Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-31 / 22. szám

előbb jelét adja életének, mert az esperesi jelentésből láttuk mily rosszul állanak népiskoláink. A tiszlujjitás után az esperesi jelentés tárgyalandó részét vette az uj tisztikar elő. Mind a közgyűlési mind pedig a törvényszéki tárgyak a legnagyobb higgadság- és komolysággal intéztettek el. L. Nt. szerkesztő úr ! A solti ref. egyházmegye f. hó 5. és következő napjain tartott gyűlésének kezdetéről és az ott történt tiszti választásról Szász Károly jelenleg még k. szentmiklósi lelkész úr a ,,Hon"-ban egy rövid cikket küldött be. Cikkének azon pontját: „volt ugyan némi vita, de azt is önzetlenség kezdte" — az igazság érdekében nem hallgathatjuk el, annyival inkább, mert épen. Sz. K. úrtól azt várhattuk volna, hogy ö, (ki ama vitára alkalmat adott, et quorum pars magna fűit) saját érdekében is ez eseményt vagy elhallgassa, vagy a valósághoz hüven közölje. — Hogy nem épen önzéstele ns ég kezdte és végezte a vitát, szolgáljon bizonyságul az itt közlendő tény, melynek valódiságáról alolirott minden részben kezeskedik, hivatkozva az egész gyűlésre s a 22 egyház jelen volt képviselőire, A szavazatok fölbontása alkalmával nt. Csikay Imre tír főesperesünk részére kiderült általános szavazat többségét Sz. K. úr az által rontotta meg, hogy három egyház (Tas, Foktü, Ráckevi) szavazatát mivel az csak egy és nem két esperesre szavazott megsemmisíttette. Hogy erre nem önzetlenség indította, kitűnik azon itt mellesleg megjegyzendő eljárásából, miszerint Sz. K. úr még a mult évben, az egész egyházmegye kérelmét megvetve a legnagyobb elhatározottsággal lemondott esperesi hivataláról, s a jelen gyűlésben is újból %?lőre kijelentette, hogy ö semmi hivatalt sem akar vállalni. Azonban midőn a nyilvánosan történt szavazatfölbontásnál tapasztalhatta, hogy 9 egyház reá adta szavazatát (mikép ? azt is jól tudjuk), dacára említett s alig elhangzott új declaratiójának (arról mintegy elfelejtkezve), magát szavazat alá bocsájtalta, a (három szavazat megsemmitése után is) vele egyenlő szavazatszámot nyert rí. t. Csikay Imre versenytársával. Az újra szavazás eredménye Sz. K. úr részére ugyan nem lett fényes, de annál méltóbb és óhajtoltabb lett egyházmegyénknek. Ugyanis az első alkalommal Sz. K. úr mellett nyilatkozott 9 szavazat közöl 6 Csikay Imrére szavazott, s igy az önzetlennek nem igen nevezhető maneuvrenek meg lett a méltó eredménye, vagy helyesebben a maneuvreirozás (melyet nem mindenütt lehet sikerrel keresztül vinni) megbukott. Ennyit az igazság érdekében már csak azért is szükségesnek láttam köztudomásra juttatni, mivel Sz. K. űr nem is az egyházi, hanem politicai lapban irta le az egyházi vitát, a részleteket elhallgatva de meg lelkészeink nem igen törődnek az ily jelentések vagy azok cáfolata beadásával, Sz. K. úr pedig helyesen tartja a latin közmondást: satius est praevenire quam praeveniri. E sorokat becses lapjában mielébb kiadatni kérvén nagy becsű kedvezésébe ajánlva magamat vagyok. Tass, 22 máj. 1863. Bernát György s. gondnok. EGYHÁZLÁTOGATÁS A SEPSI EV. REF. EGYHÁZMEGYÉBEN. 1863-ban, JANUÁR UTÓ-, ÉS FEBRUÁR ELÖNAPJAIBAN. Későre huzamos tűnődés, s küzdelem után valék képes ráhatározni magamat, hogy e kényes tárgy világ elibe juttatására, tollat emeljek. Megdicsérni az érdemet, a mint arra méltó, erőm gyöngesége; meg nem róni a hibát, a mint érdemli, keblem, bár igen is túlzott őszintesége, — midőn mindenik csak elleneim számát szaporitandja — akadályul levén, azt hiszem, nem rovandja senki bűnül, hogy ez annyira érdekes tárgyat kényesnek nevezvén, jó darabig haboztam toll alá venni; s utoljára is csak az a gondolat birt rá, mikép egy pár javítást igénylő hibáért annyi nevezetest homályban veszni engedni, bűnös hanyagság, férfihoz nem illő gyávaság leendene. Elésorolom tehát lehető rövidséggel, hogy a jelen évben minő állapotban találtuk egyházunkat. Nem leend talán felesleges azokért, kik körülményeinkkel ismeretlenek, előlegesen megjegyezni: mikép Háromszék 3 egyházmegyei közt, a sepsi egyházmegye legkiterjedtebb, mely 37 egyházat számlál; de ezek közül Sepsi-Szentgyörgy és IUyefalva mezővárosok püspöki vizsgálat alá tartoznak, a brassai ref. egyház pedig az 1861-ki köz sz. zsinaton megnyerte, hogy a távolság miatt 3 évben csak egyszer vizsgáltassák. Azért ez évben a köz sz. zsinatnak 1858-ban hozott rendelete értelmében : miszerint az egyházmegyék csakis minden második évben személyesen meglátogatandók, 17 egyház vizsgáltatott személyesen, s ugyanannyi képviseletileg; az oly egyházak, melyek személyesen nem vizsgáltatnak, a lelkész vezénylete alatt még egy pár képviselőt küldnek a szomszéd egyházba, s azok által eszközlik ügyes bajos dolgaik eligazítását. Igy van-e ez Erdély minden egyházmegyéjében, hogy a képviselők a szomszéd egyházba menjenek, nem tudom. Van ennek jó oldala is, de a mennyiben az egyházakra nézve terhelő, én e rendszerrel kibékülve soha sem voltam. Mert mindig csak a sok panasz, hogy a visitatiok ennyibe, meg amannyiba kerülnek; holott sok helyt a költségnek nagyobb részét, mint az alábbiakból kiviláglig, a praesbyterium teszi. Jobb volna talán a képviseletileg vizsgálandó egyházak képviselőit bizonyos helyre össze hívni, s ottan vizsgálni. 1-ső egyház, hol a vizsgálat megkezdetett, a köröspataki leányegyház. E falu nevét a természet adta ; mert a falú közepén egy patak foly, melynek partját a falun felyül sűrű Körösfák őrzik. Az itt megfészkelt három, református, katolikus, és unitárius felekezetek közül, a miénk a legkissebb, mely csak 103 lelket, s 9 képez©