Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-24 / 21. szám

tületnek tudomására jutott, hogy egyházunk szeretett első papját, n. t. Baconi Ádám urat azon a I dobolyi ref. egyházközség, melyben az ö b. e. édes atyja, Baconi István, 41 évig közhaszonnal, az egyház szellemi és anyagi fölvirágoztatására, viselt papi hivatalt, — lelkészévé megválasztotta, és meg is hivla : azonnal a t. kebli egyháztanács tagjai a t. t. tanár urakkal együtt felállván, kérték a t. elnöklő lelkész urat, hogy ne fogadná el a meghívást, hanem maradna e.zen egyházban tovább is, a hol tevékenységeért eddig is oly szeretettel karoltatott. Mielőtt e meglepő bizalomnyilvánitásra t. elnökünk csak felelhetett volna is, előállt egy egyházi és egyszersmind városi tanácsos tns. K. J. úr, és indítványt tön az iránt, hogy mivel a papválasztási jog az egyháztagok közgyűlését illeti: ennélfogva kérdeztetnék meg az egész egyház, ha vájjon hajlandó-e megmarasztani a t. lelkész urat ? Ezen indítvány határozattá válván, s mai napra megyebiró t. c. Kakasi Dániel űr meghivatván az egyháztagokat közgyűlésre, ezek oly nagy számmal gyülekeztek most össze, hogy ily népes gyűlés még papválasztásokra sem seregeit össze a közelebbi időkben. Ezen gyűlés t. Kovács Domokos űr elnöklete alatt azonnal egy küldöttséget menesztett a t. lelkész úrhoz, a mely kérje fel az itt maradásra és ennek élő szavakkal! nyilvánítása végett a közgyülésbeni megjelenésre. E küldöttség megbízatásában eljárva, behozta t. lelkész Baconi Ádám urat a gyűlésbe; a ki az irántai szeretet és bizalom ily meleg nyilatkozatának tapasztalására elérzékenyülve fejezte ki zokogó hangon, hogy ámbár családi érdekek, atyja iránti kegyelet és a vágy : ott szolgálhatni, a hol éllek és pihennek ősei, és a hol az Úr szőlőjében híven munkált édes atyja is, — vonzák szülőföldjére, de mindezeket — úgy érzi — felülmúlja mostani híveinek azon buzgalma, a melylyel ezek minden köz és szent ügyet lelkesülten karoltak fel, a kikre oly büszke, a minő kevés pap lehet jelenleg, és a kik most is oly szeretettel környezik. Mindezeknél fogva ígéretet tön nekünk híveinek, hogy körünkből nem fog eltávozni. — Mi pedig egy általános lelkesültség fakasztotta harsány „éljen"-nel és nagy örömmel oszlánk el annak tudatában, hogy tovább is egyházunk élén láthatjuk, s miénknek mondhatjuk a munkabíró fiatal férfit, a ki érettünk, gyermekeink neveléseért, s általában egyházunk javáért izzad mindig; a ki közöttünk 8 év alatt annyi jót és üdvöst létesített, a mennyit század is alig képes felmutatni. Isten tartsa is meg öt soká közöttünk! Y. Z. A ref. 4 egyházkerület részéről tervezett egyetemes közpénztár ügyében, — mint szinte, egy a tiszáninneni egyházkerületben megindítandó domestica miként leendő felállítása tárgyában formulázott küldöttségi vélemény. (Elfogadta a Miskolcon ma'jus 5-én tart. egyházker. gyűlés.) Fötiszteletü egyházkerület! A mult 1862-ik év sept. 24-ik s több napjain Kaposon tartott egyh. ker.'gyűlés 173 számú határozata erejénél fogva, megbízatván alolirt küldöttség az iránt, hogy a 4 e. kerület réízéről felállíttatni célzott egyetemes közpénztár ügyét az e tárgyban Pesten 1862-ik évi febr. 19. 23-ik napjain működött központi választmány egyházkerületünkhöz is megküldött jegyzökönyvének alapján, venné komoly megfontolás és tárgyalás alá, — s a felöl adna véleményes jelentést, — nem különben hogy figyelmét terjesztené ki arra is — miként lehetne ezen egyházi életünkre nézve fontos tárgyat, a doni esticát addig is, mig ez egyetemesen létesülhetne, — csupán egyházkerületünkre kiterjesztve felállítani?" Van szerencséje alulirt küldöttségnek véleményét, e két irányú tárgy felöl következőkben előterjeszteni:. 1. is az egyetemes köz pénztárra vonatkozólag— felolvasván alólirt küldöttség a központi bizottmány jegyzökönyvét, abból következőkről győződött meg u. m. a) Hogy a központi bizottmány munkálataínak mintegy alapját és kiindulási pontját képzendő rovatosivek, az egyházak anyagi állapotának, lelkészek s tanítók jövedelmének kimutatásával, részint a jövedelmek szembeötlő leszállítása, részint a szükségek mesterkélt szaporítása állal oly hiányosan állittatLak ki, hogy azokra építeni épen lehetetlen, — kéri tehá! a központi választmány ezeknek rectifikálását. b) A központi választmány minden helyi érdekű s fontosságú szükségekről való gondoskodást, az illető egyházkerületeknek s megyéknek hagyja fel, — felkérvén az e. kerületeket, hogy az egyházak felvirágozhatása s a tudományos s közmiveltségü igényeknek megfelelő lelkészek s tanítók nyerhetése szempontjából, azoknak méltányos fizetésökröl legalább a lelkcszek részéről 500, tanítókéról 300 frtról gondoskodjanak. — Az egyetemes közpénztár feladata, csupán az oly egyházak s iskolák segélyezése Ieendvén, — melyek viszonyaiknál fogva, hitfelekezeti vagy honi szempontból az egyet. ref. egyházra nézve érdekkel bírnak. — Az ily egyházakat s iskolákat, az egyes e. kerületek kijelölése nyomán a Convent határozná meg. c) Oly közpénztár létrehozása, mely a szükségeknek megfelelne, az egyetemes egyházak aránylagos hozzájárulása által lévén eszközölhető : miután annak elhatározására és életbeléptetésére a jelen viszonyok nem alkalmasok; jelenleg a központi választmány kivánata csak arra terjed, hogy ama közös szükségekhez való jsrulást ha lehet az egyenlőség elve, vagy Convent által megalapított kulcs szerint előre is fogadják el, — s végzésileg jelentsék ki. Minthogy azonban, — d) Vannak rögtön fedezendő szükségek, a segélyt igénylő egyházak s iskolák közt olyanok, melyeket rögtöni segélyezés nélkül enyészet fenyeget: az ilyenekre nézve tehát a segély forrásait fel kell fedezni és meg kell nyitni. — Erre nézve a központi választmány felkéri az e. kerületeket, hogy az ily rögtöni segélyt igénylő egyházakat s iskolákat a rov. ivek rectificalását végző bizottmány által jelöltessék ki, és hogy e célra a kegyadományok haladéktalanul indíttassanak meg: