Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-18 / 3. szám

» o PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADÓ -hivatal: A lipót és szerb-utca .szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidékért: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. CALVIN JÁNOS EMLÉKEZETE. r Uti naplómból. A jövő 1864-dik év májusa 27-én három századja betelik, hogy Calvin a genevai nagyreformátor a lelkiismeret szabadságának védelmére, a felvilágosodás terjesztésére, általában az emberiség javára szentelt földi pályáját bevégezte. Hisszük, hogy hazánk reformált egyháza nem fogja elmulasztani, azon nevezetes napot, ahoz illő, ünnepi szertartással megülni, és megujitni az emlékezetét azon ritka férfiúnak, a kinek maga lételét köszönheti, s hogy nevét is viseli, ezt teljes joggal maga büszkeségének tartja. A kegyelet ez ünnepélye méltó megelőzőjének lehet tekinteni debreceni ref. pap, Révész Imre lír dicséretes szándékát, hogy közelebbről Calvin életét hiteles kútfőkből kiadandja, a mint ezt Dévay Biró Mátyás, az első magyar reformátor életrajza és irodalmi műveiről közrebocsátott, több lapok által ismertetett nagybecsű munkája végén jelenti, hogy más nemzetektől „ne maradjon el a magyar protestáns közönség sem, hanem akkorra legalább, midőn majd az 1864-ik év május havának végén, mint Calvin halála idejének háromszázados fordulati pontján, a hálás maradék kiváló kegyelettel fog megemlékezni a nagy reformátorról, bírhassuk mi is, kik neki oly sokat köszönhetünk, saját nemzeti nyelvünkön az ő életrajzát." Mivel a közelebb mult nyáron külföldön utazásom alkalmával, Genevábanhosszabb ideig mulattam, s módom volt ott Calvinra és tevékenységére vonatkozó több adatot gyűjteni és magamnak feljegyezni,ugy hiszem, hogy ha azokat világ elibe juttatom, s ezen az úton, mint reméllem, azon nevezetes nap megünneplésére a hivők elméjét és szívét némileg elkészítem, azzal tán sem hálátlan, sem egészen érdektelen munkát tenni nem fogok. A mondott városban, — nem ok nélkül hívják ma is „cálvinista Komának'*'— a szent Péterről nevezett református székesegyházat megnézni, első teendőim közzé tartozott. Az, meszszire látható három tornyával a régi város legmagasabb részében, nem szabad és nyilt téren, keskeny xitszáktól összeszorítva fekszik. Már a 10 vagy 11. században kezdették épitni, s csaknem a 16-ikig folytatták, minek nyomait a különböző s megkülönböztethető építési stylekben magán hordozza. Hoszsza 206, szélessége 112 láb, és 80, részint jeles üvegfestészettel diszes ablak által világittatik. Keskeny helyen fekvésének dacára külnagysága, belsejében jól eltalált arányai, minden cifraságtól és ékességtől ment s a prot. jellemet hűn kifejező egyszerűsége meglepő hatást gyakorol. A jószívű és beszédes egyliázü vezptett abba be, ki megértvén, hogy magyar és református vagyok, az ajtónál megállva, nagy részvéttel kérdezé: igaz-e miszerint a magyarországi evang. egyház jelenleg zaklatott és elnyomott állapotban csak teng? („qu'elle végété seulement*" — mint magát kifejezé). Egy pár szóval megnyugtatván őtet, hogy egyházunk most törvényes szabadságának és normális helyzetének korlátlan élvezetébe visszatéve van, — láthatólag megkönnyebbedett. kebellel lépett be velem a templomba. Ott mindjárt szemembe tűnt, hogy Ur asztalát abban a szokott helyén nem láttam. Ennek okát kérdezvén az egyházfitól, azon felvilágosítást nyertem, mi, megvallom, az én puritanismusra hajló 5