követelt aláírás nem volt egyéb, mint egyszerű kijelentése annak, hogy az anglican imádságos könyv, the Book of Common Prayer Isten igéjével ellenkezőt nem tartalmaz, és hogy a 39. cikkely a szent írással egyező. A II. Károly visszahelyezése után 1662-ben kelt ,r

Act of Uniformity" ellenben már azt a kijelentést követeli a lelkésztől, „hogy ő nem színlett beleegyezését és helybehagyását adja mind ahhoz, a mit a Prayer Book tartalmaz és rendel." Az akkori reactionarius parlament által szabott ezen egyenlősitési actának az lett a következése, hogy 1662-ik évi Bartolmeus napján 2000 kegyes és lelkiismeretes lelkész az egyházból kivált és e férfiak „Bartolomeisták" neve alatt mai nap is köztisztelet tárgyai. De bátor ama szűkkeblű törvény szavait most már senki sem pártolja, lényege szerint az minden határozmányaival együtt változatlan fenmaradt, és nem múlik el esztendő, hol egy vagy más meggyőződéshű lelkész a lelkiismeretével ellenkező ama nyilatkozat által az egyházhivatal s rendesen az egyházból is ki ne szoríttatnék. Ez az a sérelem, mely ellen irányozva voltak a fentemiitett indítványok. Az egyházon belől előre haladó és kormányra és parlamentre hatást gyakorló nyilvános szellem lassankint segíteni fog e bajon s alig lehet kétség benne, hogy a mostani kormány az ügyet mielőbb elővenné, ha szerencsétlenségre az csupa oly férfiakból nem állana, kik nagyon előhaladt koruknál fogva nyugalmat keresnek és oly nehéz és kényes természetű kérdésektől visszahökkennek. Buxton Károly úr a tárgyat tapintattal és mérséklettel hozta szőnyegre, de nem bir még elegendő politikai nyomatékkal és parlamenti tekintélylyel. Nevezetes volt, hogy két igen talentomos fiatal szónok, Butler Johnson és Morison urak, mind a ketten tory pártbeliek, a kérdés szabadelvű nézetét melegen gyámolitották. E fiatal emberek még csak nem régen hagyták oda az oxfordi egyetemet, hol jelenleg a szabadabb nézetű theologia oly férfiak mint Stanley és Jowett és mások által erélyesen van képviselve. Ki az idő jelenségeit ismeri, annak nem lehet nem látnia, hogy az angol egyház jelentékeny reform előestején áll. (Az Allgemeine után.) ESSAI SUg L'ESPRIT ET L'INFLUENCE DE LA REFORMATION DE LUTHER.*) III. A mű első részében szerző kimerítően fejtegette a középkor történeti viszonyait, kiemelte az események mélyebb rugóit, melyeknek kirna*) Lásd 9. és 12. szám.