Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-06-07 / 23. szám
részint reformált, a nagylelkű grófot ünnepélyesen s egyező akarattal az egyház fögondnokává elválasztá, mely egyházi hivatalt a gróf kegyes volt elfogadni; ki úrbéreseinek bizalmát és szeretetét nemcsak megnyerte, hanem meg is érdemelte valóban. Áldja meg öt az Isten szeretve tisztelt családjával s engedje, hogy e földön is élvezhesse szép lettének boldog tudatát sokáig. Megjegyzendőnek vélem, hogy ezen birói eljárásnál, hol a protestáns alattvalók ügyét valóban lelkesen fogták fel, nemcsak a földesúr, hanem az egész alispáni bíróság római katholika vallású ; hanem igaz — magyar volt. — Vajha közel és távol is követnék e szép példát. A másik tagositási kedvező eredmény Tornyos-Németiben s Miglécen Abaujmegyében történt, honnan eképen tudósítanak. Elhallgatom, a mi másutt is — többször még nagyobb mérvben is történik, hogy a nemes keblű birtokos urak, (kik többnyire róm. katholikusok, a kóji Komáromi családon kivül) a tornyos németi lelkészi hivatal javadalmazására, eddigi birtokán felül teljes féltelki illetőséggel járultak, az iskolatanitó eddigi szembetünöleg csekély földbirtokát egy féltelki illetőségre emelték fel: hanem csak a migléci ref. leányegyházban a népmivelés szent ügyének szerencsés elöhaladását kívánom megemlitni. Migléci számszerint 9 protestáns volt úrbéres gazda, noha egy sincs közlök egész telkes, hogy gyermekeiket rendesen iskoláztathassák, egy újonnan alakítandó iskolatanítói állomás biztosítására magok közt egyesültek, saját illetőségekből e célra egy-egy hold földet önként felajánlottak, kiknek szent buzgalmát a földbirtokos urak látván, a felekezetességen felülemelkedve, egy egész lelki illetőségre 28 holdra felemelték, főleg tek. Turánszky István úr nemes példájára s lelkes buzdítására, a földek rendes megmivelésére az emiitett volt úrbéres 9 gazda forma szerint lekötelezvén magokat. De még itt sem állapodott meg az áldozatkészség, hanem figyelmeztetvén a nemes keblű földesurak a migléci ref. roskadozó templomra, melynek semmi tökéje, semmi jövedelme nincs, annak fentartására saját illetöségökből 5 és % köblös földet ajándékozlak. — Voltak róm. kath. testvérek, kik e szent célra is fél-fél holddal járultak. Miglécen pedig a határ szűk, a föld drága s termékeny. Adja Isten áldását az ily nemes tettekre. Ily szent buzgalom s ily kész áldozattételek mellett nem lehet, hogy elaljasodjék s elvesszen nemzetünk, nem lehet, hogy ne növekedjék tökélye s boldogsága. Z. Y. BARSI ÁG. HITV. ESPERESSÉGI GYŰLÉS. Egyházmegyénk kebelében a vallásos buzgóság s testvéries szeretet munkálódása meg nem szűnt, bár való hogy jelenleg mindannyian inkább a benső otthonos élet mozgalmaiban vagyunk elfoglalva, — sem mint a közélet nyilvános terén. Folyó 1863. május 27-én Léván tartottunk esperességi gyűlést s az őszinte bizalom, melylyel minden kebel egyházmegyei felügyelőnk, Kosztolányi Józsefhez, vonzódék, bizonyára a kegyeletteljes vallásos érzés, felebaráti szeretet s közügy iránti részvétnek is nagy emeltyüje, — s bizton reméljük, hogy csendes munkálódását a fölöttünk őrködő jóságos Isten hő áldása követendi. Egyházaink mindannyia teljesen volt képviselve. Mult gyűlésünk óta számos változás történt kebelünkben : a lévaiak Massanyi Mihályt választák lelkészüknek s az lisztét 1862. october 7-e óta valósággal viseli is; —a Nagy Szelecsenyiek Dedinszky Jánost f. évi május 17-én megválasztván, az ugyanakkor hivatalát el is vállald. A körrnöcbányai német és tót ajkú egyházak Lovich Károlyt választák — Schindler János leköszönése folytán közös felügyelőnek. A farnadi leányegyház f. é. apr. 2-án Bobcsek Sámuelt tanítónak meghiván,—ugyan azaz óta kebelében tettleg működik is; — a nemes—koszlolányi lelkész pedig előbbi ,,Csertek — nevét ,,Szellemire" változtatván a m. k. helytartó tanács engedelmével ezentúl azon névvel lesz címezendő; mindezek tudomásul vétettek gyülésileg s ugyan akként lesz ezekről kerületi főtisztelendő superintendens urunk is értesítendő. Egyik főteendonk volt a megürült esperesi tisztség betöltése; n. t. Kolbenhayer Soma, volt nagy szelecsényi lelkész s esperesünk, a honthmegyei csalomiai egyház által elhivatván, tisztét megköszönte, — a közönség szíves elismerése, és barátai őszinte vonzalma öt követvén, — helyébe az egyházak beküldött szavazatainak többsége szerint Szellemi Mihály, nemes kosztolányi lelkész, lön megválasztva — s a szokásos eskü letételével s esperesi pecsét átadásával hivatalába iktatva. Meghatott kedélylyel köszönte meg az irántai bizalmat, megemlité: hogy habár a protestantismus lényegéhez tartozó önigazgatási jog föntartása különösen a jelen mozgalomteljes időben nehézségekkel vagyon kapcsolatban — annyival inkább : hogy a közlisztséget viselők a zavart okozni ügyekvö gyanúsítok rágalmainak s becstelenitéseinek vannak kitéve, ö mindazonáltal — épen úgy mint azt négy év előtt és áldozatkészen tevé — Isten segedelmével ezentúl is híven teendi, s bizik hogy csakugyan azon nagy Isten segedelmével — ki az erőtlenekben is hatalmas, feladatát teljesitendi. Jegyzőkönyvbe iktattatott, hogy a mult évben megalapított egyházlátogatási rendhez képest ö fötisztelendősége, kerületi superintendens urunk, ezen egyházmegye egyházaiban a canonszerü látogatásokat a kitűzött időben u. m. sept. ll-töl 18-ig bezárólag teljesítvén az ezen látogatásokróli jegyzökönyvek szent és törvényes munkálódása tanusitásaul esperességi levéltárunkba ugy mint az illető egyházakéba valósággal letétettek. Felolvastattak emlékeztetés okáért a lelkészi és tanítói özvegyeket és árvákat gyámolító egyházmegyei intézet alapszapályai, melyhez a jelenlevő lelkész és tanitó urak hozzájárulásukat élő szóval is kijelentették; — az egyházmegyei keletkező pénztár gyarapodásáról is gondoskodtunk, s az egyházak esperességi évi fizetéseiket is rovatosan iktattuk jegyzőkönyvbe. 46 *: f
