Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-06-07 / 23. szám

„honi terméku-nek keresztelt, mintakép felállított és mégis félszegül közölt, melynek ha a Iába democratia, a feje bizonyára Autocratia. És most Isten önnel; én a tárgyat felvilágosítottam, személyeskedni, feleselgetni, átkozódni, mást bűnösnek nevezni, nem szeretek, az utolsó szót tehát Cs. úrnak hagyom*), azonban újból figyelmeztetem: „a ki szélnek vet, szelet arat!'4 L á m p á s i. ISKOLAÜGY. KÖZLEMÉNYEK A FOGARASI (ERDÉLY) REF. ISKOLA KÖRÉBŐL. Az ujabb időben, alig hiszem, hogy a socialis eszmék közül, hazánkban is bármelyik inkább megragadta volna a közfigyelmet, mint a népnevelés eszméje. A nemzet minden rétegét kezdi áthatni a megváltó eszme. Fent és alant nem kis mértékben sürögnek körülte; sőt egész erőből dolgoznak ez óriási munka, a népnevelés létesítésén. Az idő nyakunkra nőtt. A kor szelleme nem kérd s nem vár, feltartózhatlanul halad kiméri útján. A százados mulasztásokat csak is a népnevelés hatalma ütheti helyre; és csak is ez vihet a haladó korral karöltve előre. Elismert igazság, hogy nemzetünk eröpontja magában az úgynevezett népben van, ezt kell a tudás, a korigényelte miveltség színvonalára felemelni, hogy a nagy népcsaládban nemzeti életünk fennállhasson. A népnevelésnek legbiztosabb eszköze, az iskola. Innen árad ki a nép közé minden világosság. Csakis az iskolán keresztül nyerhetnek kifejezést az ujabb kor szellemi vívmányai a nép lelkében. A legboldogitóbb eszmék is üres phantomoknak maradnak mindaddig, mig az iskola nem képes azoknak életet adni. Hogy a népiskoláknak mily nagy hivatásuk van, nem szükség sokat indokolni. S hogy a népiskolák csak ugy felelhetnek meg magos hivatásuknak, ha a jelenlegi kiskorúságból oda emeltetnek, a hol államok kell, ez sem kíván sok bizonyitgatást. Hogy nálunk mennyiben vergődött öntudatra ezen igazság, erre nézve a következő napi esemény iskolánk életéből elég világot vet. Közelebbről történetesen nyomába jöttem, hogy a méltóságos egyházi főtanács által kiadott „Szervezeti alapszabályok" a mult julius hóban egyházi tanácsunkban is tárgyalás alá kerültek. Mikor is egy bizottmány neveztetett ki véleményt adni az iránt: hogy az alapszabályok értelmében, mi módon lenne egyházunk szervezendő ? A nevezett bizottmány — mint a kezembe került jegyzőkönyvből látom — az alapszabályok azon pontját, mely ,,az iskolatanitókat választás alá nem eső tagokul jeleli ki az egyháztanácsba" elvetendönek véleményezte. *) Mind a két rész kétszer szólott és igy Cs. úr nem fogja igénybe venni az utolsó szót. S z e r k. Hogy mi indíthatta a nagyon tisztelt bizottmányt e merész lépésre — nem tudom. Hanem azt tudom, hogy a ,;

szervezeti alapszabályoknak' ' egyházunkra való nézt, épen a fénypontja mellőztetett. Mi itt isolálva, csaknem magunkra vagyunk hagyva annyi idegen elem között, s a 48. előtti számos intelligenliából még alig egynehánynyal dicsekedhetünk s ezek is naponta hullanak : egyházunk kormányzata a legparányibb intelligentiát is igényli. A mint én itt a helyzetet felfogtam, merem mondani, hogy az iskolatanitóknak egyházi tanácsosokká létele egyházunkra nézve az életkérdések közé tartozik. Eddig sem történt volna annyi baj, és iskolánk sokkal jobb lábon állana, ha a tanitók tagjai lettek volna az egyháztanácsnak. Én, eo ipso, figyelemmel kisértem összes anyaszentegyházunk újonnan szervezését, de sem nem hallottam sem nem olvastam, hogy a tanitók az egyháztanácsból kizárattak volna. Ha az utolsó pór is az öt megillető jogok birtokába jutott, ugy a tanitó sem érdemel kevesebbet. Eltölt már az idö, hogy a tanitó a kiskorúság azon lealázott állapotában tartassék, melyben eddig volt, hogy mindenki kénye — kedve szerint tapodhassa, hogy kénytelen legyen a tudatlanság előtt csúszni-mászni, hízelegni: az ilyen tanitó nem papja az iskolának, hanem bérese a népnek, bohóccá a községnek. Az iskola és tanitó oly viszonyban állanak egymással, mint a test a lélekkel, a mi éri az egyiket, éri a másikat is. Az iskola csak akkor felelhet meg rendeltetése magas céljának, hogy ha az iskolatanitók tehetség, hivatás, s nemes buzgalomtól áthatva vannak: ez pedig csak ugy történhetik meg, ha a tanító, mint a társadalomnak legfontosabb szolgája, elfoglalja azon tekintélyes állást, mely őt megilleti. Különben : a legsikeresebb tanmódok, nevelési elvek irott malasztnak maradnak. Es most, legalább itt, e becsos lapok hasábjain, szabadjon egyházunk sürgető szükségeit megumliteni. Legelső és semmi esetben tovább nem húzható teendő : egyházunknak újbóli szervezése. Ma talán, nemcsak a püspöki — hanem minden más egyházak a kiadott ,szervezed értelmében rendezve vannak. Egyházunk oeconomiája mikénti kezelése felett nem volt és nincs most is szigorú ellenőrködés. Ez az oka, hogy egyházunk nern emelkedhetett és nem emelkedhetik máig is. Hogy ezután a baj kikerülődjék : egyházunknak a mllgs egyházi főtanács superinspectiója és a távol székelő gróf főgondnok úr buzgó ügyszeretete mellett egy itt, körünkben lakó, egyházunk s vele egybeforrott nemzetiségünk ügyét szívén hordozó, lelkiismeretes főgondnokra van szüksége, ki argusi szemekkel őrködjék minden fillér felett — a test fő nélkül föl nem állhatván — ki feje legyen egyházunknak. Szükségesnek látnám ; hogy a nyilvánosság tanácskozás — és egyházi ügyeink kezelésénél életre emeltessék; a zárt ajtók megetti tanácskozás, a titkos ügykezelés ellen-