Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-06-21 / 25. szám

BELFÖLD. IGÉNYTELEN NÉZETEK, A FEJÉR KOMÁROMI EVANG. EGYHÁZMEGYE JELENLEGI ÁLLÁSÁRÓL. Az egyházmegye, mint több egyházakból álló testü­let, autonom állásának erös básisán fentartja s élvezi elvi­tázhatlan jogait és híven gyakorolva megoldja minden ma­gasztos teendőit. — E téren minden egyházmegyének az a dicső feladata, hogy a mit tennie kell, annak tevésében el nem hibázott erélyét fennen ragyogtassa, ne hogy a közü­gyek vezetése s elintézése körül a jó akarat, minden csele­kedetnek megszentesitése nélkül csak kevés jelentőségű és igy senkii ki nem elégitö üres akarat maradjon. A fejér komáromi evang. egyházmegye évi tractuális gyűlésein hozza végzéseit, s ugyan ott intézi kissebb és nagyobb jelentőségű bajait. — Végzéseiről s határozatairól a felvett jegyzökönyvek szóllanak ; de amit eléggé fájlalni lehet, számos végzései és határozatai a jegyzőkönyvvel együtt ad acla félretétetnek, s minden érvény szerzés nél­kül maradnak. — Ha a jegyzökönyvekre csak egy futóla­gos pillanatot vetünk; minden évi gyűlésünk jegyzököny­vében olyatén pontokra találunk, melyek mint irott malasz­tok fenállanak, de azoknak életbe léptetésük, ha csak jobb időkre nem hagyatott, még mind ekkorig tényleg nem esz­közöltetett. — Már pedig a gyűlésnek nem csak a határo­zatok hozása, — s minden jó indítványok elfogadása, ha­nem a fenforgó nehézségeknek megoldására s minden elő­forduló bajoknak megorvoslására tényleg való befolyása, volna a legszebb teendőinek egyike — a jó akarat mellett tenni is kell, különben testületünk semmiben sem fog kü­lönbözni, a szenvedőt csak szánni, de rajta könyörülni ós segíteni nem akaró egyénektől. — Épen egyházmegyénk határozatainak érvényszerzésben oly igen nagy visszama­radása az, melyet sok helyen azon hiedelem folytán igen eszélyesen fel tudják használni, hogy az egyházmegye az ö határozatáról vagy egészen megfeledkezett, vagy annak hozását mint egy megbánva, azt nem is fogja többé érvé­nyesíteni. Megvallom, nem örömest teszem, de az igazságnak s az ügy érdekének tartozom vele, hogy ez egyházmegyé­nek sok oldalú mulasztásait nyilvánosságra hozom. — Nin­csen itt hiány elég higgadtan gondolkodni tudó egyházi és világi férfiakban, sem annyira a kormányzati rendszerben, sem a közügy körüli magasztos lelkesedésben; — hanem az, ami egyházmegyénk tespedését okozza, s az abban oly gyakor izbeni consistoriális ülések megtartását szükségeli, — az nem egyéb, mint a gyűlési üdvös határozatok életbe léptetésének sajnos elnapolása, s elő nem vevése, mert hi­szen a gordiusi csomót nem elég csak kelté metszeni, de meg is kell azt oldani, már pedig a jó eredmény csak is a jó megoldástól várható. Hogy tehát egyházmegyénk, mint egy erös varázs ütésre jelenlegi tespedő állásából kiemelkedve, jövőre egy kedvezőbb életre, valóságra ébredve, jelentékenyebb színe­zetet is Ölthessen magára, s hogy kebelében jó rendel foly­janak mindenek: — soha meg ne engedtessék, hogy a gyűlés alkalmával csak egy oly jegyzőkönyvi határozati pont is kerülje el egészen a figyelmet, mely ama díszes külső öltözék, az érvény szerzésnek öltözéke nélkül, ma­radna. — Különben adja az ég, hogy ez egyházmegye, két egymástól távol eső szélein álló egyházi és világi elnökün­ket oly kölcsöuös jó bizalom, s oly erös tenni vágy élesz­sze, s szorosan egymáshoz fűzze, hogy közös ügy szerete­tük bő áldást árasztó legyen az egyház életének minden rétegeire s mozzanataira, s hogy azon jó egyetértés fonala, mely kívánatos célra egyedül vezethet, soha meg ne gyen­güljön, — mindent együttesen és semmit a nélkül ne te­gyen. — Igy egyházmegyénk mint egy kicsiny alig 10 gyülekezetekből álló testület, az elnökök kölcsönös bi­zodalom s egyetértés szülte eljárásában látni fogja s feltalálja bölcs igazgatásának legkívánatosabb valóságát, igy a felébredő tenni vágy, a legkissebb egyházak ré­tegeiben is fog nyilvánulni, gyülésileg hozott határoza­tokat közérvényességükben nemcsak méltánylani, hanem azoknak kötelező erejöket elismerve, jogosságukon béké­vel megnyugodni. — Igy az elnökök erélyes buzgalma s kitartása, uj erőt s lendületet nyer, az egyházi s világi testületnek egyértelmű támogatásában, s a mi ekkorig hiá­nyos volt, t. i. a hozott üdvös határozatok végrehajtása s érvény szerzése, azután minden egyesnek a legőszintébb s legkívánatosabb feladata fog lenni. Horecky Gedeon, száki evang. lelkész. (BÉKÉS, máj. 28.) Idvezitönk az isteni lélek magya­rázatára Nikodemus előtt felhozott hasonlatban annak mű­ködését e szavakban adja elő Ján. 3, 8. A szél a hová akar fúni, fu és annak zúgásáthallod; de nem tudod honnét jő és hová mégyen: igy vagyon minden, a ki Sz.-Lélektöl születtetik, Mindannyiszor ez igék magyarázata áll elé­bünk, ha kedves meglepetésünkre egy-egy magasztos érze­lemtől sugallott s önző korunk színvonala fölébe emelkedő szép tettről értesülve, az emberi és keresztyéni önmegta­gadás szent erényének híven jellemző vonásával találko­zunk. Ó mily boldogító! annak tudatában hintenünk el a jónak magvát, hogy az isteni gondviselés ápolandja azt to­vábbra, mig a csekély mustárból terebélyes élőfa nővén, árnyai alatt százaknak enyhet ád; mert a világtörténet lap­jai, közelebbről a. sz. egyházunk évkönyvei erről minde­nik lapon nyilvános tanúbizonyságot tesznek. Legközelebb mult Pünköst-ünnepszentelésünk is megerősített ezen hi­temben, sőt arról győzött meg, hogy a mi, világi jók­ban szegény prot. egyházunk fenállhatása. terjedése- és virágzásának minden időkre biztosító alaptőkéje a hívek buzgóságában él s öröködik nemzedékről nemzedékre, mintha egyenesen onnét felülről szállana ránk időnként az áldás és minden jó adomány. — A jó történetesség hozta ugy, hogy Iíétegyházán, szíves barátság és vendég­szeretet körében töitém az ünnepet, mely életem eddig

Next

/
Oldalképek
Tartalom