Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-01-18 / 3. szám
Miután az indulgenti^k vagy bűnbocsátó levelek botrányos árulása'által előidézett liitujitás, a keresztyén vallásnak az evangyéliomi tisztaságra visszavitelével az ember erkölcsi javulását akarta leginkább eszközölni, világos, hogy e szent célra törekvésében főtényező volt az Úr Jézus általi megváltás, tehát az üdvösség tana, s ez a hitújítás lényegének mondható. Hogy a bűnös ember ezen újjászületése, az erény és erkölcs # r útjára térése, mint az apostol nevezi: ,,az Ur Jézus Krisztusban járás4 4 (Kolos. II. 6.) szóval a Krisztus érdeme általi üdvezülés a Megváltó isteni küldetése és istenségébe vetett hiten alapul, s azzal a legszorosabb kapcsolatban áll, ebben kételkedni nem lehet. Könnyen érthető azért hogy a Szentháromság hitágazatának oly máddal tagadása, mint Servet is azt tevé, méltán areformatio legfőbb, legszentebb műve ellen intézett csapás, azt, ugy szólva, megsemmisítő merénylet színében ttint fel, s épen azért a reformátorok részéről elkeseredett ellenszenvet s bármely fegyvert használó visszahatást költött fel,-miután az evangyéliom helyreállítói jól tudták, s keblüket azon igazság és meggyőződés egészen áthatotta, hogy a protestáns egyház a Bibliával áll és bukik. Nem csuda azért ha, mint hitték, a veszélyes és a reformatio még gyenge élőfájának gyökerét aláásó tévtan ellen oly szenvedélyes harcra keltek, mielőtt minden más tekintet, még az emberiség szava is elnémult, kik nem feledhették, hogy az arianismusból a 4-d században, a keresztyén egyházat alapjában megingató véres viszálkodások eredtek. Hogy a Szentháromságot, tehát a Krisztus istenségét illető hitágazat még ma is milyen nagy fontossággal bir, minő hatást gyakorol, e részben legyen elég hivatkozni azon körülményre, hogy az 1859-beli protestáns pátensből magyarhoni evangelicus egyházunkban fejlődött versengések folyamában a szentháromság hitágazata is szerepelt, mert á mint tudva van, némely tót patentalistáknak alkalmat adott, vagy ürügyül szolgájt, egy pár autonomicus evangelicus superintendenst egyebek között azzal is gyanusitni, hogy a Szentháromságban nem hisznek.*) *). L. „Protestáns Egyházi és iskolai Lap" 1862-ki folyama 36-dik számában superintendens Székács József urnák az ág vall. bányakerület közgyűlésén tavalyi aug. 28-án tett hivatalos évi jelentését, melyben a fenemli-Iia talán ez állitás ellenében némelyek azt hoznák fel, hogy p. o- ma Németországon a Szentháromság tana felett szabadon és minden veszély nélkül vitatkoznak s e részben több tekintélyes tudósok, u. m. Paulus, Wegsclieider, Strausz stb. neve és példájára hivatkoznának, — erre azt lehet egyszerűen megjegyezni, hogy az időt, melyben élünk, a reformatio korától három század választja el, s a mint egyfelől a tlieologiai tudományok nagy előmenetelt és gyarapodást nyertek, ugy másfelől az eszmék is sokat tisztultak, az előítéletek ereje csökkent, a felvilágosodás nagy kiterjedést nyert, a protestantismus becse iránti meggyőződés annyira szilárdult, sőt oly erős gyökeret vert, hogy annak a tudományos vitatkozások nemcsak kárára nincsenek, de sőt inkább még gyarapodására szolgálnak. S hogy a két idő közötti külömbség kifejezésére bibliai kitételt használjak, legjobban jellemzi e::t Sz. Pál apostol mondása : „Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert azt még nem szenvedhetitek vala el." (I. Kor. III. 2.) Legyünk őszinték'- lehet e még ma is mondani, hogy a keresztyén, vagy ha tetszik az evangelicus szabadsághoz nincs semmi veszély ragadva? hogy azzal visszaélni nem lehet? A rationalismus és supernaturalismus közötti oly régi, a keresztyénséggel csak nem egykorú vitát és harcot már teljesen befejezettnek mondhatjuk-e? Nem talál e a maga isteni származása s erejével oly büszke emberi józanokosság merész kutatásai sorában őtet megakasztó korlátokra és oly határra, miről Kisfaludy Sándor mondja: Hanem hiba s csorbaság, A ki ezen által hág ? S vájjon a józan okosságra támaszkodó, csupán ebből meritő, ugy nevezett természeti vallás képes e a gondolkodó fő minden kételyeit eloszlatni ? a szív minden felsőbb vágyait és reményeit kielégitni? a megpróbáltatás nehéz perceiben teljes megnyugtatást és vigasztalást nyújtani? Megfejtheti e az, életünk vég és magasabb problémáját, vagy fellebbenti az azt fedő titoktett vádoskodást azon felötlő körülmény kíséretében emliti, hogy egyház látogatási kőrútjában azzal még a szentszékből is gyanusittatott, valamint ugyanazon 1 lap 37-dik számában pozsonyi superintendens Geduly Lajos ur is hasonló panaszt emel.
