Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-06-28 / 26. szám

az alsóházban, miszerint az anglican lelké­szek fennálló abbeli köteleztetése, hogy felava­tásukkor az államegyház által megállapított hit­cikkelyek és formularéknak tartoznak aláírni, tö­röltessék el vagy változtassék meg. Az e thema felett, f. hó 9-én folyt alsóházi'-vita kiváló fon­tosságú volt A ministerium csak úgy birta ma­gát kivonni, hogy a napirendre utalt, mi által hallgatag bevallotta, hogy az ügy érdemleges megvitatása többé soká nem halasztható, ha bár a kormány jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy azzal foglalkozzék. Három száz esztendő mult el, mióta 1562 az ismeretes 29. cikkely Erzsébet királyné,a parla­ment és a lelkészi convocatio által az anglican vagy püspöki egyház alapjául lőn elfogadva. Ez oly munkára nézve, mely isteni ihletésre igényt nem tart, szép idő és még mai nap is ama cikkek szelleme az egyház szellemével annyira egy, hogy az egyháziasak most sem óhajtják azoknak változtatását. Mérsékelt körülírását képezik azok az angol egyház hitvallásának, nevezetesek ab­ban a mit meghatároznak, s nem kevésbbé neve­zetesek abban, a mit határozatlanul hagynak. Minden emberi formák, s igy hitvallások és symbolumok magyarázatánál is, a magánitélet számára szükségkép szabad tért kell engedni. Hitvallások szavak által fejeztetnek ki, a szó­nak pedig nem tulajdonit minden ember egy és ugyanazon értelmet. S igy nem is gondol­ható, hogy az anglican egyház minden lelkésze, ki háromszáz esztendő óta abban felavattatott és templomaiban szolgált, a 39. dogmatikai cikket épen egyformán értette legyen. De ha a vallás nem változott is a reformatió óta, a mód, a hogy a lelkészek e vallással való egyetértésüket kijelentették, az idők folytával sokkal megszoritóbb lett, a mint az eredetileg volt. 1562 a követelt aláírás nem volt egyéb, mint egyszerű kijelentése annak, hogy az angli­can imádságos könyv, the Book of Common Prayer Isten igéjével ellenkezőt nem tartalmaz, és hogy a 39. cikkely a szent írással egyező. A II. Károly visszahelyezése után 1662-ben kelt ,r Act of Uniformity" ellenben már azt a kijelen­tést követeli a lelkésztől, „hogy ő nem színlett beleegyezését és helybehagyását adja mind ah­hoz, a mit a Prayer Book tartalmaz és rendel." Az akkori reactionarius parlament által szabott ezen egyenlősitési actának az lett a következése, hogy 1662-ik évi Bartolmeus napján 2000 ke­gyes és lelkiismeretes lelkész az egyházból kivált és e férfiak „Bartolomeisták" neve alatt mai nap is köztisztelet tárgyai. De bátor ama szűk­keblű törvény szavait most már senki sem pár­tolja, lényege szerint az minden határozmányai­val együtt változatlan fenmaradt, és nem múlik el esztendő, hol egy vagy más meggyőződéshű lelkész a lelkiismeretével ellenkező ama nyilat­kozat által az egyházhivatal s rendesen az egy­házból is ki ne szoríttatnék. Ez az a sérelem, mely ellen irányozva vol­tak a fentemiitett indítványok. Az egyházon be­lől előre haladó és kormányra és parlamentre hatást gyakorló nyilvános szellem lassankint se­gíteni fog e bajon s alig lehet kétség benne, hogy a mostani kormány az ügyet mielőbb elő­venné, ha szerencsétlenségre az csupa oly férfi­akból nem állana, kik nagyon előhaladt koruk­nál fogva nyugalmat keresnek és oly nehéz és kényes természetű kérdésektől visszahökkennek. Buxton Károly úr a tárgyat tapintattal és mérséklettel hozta szőnyegre, de nem bir még elegendő politikai nyomatékkal és parlamenti te­kintélylyel. Nevezetes volt, hogy két igen talen­tomos fiatal szónok, Butler Johnson és Morison urak, mind a ketten tory pártbeliek, a kérdés szabadelvű nézetét melegen gyámolitották. E fi­atal emberek még csak nem régen hagyták oda az oxfordi egyetemet, hol jelenleg a szabadabb nézetű theologia oly férfiak mint Stanley és Jo­wett és mások által erélyesen van képviselve. Ki az idő jelenségeit ismeri, annak nem lehet nem látnia, hogy az angol egyház jelentékeny reform előestején áll. (Az Allgemeine után.) ESSAI SUg L'ESPRIT ET L'INFLUENCE DE LA REFORMATION DE LUTHER.*) III. A mű első részében szerző kimerítően fejte­gette a középkor történeti viszonyait, kiemelte az események mélyebb rugóit, melyeknek kirna­*) Lásd 9. és 12. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom